Releváns jogszabályok:

– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
– 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről

A gazdasági élet szereplői számára kiemelt fontosságú, hogy lépést tartsanak a piaci-technológiai újdonságokkal, a változó jogszabályi környezettel, ezért gyakran küldik vezetőiket, dolgozóikat tréningekre, különféle konferenciákon való részvételre. A korábbi években nem jelentett különösebb problémát a képzések költségeinek elszámolhatósága, mivel azok – függetlenül a képzésben részesített természetes személyek és a kifizető között fennálló jogviszonytól, a képzés céljától és formájától (iskolarendszerű, vagy iskolarendszeren kívüli) – minden esetben a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült, elismert költségek voltak.

Azt követően azonban, hogy az erre vonatkozó szabályozás szigorításra került, jelentősen szűkült azon képzési költségek köre, amelyeket automatikusan elismer a társasági adó az adóalapban. Alaposabb vizsgálatot igényel annak megállapítása, hogy egy adott képzési, oktatási forma igénybevétele ténylegesen az adott gazdasági szereplő tevékenységét szolgálja-e.

A módosítás érintette a felnőttképzési tevékenység finanszírozását és adminisztrációt, nevezetesen, hogy mely oktatási és képzési költség tartozik a társaságiadó-alapban elismert költségek közé. Bár a szabályozás már 2020. július 1-jétől hatályos, mégis az adózók részéről időről időre felmerülnek kérdések azzal kapcsolatban, hogy elszámolhatják-e az igénybe vett képzési szolgáltatást költségeik között. Cikkünk a téma szempontjából releváns körülményeket tekinti át.

A jogszabályi háttér a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 3. számú melléklet B) Fejezet 14. pontjában található. Ennek értelmében a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül

a kifizető által viselt olyan oktatás és képzés költsége, illetve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés,
amelyet az annak szervezője jogszabályban meghatározott alapfeladata vagy felnőttképzési tevékenysége keretében szervez és az ahhoz kapcsolódóan a képzés szervezője által kiállított és a kifizető rendelkezésére bocsátott nyilatkozat tanúsítja, hogy a jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét teljesítette.

A költségek elismeréséhez feltétel, hogy egyrészt a képzés a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény (Fktv.) hatálya alá tartozzon. Az Fktv. 2/A. § (1) bekezdés alapján felnőttképzési tevékenység jogszabályban meghatározott bejelentés és engedély birtokában végezhető. Másrészt feltétel, hogy a képzés szervezőjének igazolást kell kiállítania és a kifizető rendelkezésére bocsátania.

A fentiek alapján a Tao. tv. hivatkozott rendelkezése együttes feltételt határoz meg a képzési költségek automatikus elismerhetősége kapcsán. Amennyiben valamelyik feltétel nem teljesül, a képzés során felmerült költségek és a képzéssel összefüggésben az államháztartás valamely alrendszere számára történő, törvényen alapuló kötelező befizetések nem minősülnek automatikusan elismert költségnek a társasági adóban.

A jogszabályi szigorítás értelmében tehát az Fktv. hatálya alá nem tartozó adatszolgáltatási kötelezettséggel nem járó képzésekre nem vonatkozik az automatikus költségelszámolási lehetőség (melyet a korábbi szabályozás megengedett). Így az e képzésekkel összefüggő költségek csak abban az esetben számolhatók el az adóalapnál, amennyiben – a Tao tv. 8. § (1) bekezdés d) pontjának általános szabálya alapján – bizonyíthatóan a vállalkozás jövedelemszerző tevékenységéhez kapcsolódnak. A Tao. tv. 3. számú melléklet B) Fejezetében nem nevesített költségek esetében tehát az adózónak kell bizonyítania, hogy azok a vállalkozási tevékenység érdekében merültek fel. A minősítés során tehát az oktatási, képzési szolgáltatást igénybe vevő adózóknak a saját bevételszerző tevékenységüket (ideértve az észszerű gazdálkodás követelményét is) kell figyelembe venniük az összes körülmény ismeretében.

Önmagában tehát az a körülmény, hogy a Tao. tv. 3. számú melléklet B) Fejezet 14. pontjában foglalt feltételek – vagy valamelyik feltétel – nem teljesül(nek), még nem jelenti azt, hogy a felmerült költség automatikusan el nem ismert költség, ráfordítás lesz a gazdasági szereplőnél, hanem tovább kell vizsgálni a felmerült költség, ráfordítás elszámolhatóságát a Tao. tv. általános szabálya szerint.

Azok képzések esetében, amelyek nem felnőttképzések – hanem például szakmai konferenciák, workshopok, tréningek – azt kell bizonyítani, hogy azok a vállalkozás jövedelemszerző tevékenységéhez kapcsolódnak, ebben az esetben lesznek elismert költségek ezen képzések költségei.

A nyilatkozat-kiállítási kötelezettség a Tao. tv. 3. számú melléklet B) Fejezet 14. pontja alapján csak az Fktv. hatálya alá tartozó képzésekre vonatkozik. Hogy melyek ezek a képzések, azt az Fktv. 1. § (1) bekezdése tartalmazza. Az ott felsorolt tevékenységek tehát felnőttképzésnek minősülnek. A Tao. tv-ben említett nyilatkozatra vonatkozóan nincs jogszabályban meghatározott tartalmi megkötés, illetve ajánlott forma, iratminta sem került elkészítésre. A nyilatkozatból annak kell egyértelműen megállapíthatónak lennie, hogy

a képzés szervezője jogszabályban meghatározott képzési tevékenysége keretében szervezi az adott képzést, és
a képzéshez kapcsolódóan a képzés szervezője eleget tett az Fktv. III. Fejezet 9. alcímében említett adatszolgáltatási kötelezettségének [az egyéb jogszabályban, vagy az Fktv. 15. § (1) bekezdésében említett adatszolgáltatási kötelezettségének].

Hangsúlyozandó, hogy a képzés szervezője által kiállított és a kifizető rendelkezésére bocsátott nyilatkozatot nem helyettesíti az, ha a szervező által kiállított számlán szerepel a felnőttképzési nyilvántartási száma, és az sem, ha a www.nive.hu honlapon megtalálható az akkreditáció megléte.