Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)

 Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)

Az Áfa tv. 11. § (3) bekezdése szerinti kivételek (folyt.)

Áruminta (folyt.)

A „más cél elérésére nem is alkalmas” kitétel tekintetében a magyar adóhatósági értelmezés szigorú: nem minősül árumintának az olyan termék átadása, amely nem kizárólag bemutatásra, egyszeri kipróbálásra, hanem rendeltetésszerű használatra is alkalmas. A magyarországi gyakorlatban ezért nem tekinthető árumintának például a potenciális vevő részére átadott könyv, térkép vagy CD. (Ez az 1999/114. Adózási kérdésben leírtak tükrében kifejezetten különös, hiszen hiszen a könyvhöz hasonlóan a lapkiadó által ingyenesen juttatott újság is alkalmas többszöri elolvasásra, logikus lenne azonos elbírálást alkalmazni rájuk.)

Megjegyzést érdemel, hogy az EUB ítélkezési gyakorlata ennél szélesebb körben tekinti alkalmazhatónak a kedvező szabályt.

A héairányelv 16. cikkének második bekezdése szerint „a termékminták vagy kis értékű ajándékok üzleti céllal történő átadása nem minősül ellenérték fejében történő termékértékesítésnek.” Sem az irányelv, sem a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (a továbbiakban: Vhr.) nem határozza meg a termékminta fogalmát, ezért a definiálás tagállami szintű feladat.

Az EUB azonban a C-581/08. sz. EMI ügyben hozott ítéletében rámutatott, hogy a tagállami szabályozásnak összhangban kell állnia az uniós szintű szabályozási céllal.

Az alapügy tényállása szerint az EMI – zenei felvételek előállításával és értékesítésével, valamint zeneműkiadással foglalkozó, angol jog alá tartozó társaság – 1987 óta az általa előállított új felvételeket népszerűsítette e felvételek másolatainak hanglemez, kazetta és CD-lemezek formájában, különböző, a felvételek kereskedelmi minőségének megítélésére és a művészre irányuló figyelem fokozására képes személyek részére történő ingyenes juttatása útján. E népszerűsítési stratégia részeként ilyen ingyenes másolatokat osztottak szét többek között a sajtóban, rádióállomásokon, televíziókban, reklámügynökségeknél, kiskereskedelmi üzletekben és mozikban dolgozó személyek között. Az EMI „pluggereknek” nevezett reklámszakembereket is megbízott, akik népszerűsíteni tudják a felvételeket az audiovizuális médiában és a sajtóban, és azokat szintén ingyenesen szétosztják saját célzott és minden egyes új CD megjelenésekor speciálisan felállított listán szereplő kapcsolataik között.

Kérdésként merült fel, hogy miként kell értelmezni a „termékminták” irányelvi fogalmát, és különösen, hogy e fogalom csak a kereskedelmi forgalomban nem található formában átadott termékekre és az azonos átvevőnek adott több termékminta közül kizárólag az elsőre vonatkozik‑e.

Az ítélet kifejti: a héaköteles termékértékesítések közé sorolt ingyenes ügyletek alól kivételként nevesített termékminták esetében ellenőrizni kell

  • először is, hogy a kérdéses termékek átadása rendelkezik‑e a minden termékminta‑juttatásban közös, alapvető tulajdonságokkal,
  • másodszor pedig meg kell vizsgálni a különleges körülményeket, amelyek között a hivatkozott termékeket az adóalany átadja.

Az első szempontot illetően az EUB megállapította, hogy a szabályozás célja a „termékminták juttatása” tekintetében abban áll, hogy tükrözze azon tényleges üzleti viszonyokat, amelyek szerint a termékminták adására azon termékek népszerűsítése érdekében kerül sor, amelyeknek e termékminták példányait képezik, lehetővé téve, hogy a lehetséges vagy tényleges vevő megítélje e termék minőségét és ellenőrizze az általa keresett tulajdonságok meglétét.

A termékmintákra vonatkozó kivételnek nem célja az olyan termékértékesítés héa‑teher alóli mentesítése, amelynek célja az érintett termék vonatkozásában valamely fogyasztói szükséglet kielégítése.