iközben az ügyben egyre nagyobb összegek, egyre több szereplő és egyre szerteágazóbb kapcsolatrendszer rajzolódik ki, a több mint egy éve tartó nyomozásnak továbbra sincs gyanúsítottja. Most annak jártunk utána, hogy egy ilyen volumenű gazdasági ügyben a gyanúsítások hiánya valóban a nyomozás lassúságát jelzi-e, vagy éppen egy tudatosan felépített nyomozati stratégia része.

Az MNB körül kibontakozó, több száz milliárd forintos vagyonvesztési ügy pénteken újabb szakaszába lépett. A hatóságok a múlt héten 17 jogi személynél tartottak összehangolt kutatásokat és lefoglalásokat, ezekben teljes szervereket, több mint 10 terabyte-nyi adatot és jelentős mennyiségű dokumentumot foglaltak le. A nyomozás mára 97 magánszemélyre, 36 gazdasági társaságra és 11 magántőkealapra terjed ki, miközben a hatóságok már 91,8 milliárd forintnyi készpénzt és értékpapírt vontak biztosítás alá. Az ország egyik legnagyobb közpénzügyi botrányává nőtt ügyben több mint egy éve tart a nyomozás, gyanúsítottja azonban továbbra sincs.

Az egyik eljárás hűtlen kezelés gyanúja miatt zajlik, idetartoznak egyebek mellett az MNB ingatlanügyletei és a jegybank székházának felújításával kapcsolatos vizsgálatok. A másik nyomozás pénzmosás gyanújára fókuszál. Mindkét ügy alapját az Állami Számvevőszék korábbi megállapításai adták. Ugyanakkor a közbeszédben egyre élesebben merül fel az a kérdés: miként lehetséges, hogy egy ekkora horderejű ügyben még nem történt gyanúsítás vagy más látványos kényszerintézkedés? A nyomozó hatóságok szerint ennek részben taktikai okai vannak.

Lehet, hogy az ügyészség most csalit tett ki a sajtón keresztül?

A pénteki háttérbeszélgetés központi üzenete nem az volt, hogy mikor várhatók gyanúsítások vagy egyéb látványos eljárási lépések, hanem az, hogy a nyomozás jelenlegi szakaszában miért a bizonyítékok összegyűjtése és feldolgozása élvez prioritást. Ez arra utal, hogy a hatóságok tudatosan igyekeznek megértetni, hogy egy ekkora volumenű ügyben a nyomozás sikerét nem a gyorsaság, hanem a bíróság előtti bizonyíthatósága határozza meg. Most a bizonyítékgyűjtési szakaszban van a nyomozás, ez a felderítési szak lényege. A következő mérföldkő az lesz, ha a gyanúsítások megtörténnek.

De mennyire szokásos, hogy az ügyészség nyíltan beszél az együttműködni kívánó szereplőkről? És vajon az ügyészség valóban a megszokottnál több operatív részletet osztott meg, vagy mindez megfelel a nemzetközi gyakorlatnak? A szakjogász szerint önmagában nem rendkívüli, hogy egy folyamatban lévő, kiemelt jelentőségű ügyben az ügyészség bizonyos információkat megoszt a nyilvánossággal. A mostani háttérbeszélgetés azonban abból a szempontból figyelemre méltó volt, hogy a hatóságok a megszokottnál részletesebben ismertették a nyomozás állását, az érintettek körét, valamint a lefoglalások volumenét.

Az egész cikk IDE kattintva érhető el.

Forrás: Index.hu