Richard Nixon azzal, hogy a 70-es években elszakította a dollárt az aranytól – ezzel lényegében megszüntetve a pénz belső értékét – kiszabadította a szellemet a palackból. Az amerikai elnök a vietnámi háború finanszírozása érdekében gyakorlatilag megnyitotta az utat a korlátlan pénznyomtatás előtt. A pénz ugyanis nem mássá alakult, mint a jövőbe vetett bizalom megtestesítőjévé, aminek a jelenlegi infláció jelent csak korlátot. El is kezdték az államok nagy mennyiségben nyomtatni a pénzt, aminek az lett az eredménye, hogy a világ adóssága mindössze 20 év alatt is rengeteget emelkedett.

A probléma az, hogy előbb vagy utóbb a kötvénypiac be fogja fékezni az adósságvonatot.

Ennek legfőbb oka, hogy a nyugati világféltekén egyre jobban fogynak a növekedés hagyományos motorjai. Inflációs gondok miatt a jegybankok nem tudnak friss pénzt nyomtatni, sőt, sok országban kénytelenek visszafogni a növekedést. A demográfia mindenhol kedvezőtlen (a megtakarítók száma is csökken) és a zöld átmenet is forrásigényes. Ha mindez nem lenne elég, Donald Trump éppen most rúgja fel a globális kereskedelem alapjait. Nem látjuk azt sem, hogy Kína 2000-es évek eleji kereskedelmikatalizátor-szerepét be tudná tölteni egy másik ország. Sőt, mintha Trump arra is figyelne, hogy az aspiráns országok – élükön Indiával – a lehető legkeményebb vámokat kapják.

A stagfláció az új norma, azaz az alacsony növekedés és inflációs nyomás párosa. Hogy lehet mégis kimászni ebből a krízisből, azaz megszüntetni az adóssághalmozást? A választ IDE kattintva a teljes cikkben találja.

Forrás: Portfolio