A számla kibocsátója adóköteles ügylet hiányában, tartalmi hiteltelen számla alapján is köteles megfizetni a számlán feltüntetett adót, ez alól csak abban az esetben minősül, ha az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében szabályozott feltételek teljesülése esetén a számlakorrekciót jogszerűen végrehajtotta. Az adóhatóság nem az Art. 108. § (1) bekezdése szerinti becsléssel jár el, amikor a Sztv. 62. § (2) bekezdése szerint határozza meg a fizetendő adó alapjául szolgáló készlet értékét.

A következőkben egy jogesetet mutatunk be.

Adózó 2000. június 2-a óta folytat gazdasági tevékenységet, fő tevékenysége fa, építőanyag, szaniteráru nagykereskedelem. Adózó 2013 decembere előtt a távol-keleti országokból származó személyes kapcsolatai alapján nyomott áru, kifutó szériájú, olcsó műszaki termékeket szerzett be, amelyeket a raktárhelyiségében tárolt. Adózó a 2013. december 30-án kelt taggyűlési jegyzőkönyv szerint elhatározta, hogy M.-ban csempe áruházat nyit, és rögzítette, hogy 2013. évben sikerült megszabadulnia nyomott áron a sok év alatt felgyülemlett „órás” készletétől. Adózó az általa raktározott, készleten lévő termékek körében selejtezést nem hajtott végre, amortizációt nem számolt el, illetve a termékei nem semmisültek meg. Adózó készleteiben az azonos terméktípusból több termékkategóriájú termék volt, amelyeknek a készleten tartott mennyisége is jelentősen eltért egymástól. A készlet díszdobozokat, ébresztő órákat, elemeket, faliórákat, gombelemeket, kvarc karórákat, óradobozokat és óraszíjakat tartalmazott. Adózó 2013. év IV. negyedévben a készletéhez tartozott termékértékesítések után hat olyan fiktív cégnek állított ki számlát, amelyek a cégnyilvántartásban nem szerepeltek. Adózó leltárnyilvántartása, illetve adózó által kiszámlázott tételek összege nem vethetőek össze, mivel azok nem alkalmasak az egyes tételek beazonosítására. Adózó a termékek beszerzésével összefüggésben a termékimportok után a vámot és az általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) megfizette és az importált termékek után kivetéssel megfizetett adót később levonható adóként is szerepeltette a bevallásában.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2013. évre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést folytatott le áfa adónemben. Az alperes a 2016. február 8-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság 2015. szeptember 22-én kelt határozatát. Adózó az alperes határozatával szemben keresetet terjesztett elő, melynek során a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 1.K.27.090/2016/5/II. számú ítéletével adózó keresetét részben megalapozottnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú adóhatóság határozatára kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság határozata ellentmondásos volt a tekintetben, hogy adózó a 2013. évre kiállított számláit fiktívnek tekinti, vagy a számlák alapján igazoltnak fogadta el azt a tényt, hogy adózó a 2012. évben beszerzett készleteit, illetve annak egy részét 2013. évben értékesítette. Az új eljárás tekintetében előírta az adóhatóság részére, hogy a határozat indokolásának teljes körűnek kell lennie és összhangban kell állnia a rendelkező részben foglalt jogalapra és jogkövetkezményekre vonatkozó érdemi döntéssel is az indokolás teljes terjedelmében.

A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság a 2017. február 1-jén kelt határozatában adózó terhére 2013. év IV. negyedév vonatkozásában 8.375.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 629.000 Ft jogosulatlan igénylésnek és 7.746.000 Ft adóhiánynak minősült, megtagadta az áfa adónemben a 629.000 Ft jogosulatlanul igényelt adó kiutalását és kötelezte adózót az adóhiány, 4.162.000 Ft adóbírság megfizetésére, valamint 421.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

Adózó fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. június 6-án kelt határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát akként változtatta meg, hogy adózó terhére 2013. év IV. negyedévre vonatkozóan áfa adónemben 7.012.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 629.000 Ft jogosulatlan igénylésnek, 6.383.000 Ft adóhiánynak minősül, adózóval szemben 3.506.000 Ft adóbírságot szabott ki és 344.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes adózó terhére, illetve javára áfa adónemben 2013. I-III. negyedévekre vonatkozóan megállapítást nem tett. A fentiekre tekintettel az elsőfokú határozathoz képest elrendelte áfa adónemben 1.363.000 Ft adókülönbözet és ugyanilyen összegű adóhiány, valamint 656.000 Ft adóbírság és 77.000 Ft késedelmi pótlék törlését. Indokolásában hivatkozott arra, hogy a fenti 6 gazdasági társaság fiktív, azok a cégnyilvántartásban nem is szerepeltek, adózó áfa fizetési kötelezettsége azon alapult, hogy az általa kiállított számlákban áfát tüntetett fel. Adózó számlái közül mindazok, amelyeken fiktív cégek kerültek feltüntetésre vevőként, nem igazolják az Áfa tv. 9. §-a szerinti termékértékesítést, ugyanakkor összevetve adózó leltárkészletének nyitó és záró értékét – figyelembe véve az igazolt értékesítéséket – megállapítható, hogy jelentős készletcsökkentés történt, amelynek az oka igazolatlan. Mivel adózói leltárnyilvántartás és a kiszámlázott tételek nem voltak összevethetőek egyedi azonosítók hiányában, ezért nem volt egyedi megfeleltetési kapcsolat a termékek és a számlákon feltüntetett tételek és a leltári nyilvántartás között.

Az adóhatóság az Sztv. 62. § (2) bekezdése, 56. § (1) – (2) bekezdései alapján a 2012. évi tételes leltárban szerepeltetett nyilvántartási árakat beszerzési árnak tekintve, ezek súlyozott átlagárával

állapította meg a kiállított számlák és a 2013. évi zárókészlet leltára alapján, hogy mekkora készletértékkel tudott elszámolni adózó, majd ebből megállapította, hogy a készletértékesítés 31.019.000 Ft érték erejéig bizonylattal nem volt alátámasztható. Az adóhatóság a készletértékelést a súlyozott átlagár módszerével határozta meg.

A Kúria döntése és jogi indokai: a Kúria kiemelte, hogy a bevallások utólagos ellenőrzését határozattal kell lezárni, amely meghozatala nyitja meg az ügyfél jogát a jogorvoslathoz, bírósághoz forduláshoz [ABH 74]. A tisztességes eljárás alapjogának minden eljárásban érvényesülnie kell, az nem korlátozható, mert jogilag releváns körülmények együttes mérlegelésének következménye, a szükségesség-arányosság teszt az egyes elemek vonatkozásában vizsgálható [ABH 103]. Rögzítette: „[105] A közigazgatás törvényessége felett őrködő bíróság ezért az eljárási szabályok – mint például a kereseti és felülvizsgálati kérelemhez kötöttség – keretei között köteles vizsgálni azt, hogy a határidőt követő időszakban bekövetkezett-e olyan változás az adózót érintő jogi és ténybeli körülményekben, amelyek miatt sérelmesebb számára az adójogi szankció határidőt követő megállapítása, mint a határidőn belüli lett volna. Így különösen azt szükséges vizsgálnia, hogy lehetetlenné vált-e vagy jelentősen elnehezült-e az adózó számára a nyilatkozattételhez és a védekezéshez való jog gyakorlása az adóhatóság működési körében bekövetkező okokra visszavezethető módon. Ezek ugyanis olyan sérelmek lehetnek, amelyeket megfelelően értékelnie kell a hatóságnak és a bíróságnak. Ezek sérelmével megvalósuló szankciókiszabás tisztességtelenné teheti az adóigazgatási eljárás egészét, ami igazolhatatlan. A közigazgatási bíróság felelőssége, hogy a közigazgatási perek szabályai szerint orvosolja a hatósági jogsértéseket.”

A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, mint alapjog sérelme a határidő-mulasztás miatt abban az esetben valósul meg az ABH nyomán, amennyiben a hatóság késedelme miatt az ügyfél alapjoga

részjogosítványai gyakorlásában hátrányt szenvedett. Ezen sérelem igazolása esetén, a hatóság mulasztásához vezető okot is vizsgálva állapítható meg, hogy az eljárás egészének alkotmányosságára a hatóság által elkövetett eljárási jogszabálysértés kihatással volt-e. (Kúria Kfv.V.35.547/2018/7. számú ítélete). Adózó nem hivatkozott a tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő részjogosítványait illető hátrányra, jogsérelemre, megjelölés hiányában annak eljárás egészét érintő értékelésére nem is kerülhetett sor. Ennek következtében az elsőfokú bíróság helyes jogértelmezéssel állapította meg, hogy az alapelv nem sérült, mert nem igazolt, hogy a késedelem az ügy érdemére kihatott vagy adózót azáltal további jogsérelem érte. Az elsőfokú bíróság tehát jogszabályszerűen állapította meg, hogy az adóhatóság adózóval szemben adóhiányt állapíthatott meg, késedelmi pótlékot számíthatott fel és adóbírságot szabhatott ki. Az ABH [107] pontja szerint a késedelmet legfeljebb a mulasztási bírság és a késedelmi pótlék összegénél lehetett volna figyelembe venni, azonban adózó erre a körülményre nem hivatkozott.

Az alperes az elsőfokú bíróság új eljárást elrendelő ítéletét 2016. június 1-jén vette át, ehhez képest az új eljárás ellenőrzési határideje az Art. 92. § (4) bekezdésében meghatározott 60 napos határidő lejártát követően kezdődött. Az adóhatóság az Art. 92. § (4) bekezdésében írt határidőt nem tartotta be, azonban adózó a fentiek alapján nem hivatkozott a tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő részjogosítványait illető hátrányra, jogsérelemre, megjelölés hiányában annak eljárás egészét érintő értékelésére nem is kerülhetett sor. A Kúria utal arra is, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Kfv.I.35.760/2016/6. számú döntésében az Art. 128. § (1) bekezdése alkalmazhatóságával kapcsolatban fejtette ki azon álláspontját, hogy az adóbírság nem alkotmányos kötelezettségen, nem általános jogelveken, hanem kizárólag a jogalkotó elhatározásán nyugszik, így a törvényi határidő elteltét követően az adóhatóságnak nincs lehetősége ezen szankció alkalmazására.

A jelen ügyben azonban megállapítható, hogy az adóhatóság az Art. 128. § (1) bekezdése szerinti 60 napos törvényi határidőn belül hozta meg a megismételt eljárás során az elsőfokú határozatot, ezért adózó által is elismerten az adóhatóság az Art. 128. § (1) bekezdését nem sértette meg. A jelenleg hatályos adózás rendjéről szóló 2017. évi CL törvény 144. § (1) bekezdés szerint a határozat meghozatalára nyitva álló határidő utólagos adómegállapítása esetén szintén 60 nap.

(Kúria, Kfv.I.35.121/2020/19.)

The post Az eljárás tisztessége II. appeared first on Adó Online.