A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás: adózó tulajdona a Budapest XXI. kerület … hrsz. alatti 213.713 m² területű telekadó köteles ingatlan. Budapest Főváros XXI. kerület Csepel Önkormányzatának jegyzője (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2017. február 9. napján kelt határozatában adózó terhére 2017. január 1. napjától kezdődően évi 71.593.855 Ft telekadót állapított meg. Határozatában indokolásában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 18. §-ában, illetőleg Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 30/2015. (XI.30.) Önkormányzati rendeletének (továbbiakban: Ör.) 7. § (2) bekezdése és (3) bekezdésének d) pontjára hivatkozott.

Adózó fellebbezése folytán eljáró önkormányzati adóhatóság a 2017. április 21. napján kelt BP/1008/03924-2/2017. szám alatti határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában az elsőfokú adóhatóság által alkalmazott jogszabályokon túl a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 138. §-ára hivatkozott, valamint arra, hogy az elsőfokú hatóság a Htv. 6. § c) és 7. § b) pontjainak megfelelően állapította meg az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontja alapján az ingatlant terhelő telekadó mértéket 335,- Ft/m² összegben. Önkormányzati adóhatóság határozatában idézte az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontját, mely szerint a telekadó évi mértéke: „d.) Csepel északi részén húzódó területen (W. út (…, …, szalagtelek: …) – a F-öböl (…) – R.- () – Dunaág (…, …) 335,- Ft/m²”.

Adózó a törvényes határidőben előterjesztett keresetében az önkormányzati adóhatósági határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását kérte. Keresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az ingatlan nem tartozik az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontja alá, hanem az adó mértékét az Ör. 7. § (2) bekezdés alapján kell megállapítani. A 7. § (3) bekezdés d) pontjában foglalt „Csepel északi részén húzódó területen” meghatározás nem rögzíti azon területrész pontos határait, amelynél az adó mértéke 335,- Ft/m², a rendelet nem definiálja pontosan a Csepel északi részének tekintendő területet, mert ezek között összesen hat, a helyrajzi számok alapján beazonosítható ingatlant nevez meg. Az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontjának megfogalmazása és az önkormányzati adóhatóság értelmezése a normavilágosság követelményeivel ellentétes. Másodlagos kereseti kérelmében a Kúria Önkormányzati Tanácsánál kezdeményezendő normakontroll eljárás megindítását kérte arra hivatkozva, hogy az Ör. ezen rendelkezése a Htv. 7. § g) pontjával ellentétes, konfiskáló jellegű és diszkriminatív.

Az elsőfokú bíróság az önkormányzati adóhatóság támadott határozatát az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a keresetet elsődlegesen adózó kereseti kérelme alapján találta megalapozottnak. Rögzítette, hogy az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontjának szövegéből egyértelműen és világosan az következik, hogy a speciális 365,- Ft/m² telekadó Csepel északi részén húzódó területen a rendeletben zárójelben felsorolt helyrajzi számú ingatlanokon alkalmazandó, melyek között a perbeli ingatlan helyrajzi száma nem került feltüntetésre. Álláspontja szerint az önkormányzati adóhatóság és a beavatkozó által kifejtett jogértelmezés még akkor sem következik a rendelet 7. § (3) bekezdés d) pontjából egyértelműen és világosan, amennyiben a rendelet szövegében zárójelben felsorolt helyrajzi számú ingatlanok természetben egy vitorla alakú területet határolnak körül. A rendelet ezen pontja semmilyen nyelvtani, logikai vagy más módon nem jelöli meg és nem utal arra, hogy a zárójelben felsorolt helyrajzi számú ingatlanok által körülhatárolt teljes területen és nem csak a felsorolt helyrajzi számú ingatlanokon alkalmazandó a speciális mértékű telekadó. Hivatkozott az ítélet arra is, hogy az Ör. 2018-tól hatályos rendelkezése már egyértelműen határozza meg az ingatlanok „által körülhatárolt területen” kitételt.

A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást helyesen állapította meg. A felek eljárásjogi szabálysértésre sem hivatkoztak. Ezért a Kúria azt vizsgálta, hogy a megállapított tényállásra vonatkozó jogszabályokat a bíróság helyesen alkalmazta-e. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontjának szövegéből egyértelműen és világosan csak az következik, hogy a speciális mértékű telekadó a Csepel északi részén húzódó területen a rendelet szövegében zárójelben felsorolt helyrajzi számú ingatlanokon alkalmazandó. Ezek között a perbeli ingatlan helyrajzi száma nem került megjelölésre. Álláspontja szerint még akkor sem következik egyértelműen és világosan az önkormányzati adóhatóság és a beavatkozó által értelmezett norma tartalomból az alkalmazandó speciális adó mérték, ha a zárójelben felsorolt helyrajzi számú ingatlanok természetben egy vitorla alakú területet határolnának körül. Az Ör. 7. § (3) bekezdés d) pontjának szövege nem utal arra, hogy a zárójelben felsorolt helyrajzi számok által körülhatárolt teljes területen és nem csak a felsorolt ingatlanokon alkalmazandó a speciális telekadó.

A Kúria álláspontja szerint jogállamban különösen fontos, hogy az adójogviszonyokban a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek. Adózást törvény írhat elő, helyi adót az önkormányzat a törvény felhatalmazása alapján állapíthat meg, illetőleg annak felhatalmazása alapján rendelhet el adózást. Mindezekből következően pontosan, egyértelműen kell meghatározni az adó alanyát, annak tárgyát, illetőleg az adó mértékét. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdése értelmében a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. A törvény itt a normavilágosság követelményét fogalmazza meg, azt jelenti, hogy a jogalkotónak a norma tartalmát egyértelműen, pontosan, félreérthetetlenül kell megfogalmaznia.

Az Alaptörvény „Alapvetés” fejezetének T. cikk (2) bekezdése szerint jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank Elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Mindebből következően az önkormányzati rendeletekre a normavilágosság jog állami követelménye éppúgy vonatkozik, mint a magasabb rendű jogszabályokra.

A 18/2015. számú Közigazgatási Elvi Határozatában a Kúria kimondta, hogy a Jat. 2. § (1) bekezdéséből következő normavilágosság követelményének az önkormányzati rendeletek vizsgálatához kapcsolódó érvényesítése során figyelembe kell venni, hogy a nem megfelelően értelmezhető normatartalom kihat-e és miként hat ki a normaalkalmazásra, jogbizonytalanságot okoz-e a jogértelmezés során. Hasonló elvárást fogalmazott meg az önkormányzati rendeletekkel a Köf.I.5010/2013/4. szám alatti határozatában foglalt indokolásban is. Az adójogi jogszabályok rendelkezéseinek értelmezése körében más határozatában (Kfv.I.35.198/2015/4.) a Kúria azt hangsúlyozta, hogy a jogszabály egyértelműen taxációs tartalma jogértelmezés útján nem bővíthető. Értelmezés útján nincs jogszerű lehetőség a tényállási elemek jelentésének kiszélesítésére még abban az esetben sem, ha azok összességükben adott esetben esetlegesen hézagos, hiányos szabályozást alkotnak is.

A fenti jogszabályi rendelkezések és a bírói gyakorlat alapján helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság akkor, amikor azt állapította meg, hogy az önkormányzati rendelet vitatott pontja rendelkezésének értelmezéséből nem következik egyértelműen és világosan az, hogy adózó tulajdonában álló ingatlanra az alkalmazott adómérték vonatkozik.

Adójogszabályban adókötelezettséget csak egyértelmű norma megfogalmazásával lehet meghatározni, annak tartalmát értelmezéssel bővíteni nem lehetséges. Egy önkormányzati rendelet a helyi adó tárgyának meghatározása körében többfajta módszerrel is eleget tehet a normavilágosság követelményének (pl. utalhat övezeti besorolásra, az érintett ingatlanok egyenkénti felsorolásával, vagy olyan területi körülhatárolással, amely pontosan meghatározza az érintett területbe tartozó ingatlanokat). A meghatározásnak azonban a szabályozásból egyértelműen ki kell derülnie. Az Ör. 7.§ (3) bekezdés d.) pontjának megfogalmazásából azonban nem derül ki egyértelműen, hogy az emelt adómérték csak az ott felsorolt helyrajzi számok alatti ingatlanokra vonatkozik-e vagy másokra is, a jogszabályi egyértelműség hiányát azonban nem lehet jogértelmezés útján pótolni.

Mindezekre figyelemmel nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság akkor, amikor adózó keresetének helyt adva az önkormányzati adóhatóság határozatát az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában az elsőfokú adóhatóság számára előírta, hogy a perbeli ingatlan után adózót terhelő 2017. évi telekadót az Ör. 7.§ (2) bekezdése alapján kell megállapítania. ( Kúria, Kfv.I.35.304/2018/12.)

The post Helyi adó rendelet értelmezése appeared first on Adó Online.