A bérelszámolásra és bérkifizetésre vonatkozó határidők

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 155. § (1) bekezdése alapján a munkáltató a munkavállaló részére járó munkabért utólag, legalább havonta egy alkalommal köteles elszámolni. Ettől azonban a felek megállapodásukkal eltérhetnek. Ugyanakkor a munkabért a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig kell kifizetni [Mt. 157. § (1) bek.]. A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében, ha a munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a jogszabály lehetővé teszi, hogy a munkáltató a munkabért csak ennek megfelelő időpontban fizesse ki. Az alapbér felének megfelelő összegű előleget – legalább havonta – azonban ilyenkor is fizetni kell a munkavállalóknak [Mt. 157. § (2) bek.].

Az eltérés lehetőségei

A két jogszabályi rendelkezéstől történő eltérésre a már említettet meghaladóan nincs speciális szabály (Mt. 165. §), így azoktól az általános előírások alapján lehetséges az eltérés. Ezeknek megfelelően a munkaszerződés – hacsak jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – a bérelszámolásra, illetve bérkifizetésre vonatkozó szabályoktól a munkavállaló javára eltérhet, azzal, hogy az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni [Mt. 43. § (1)-(2) bek.].

A munkabér elszámolására vonatkozóan a törvény ugyanakkor a fentiek szerint kifejezetten lehetővé teszi, hogy a felek megállapodása vagy kollektív szerződés eltérően rendelkezzen, akár a munkavállaló hátrányára is. Az eltérés arra terjedhet ki, hogy az elszámolás ne utólag, hanem előre, illetve, hogy ne havonta egy alkalommal, hanem akár gyakrabban – hetente, kéthetente, pár naponta –, kerüljön sor a munkabér elszámolására. Habár ez a gyakorlatban nem túl elterjedt, a munkáltatónak lehetősége tetszése szerinti időközönként, akár a munka egyes szakaszaihoz, rövidebb munkaidőkeretek végéhez igazodva elszámolni a munkavállalókkal. Ugyan erre lehetőség van, szintén nem jellemző a gyakorlatban az sem, hogy a munkáltató a munkabér előre történő kifizetésében állapodjon meg a munkavállalókkal, ami nem lenne azonos a munkabérelőleg fizetésével.

Ugyanakkor, mivel a munkabérrel történő elszámolás és annak kifizetése a gyakorlatban szükségképpen együtt jár, a törvény pedig csak az elszámolás tekintetében enged eltérést a munkavállaló hátrányára, a havinál ritkább elszámolásban, illetve kifizetésben a felek nem állapodhatnak meg. Érdemben tehát olyan a jogszabálytól eltérő tartalmú megállapodást lehet kötni, amely inkább a munkavállaló javára szól, és nem a hátrányára. A munkabér tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig történő kifizetéséről ennek megfelelően akképp lehet csak eltérni, hogy a felek a jogszabályban előírtnál korábbi kifizetési időpontot határoznak meg. Ennek megfontolása munkáltatói oldalon kifejezetten javasolt, lévén a felek megállapodásában kikötött korábbi fizetési nap elmulasztása az egyik legsúlyosabb munkajogi jogsértést eredményezi, ezért érdemes a munkáltatónak annak teljesítésére a lehető legtöbb időt biztosítania a maga számára.

Az eltérések értékelése

Annak megítélése kapcsán, hogy a fentiek szerint a felek megállapodásukkal tényleg a munkavállaló javára tértek-e el a jogszabálytól, az egymással összefüggő rendelkezéseket együttesen kell vizsgálni. Ennek megfelelően azt kell megítélni, hogy a munkaszerződésben, illetve kollektív szerződésben szereplő rendelkezések összességükben kedvezőbb szabályrendszert (védelmi szintet) biztosítanak-e a munkavállalónak, mint a törvényi szabály. Ez technikailag lehetőséget adhat arra, hogy egyes kérdésekben a felek a munkavállalóra nézve hátrányosan állapodjanak meg, (pl. a hónap 20. napjáig kell a bért kifizetni), ha cserébe a munkavállaló számára előnyös kérdésben is megállapodnak (pl. az irányadó törvényi késedelmi kamat kétszeresét kapja a munkavállaló a 10-e és 20-a közötti időszakra ügyleti kamatként). Azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a munkabér elszámolására és kifizetésére vonatkozó szabályok a munkavállaló számára biztos megélhetésének és kiszámíthatóságának célját szolgálják, azok emiatt semmiképp sem üresíthetők ki. Ennek megfelelően túlzó, a munkavállaló számára objektíve biztosan nem előnyös elszámolási, illetve bérfizetési szabályozás nem alakítható ki a munkavállaló beleegyezésével sem. Így pl. évi egyszeri, utólagos bérelszámolás akkor sem írható elő, ha a munkavállaló ennek fejében jelentős extra kamatkifizetésben részesülne.