Adózónál az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot folytatott, s az alapeljárás során az adóhatóság az adózó terhére 6.875.038 Ft adókülönbözetet állapított meg megállapítva, hogy adózó kiadásaival nem állt arányban a megszerzett jövedelmének együttes összege. 2002. évre elévülés miatt nem tett érdemi megállapítást, 2003. évre 6.192.951 Ft, 2004. évre 1.724.893 Ft és 2005. évre 2.950.011 Ft fedezethiányt tárt fel. Adózó az adóhatósági jogelőd (a továbbiakban: adóhatóság) jogerős határozata bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be arra alapítottan, hogy a kronologikus pénzforgalmi mérleg felállításánál nem vették figyelembe a bankszámláin szereplő összegeket, a szabad felhasználású építési kölcsön összegét, a Magyar Államkincstárnál lévő értékpapírszámláit, a szülők kölcsönét, a Hungária Biztosítótól származó kártérítést, valamint Sz.G. kapott kölcsönösszeget. Adózó a keresetleve mellékleteként csatolta a 2009. január 6-án kelt kölcsönszerződést, melyet adózó, mint adós Sz.G. kötött összesen 40 millió Ft-ra, valamint dr. H.F. közjegyzőnél 2010. november 5-én kelt közjegyzői okiratot, mely e tartozás elismerésének megerősítését, valamint a kölcsön visszafizetésének végső határidejét tartalmazza.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az eljárása során tanúként hallgatta meg adózó házastársát és annak édesanyját, valamint Sz.G., s a felvett bizonyítás alapján a keresetet részben alaposnak tartva a 2011. október 12. napján meghozott K.32.114/2009/33. számú ítéletével mindkét határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte megállapítva, hogy a Sz.G.-féle kölcsönügylet valóban létrejött, s az ennek alapján a két alkalommal folyósított összesen 19 millió Ft-ot el kell számolni a fedezetlen kiadások forrásaként, valamint megállapította, hogy ugyancsak nem volt vitatható, hogy a feleség szülei támogatták a adózói családot a Budapest Nádor utcai lakás eladási ára és a Szondi utcai lakás vételára közötti különbözettel, melyet ugyancsak el kell számolni. Az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyező rendelkezése kizárólag azon alapult, hogy az adóhatóság az elfogadott kölcsönösszegekkel számolja át a kronologikus pénzforgalmi mérleget annak megállapításához, hogy van-e fedezethiánya adózónak, vagyis nem írta elő a korábban figyelembe nem vett iratok, adatok értékelését.

Az ítélet ellen az adóhatóság nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve a jogerőstő ítélet hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy nincs alapja a bíróság által elfogadott két tétel (Sz.G., illetve a szülők által nyújtott kölcsönnek) forrásként történő figyelembevételére. Hangsúlyozta az adóhatóság, hogy a kölcsönszerződések már a vizsgálat megkezdése után készültek, és azokról adózó 2008. végéig még csak említést sem tett. Kifejtette, hogy a Sz-féle kölcsönszerződésben ellentmondásos adatok vannak, és nem bizonyított a pénznek adózó részére történt átadása.

A Kúria a Kfv.I.35.119/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletet és az adóhatóság határozatát hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot kötelezte új eljárásra. A Kúria rögzítette, az elsőfokú bíróság ítélete nem szól arról, hogy a két alaposnak talált kérelmen túl a többit miért nem találta alaposnak, azaz azokra nincs megindokolt döntés. Megjegyzendőnek tartotta ugyanakkor, hogy ezt a körülményt adózó a felülvizsgálati eljárásban már nem kifogásolta. Az elsőfokú bíróság nem azzal adta vissza új eljárásra az ügyet, hogy az új bizonyíték alapján az adóhatóság döntse el, adózó által hivatkozott kölcsönügylet fedezetet jelenthetett-e a forráshiányra, hanem azzal, hogy az elfogadott kölcsönökre tekintettel az adóhatóság számolja át a vagyonmérleget. A hatóságnak ilyen esetben törvényes és célszerű eljárást le kellett volna folytatnia annak tisztázása céljából, hogy adózó forráshiányát részben vagy egészben ellensúlyozni tudja-e az általa hivatkozott kapott kölcsön. A kölcsön forrásának vizsgálatát nem pótolta az elsőfokú bírósági eljárásban történt tanú meghallgatás. A Kúria meghagyta az adóhatóságnak, hogy az új eljárás keretében az adóhatóságnak meg kell vizsgálnia a adózó által a fellebbezés kiegészítéseként előterjesztett dokumentumokat, hivatkozásokat, adatokat a Sz-féle kölcsön vonatkozásában és azt érdemben kell elbírálnia. A Kúria ítélete alapján az adóhatóság – a szükséges nagy terjedelmű bizonyítás felvétele érdekében – az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra utasította azzal, hogy kizárólag a Sz.G. által nyújtott kölcsön körülményeit vizsgálhatja szükség esetén kapcsolódó vizsgálat lefolytatásával.

Az új eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával adózó terhére a 2005. év tekintetében 2.465.965 Ft adókülönbözetet állapított meg, továbbá kötelezte bírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az elsőfokú adóhatóság kizárólag a Sz.-féle kölcsön kapcsán folytatta le az eljárást. A nyitótétel összegét 1.121.283 Ft-ban állapította meg arra tekintettel, hogy a Sz.G. lefolytatott kapcsolódó ellenőrzés során – hitelt érdemlő dokumentumok, bizonylatok hiányában, M. Gy. 2014. június 2. napján tett tanúvallomása, valamint magának Sz.G. 2014. április 22. napján tett nyilatkozata tartalmára figyelemmel – nem nyert bizonyítást az, hogy rendelkezett a hivatkozott kölcsönösszeggel. Az adóhatóság a bevételeket, kiadásokat, mint házastársi vagyonközösségben keletkezett pénzmozgást vette figyelembe, ily módon adózónál az összes jövedelem felét (879.700 Ft) vette figyelembe a 2005. év tekintetében. Adózó fellebbezése folytán eljárt adóhatóság a 2015. szeptember 30. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta megállapítva, hogy az elsőfokú adóhatóság mindenben eleget tett a Kúria ítéletében foglaltaknak. A Kúria ítéletét idézve és azt értelmezve hangsúlyozta, hogy adózás rendjéről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Art.) 140. § (2) bekezdése és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (4) bekezdése rendelkezéseire tekintettel jogszerű lehetősége kizárólag az erre okot adó körülmények és az ezzel összefüggő tényállási elemek, azaz a Sz.G. által nyújtott kölcsön vizsgálatára volt. A Kúria a fellebbezésben ismertetett tételek újbóli vizsgálatával összefüggésben nem rendelt el új eljárást, s az elsőfokú határozat ennek megfelelően tartalmazza a levezetést a 2005. év fedezethiányára. A Sz-féle kölcsön kapcsán egyrészt azt emelte ki, hogy a revízió kezdetekor a adózó és házastársa egyaránt akként nyilatkoztak, hogy kölcsönt nem kaptak, másrészt azt, hogy adózó kizárólag az alapeljárás során meghozott határozattal szembeni fellebbezés kiegészítésében hivatkozott először arra, hogy 2002. és 2003. években jelentős összegű magánkölcsönök felvételére kényszerült az általa tulajdonolt társaságok fejlesztésének és a megkezdett építkezéseinek a finanszírozása érdekében, melyhez ekkor a kölcsönök igazolása céljából nem csatolt semmilyen iratot.

A Kúria a rendelkezésre álló iratokból azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság minden az ügy érdemi elbírálása szempontjából releváns adatot, tényt, körülményt hiánytalanul és iratszerűen rögzített, az ezekből levont ténybeli és jogkövetkeztetések helytállóak. Teljesítette indokolási kötelezettségét is, adózó keresetét a Kúria által megszabott keretek között, a Pp. szem előtt tartásával teljeskörűen elbírálta. Érdemben döntött abban a kérdésben, hogy a Sz.G. által nyújtott kölcsön nem vehető figyelembe a fedezetlen kiadások forrásaként. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 140. § (2) bekezdése értelmében abban az esetben, ha a bíróság új eljárást rendel el, akkor az adóhatóság a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetve az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja. A megismételt közigazgatási eljárás eredményeként hozott határozat kapcsán pedig a bíróság kizárólag azt értékeli, hogy az megfelel-e vagy sem az ezt elrendelő ítéletben foglalt iránymutatásnak. Az elsőfokú bíróság ítélete iratszerűen rögzíti, a Kúria ítélete az alapügyben keletkezett jogerős határozatot helyezte hatályon kívül kizárólag a Sz.G. által nyújtott kölcsönt érintően. Az nem terjedt ki sem a szülők kölcsönére, sem a keresetben hivatkozott forrásként figyelembe veendő egyéb tételekre az alapügyben az adóhatóság ismertetett tartalmú felülvizsgálati kérelme következtében. Adózó alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Kúria az alapügyben hozott adóhatósági határozatot annak valamennyi tényállási elemére teljeskörűen hatályon kívül helyezte volna, vagy e körben új eljárást rendelt volna el.

A bíróság által elrendelt új eljárás esetén a hatóság kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket vizsgálhatja. Ilyen esetben nem lehet teljeskörűen újra kezdeni a bírósági felülvizsgálatot (BH.2013.322). Adózó annak következtében, hogy az alapügyben hozott ítélettel szemben nem élt felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel, elvesztette azt a jogát, hogy ezeket a tételeket utóbb a megismételt eljárásban újból vitássá tehesse. E körben ugyanis az adóhatósági eljárás szabályait tartalmazó Art. rendelkezései, mint különös szabályok az irányadóak. A Kúria ismételten és nyomatékkal mutatott rá arra, hogy a régi Art. 140. § (2) bekezdése értelmében egy új eljárásnak csak az a tényállási elem képezheti tárgyát, amelyet a már előterjesztett kereset alapján eljárt bíróság jogerős döntése szerint újra kell vizsgálni. A Kúria megvizsgálta adózó e körben tett előadását és ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást, a bizonyítékokat egyenként és összességében helyesen mérlegelve a Pp. rendelkezéseit szem előtt tartva hozta meg a döntését. A jogerős ítélet adózó által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria azt hatályában fenntartotta. ( Kúria, Kfv.VI.35.075/2017/8.)

Megjegyzendő, hogy ez a rendelkezés, az adóigazgatási rendtartásról szóló- 2018. január 01-jétől hatályos- 2017. évi CLI. törvény új eljárásra utasítás cím alatt is megtalálható. Air. 129. § (3) bekezdése szerint az adóhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetve az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja.

The post Az adóhatóság és az új eljárás viszonya appeared first on Adó Online.