Áfa és árfolyam (2. rész)

Sorozatunk első része itt olvasható.

Az Áfa tv. 80. § – 80/A. §-ban foglaltak értelmében az egyes ügylettípusok esetében az alábbi időpontokban érvényes árfolyam figyelembevételével kell forintra átszámítani a külföldi fizetőeszközben megállapított adóalapot.

80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely

a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,

b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,

c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor

érvényes.

(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet

a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy

b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.

Önszámlázás

Az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése értelmében az adóalany (ha az Áfa tv. másként nem rendelkezik) a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról köteles számla kibocsátásáról gondoskodni a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, feltéve, hogy az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet. Előbbi kötelezettségének ugyanakkor az adóalany az Áfa tv. 160. § (1) bekezdése értelmében nemcsak saját maga, hanem – megbízása alapján és képviseletében – az általa választott meghatalmazott útján is eleget tehet, az Áfa tv. 161. § (1) bekezdése alapján pedig a számlakibocsátást érintő meghatalmazotti minőségben akár maga a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője is eljárhat.

Mindezek alapján tehát az adóalany az Áfa tv. 159. §-a szerinti, az általa megvalósított ügylettel összefüggő számlakibocsátási kötelezettségének nem kötelezett ténylegesen saját maga eleget tenni, hanem annak teljesítését – előzetes írásbeli megállapodás alapján – egy általa választott meghatalmazottnak, és ilyenként akár a vevőnek/szolgáltatást igénybevevőnek is átengedheti.

Szükséges kiemelni ugyanakkor, hogy a fent említett önszámlázás ténye (vagyis amennyiben a vevő/szolgáltatást igénybevevő a részére teljesített ügylettel összefüggésben maga bocsát ki számlát) kizárólag a bizonylatot fizikai értelemben véve kibocsátó adóalany személyét illetően eredményez változást az Áfa tv. 159. § (1) bekezdésben említett főszabályhoz (ti. amikor a számlakibocsátásra a termékértékesítő/szolgáltatást nyújtó részéről kerül sor) képest, melyből következően az említett bizonylat (az Áfa tv. 169. § l) pontjában előírt „önszámlázás” kifejezés szerepeltetésétől eltekintve) adattartalmi szempontból nem különbözhet attól a bizonylattól, melyet alapesetben, azaz önszámlázás hiányában az ügyletet teljesítő adóalany maga bocsátana ki az adott ügyletről.

Az áthárított adó az Áfa tv. 169. § k) pontja értelmében a számla kötelező adattartalmi elemének minősül, és annak forintban történő feltüntetését az Áfa tv. 172. §-a abban az esetben is megkívánja, ha a számlán található egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek, megállapítható az, hogy önszámlázás esetén is az adóalap (adó) forintban történő megállapításához azon árfolyamot szükséges alapul venni, mely az ügyletet teljesítő adóalanyra nézve irányadónak tekinthető.

Amennyiben tehát az ügylet adóalapja külföldi pénznemben kifejezett, és az ügyletet teljesítő adóalany az Áfa tv. 80. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, a Magyar Nemzeti Bank által hivatalosan közzétett árfolyam alkalmazásáról tett előzetes bejelentést, az önszámlázást végző adóalany abban az esetben is ezen árfolyamot kötelezett figyelembe venni az adóalap (adó) összegének forintban történő meghatározása során, ha a saját maga vonatkozásában egyébként ettől eltérő árfolyam – például az Áfa tv. 80/A. § szerinti, az Európai Központi Bank által az Áfa tv. 80. § (1) bekezdése szerinti időpontban hivatalosan közzétett legutolsó árfolyam – alkalmazását választotta.

Gyűjtőszámla

Nemzetközi fuvarozással foglalkozó cégek naponta indítanak fuvart, sok esetben a fuvarmegbízások, fuvarszerződések fuvarfeladatonként történnek külön történnek. Így előfordulhat, hogy a felek 10 naponta állítanak ki gyűjtőszámlát devizában. Gyűjtőszámlát csak több számla kiállítására jogalapot adó teremtő ügyletről lehet kiállítani. Ebben az esetben a felek nem fuvarozási szolgáltatás időszakos elszámolásában, hanem kizárólag a fuvarozás bizonylatolásának módjában, gyűjtőszámlázásban állapodnak meg. A felek közötti fuvarmegbízáson alapuló, minden egyes szállítás áfa szempontból önálló, külön ügyletnek minősül és ennek megfelelően önállóan, a rájuk vonatkozó teljesítési időpontban adózik.

Az Áfa tv. 164. §-ának előírásai alapján az adóalany számlakibocsátási kötelezettségét úgy is teljesítheti, hogy az általa ugyanazon vevő részére a teljesítés napján egyidejűleg vagy az adott naptári hónapban teljesített több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletről egy számlát állít ki (gyűjtőszámla). A gyűjtőszámlában az adott időszakban teljesített ügyleteket tételesen, teljesítési időpontonként egymástól elkülönítve, adómérték és adómentesség szerint pedig összesítetten csoportosítva kell szerepeltetni.

Az Áfa tv. 171. § szerin a gyűjtőszámlában az összes számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet tételesen, egymástól elkülönítve úgy kell feltüntetni, hogy az egyes ügyletek adóalapjai – a 169. § j) és m) pontja szerinti csoportosításban – összesítetten szerepeljenek.

A gyűjtőszámlában az egyes ügyletekhez tartozó valamennyi teljesítési időpontnak szerepelnie kell. Amennyiben az adó alapja külföldi fizetőeszközben kifejezett, úgy az egyes ügyletekben fizetendő áfa összegét a konkrét teljesítési időpontokhoz rendelten – azaz ügyletenként külön-külön kell feltüntetni. Ez esetben nincs lehetőség egy árfolyam alkalmazására.

Előleg devizában

Az Áfa tv. 172. §-a szerint a számlán az áthárított adót [Áfa tv. 169. § j) pontja] – az Áfa tv. 80. §-a szerint meghatározott árfolyam alkalmazásával – forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az adó alapjának megállapításához szükséges adat, illetve az áthárított adó külföldi pénznemben van kifejezve, az áthárított adót forintban is fel kell tüntetni a számlában.

Az Áfa tv. 80. § (1) bekezdése szerint, termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely a termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint az Áfa tv. 60. §-ában említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor, az Áfa tv. 58. §-ában említett esetben a számla kibocsátásakor, egyéb esetekben pedig a teljesítéskor érvényes.

Az alkalmazandó árfolyam bármely belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező pénzintézet által devizában eladási árként jegyzett árfolyam lehet, ettől azonban az adóalany az adóhatósághoz történő előzetes bejelentés alapján eltérhet, és az MNB árfolyam alkalmazását is választhatja [Áfa tv. 80. § (2) bekezdés].

Ebből kifolyólag, előleg fizetése esetén az Áfa tv. 80. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a fizetendő adó megállapításakor (az Áfa tv. 59. §-a értelmében az előleg átvételének, jóváírásának időpontjában) érvényes, az Áfa tv. 80. § (2) bekezdése szerinti árfolyam alkalmazandó a külföldi fizetőeszközben kifejezett előlegszámla adóalapjának forintban történő meghatározásakor. Természetesen az előlegszámlában a fizetendő adó összegének forintban történő feltüntetéséhez szükséges számítást is ezen az árfolyamon kell elvégezni.

Teljesítéskor az ügyletre vonatkozó számlában – mivel az előleg és a fennmaradó összeg eltérő időpontban, külön-külön keletkeztet adókötelezettséget – az adóalapot meg kell bontani, tekintettel arra, hogy az adó alapjának forintra történő átszámításakor az előlegre és a fennmaradó összegre különböző időpontban érvényes árfolyam alkalmazandó. Ugyanakkor, a külföldi fizetőeszközben kifejezett számla és az abban szereplő adóalap esetében, ha a fizetési kötelezettség devizában fejezendő ki, a forintban történő meghatározás csak – az Áfa tv. 172. §-a alapján – a számlán kötelezően szerepeltetendő adóösszeg forintban történő meghatározásához (és az adóbevalláshoz) szükséges. Ebből következik, hogy az előleg után már megfizetett áfa összegét az előleg átvétele, jóváírása és az ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontja közötti árfolyamváltozás már nem befolyásolja.

Kijavítási kérelem

Az Áfa tv. 257/F. §-a értelmében lehetőség van arra, hogy az adóalany kijavítási kérelem útján a bevallások utólagos adóellenőrzésének megkezdését megelőzően, az adó megállapításához való jog elévülési idején belül kezdeményezze választásának vagy választása hiányának módosítását, feltéve, hogy a módosítás nem érinti az általa megállapított és bevallott adóalap, fizetendő adó és az előzetesen felszámított, levonható adó összegét. A kijavítási kérelem célja az, hogy bár az adózó jóhiszeműen járt el, azonban tévedésben volt az általa alkalmazott adózási móddal kapcsolatban, és a jóhiszemű gyakorlatát szeretné átvezetni az adóhatósági nyilvántartásban is.

Ezek alapján kijavítási kérelem alapján módosításra kerülhet:

– az alanyi adómentes adózó Közösségen belüli termékbeszerzései tekintetében a 10 ezer eurós értékhatár alatti beszerzésre választott adókötelezettség [Áfa tv. 20. § (5) bekezdés];

– az adóalany nyilatkozata arra vonatkozóan, hogy Közösségen belüli távértékesítésre, illetve a távolról is nyújtható szolgáltatásokra meghatározott főszabály szerint a fogyasztás tagállamában teljesíti adókötelezettségét a 10 ezer eurós értékhatár el nem érése esetén is [Áfa tv. 49/A. § (3) bekezdés];

– a Magyar Nemzeti Bank (MNB), illetve az Európai Központi Bank (EKB) által hivatalosan közzétett árfolyam választására vonatkozó döntés [Áfa tv. 80. § (2) bekezdés b) pont, 80/A. § (1) bekezdés];

– ingatlan-értékesítéssel és ingatlan-bérbeadással kapcsolatban az adókötelezettség választása [Áfa tv. 88. § (1) bekezdés];

– az alanyi adómentesség választása [Áfa tv. 192. § (1) bekezdés];

– a pénzforgalmi elszámolás választása [Áfa tv. 196/G. § (1) bekezdés];

– a kompenzációs felárról történő lemondás [Áfa tv. 197. § (1) bekezdés];

– a viszonteladó globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazására vonatkozó döntése [Áfa tv. 218. § (1) bekezdés];

– a viszonteladó az általa teljesített műalkotások, gyűjteménydarabok vagy régiségek közvetlen importjával, valamint a műalkotásoknak az alkotótól vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzésével kapcsolatban az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazására vonatkozó döntése [Áfa tv. 220. § (1) bekezdés];

– a viszonteladó általános szabályok szerinti áfafizetési kötelezettségre irányuló döntése [Áfa tv. 224. § (1) bekezdés].