A sorozat előző részeit itt olvashatja.

Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.)

Tokenizált termékek értékesítése (folyt.)

Összetett ügyletek

Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében a héa tekintetében általában valamennyi ügyletet különállónak és függetlennek kell tekinteni. Bizonyos körülmények között azonban több, alakilag különálló olyan szolgáltatást, amelyeket külön-külön nyújthatnak, és amelyek ennek megfelelően önmagukban adókötelesnek vagy adómentesnek minősülhetnek, egységes ügyletnek kell tekinteni abban az esetben, ha e szolgáltatások egymástól nem függetlenek.

Különösen akkor van szó egységes szolgáltatásról, ha az adóalany által nyújtott két vagy több szolgáltatási elem, illetve cselekmény annyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy azok objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne. Ilyenkor az egységes ügylet jellemzői határozzák meg az alkalmazandó áfakezelést.

Egységes kezelésre van szükség abban az esetben is, amikor egy vagy több elemet főszolgáltatást alkotóknak kell tekinteni, míg ezzel szemben a többi elemet úgy kell tekinteni, mint amelyek egy vagy több járulékos szolgáltatást képeznek. Az „accessorium sequitur principale” elv alapján ilyenkor a mellékszolgáltatás osztja a főszolgáltatás adójogi sorsát.

Az Áfabizottság az NFT-k kapcsán úgy ítélte meg, hogy az NFT rendelkezésre bocsátása tekinthető egy digitális tokenből és egy kapcsolódó eszközből álló összetett ügyletnek, amely vagy egy fő- és egy járulékos elemből, vagy két szorosan kapcsolódó elemből áll.

Elképzelhető, hogy a vagyonelem megszerzése tekinthető az összetett szolgáltatás fő elemének. Ez  esetben az NFT áfakezelésének a vagyontárgy áfakezeléséhez kell igazodnia.

Előfordulhat olyan eset is, amikor maga a token a főszolgáltatás. Ez lehet a helyzet például akkor, ha az érték döntő részben éppen az NFT mint eszköz által biztosított egyediségből adódik, mivel ettől lesz „ritkaság”. Ebben az esetben az NFT értékesítésének áfakezelése a token kezeléséhez kell, hogy igazodjon. Mivel pedig a token digitális jellegű, és az interneten keresztül, minimális emberi beavatkozással nyújtják, a vonatkozó héaelőírások alapján elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak kell tekinteni.

A harmadik lehetőség, miszerint az NFT és a vagyonelem értékesítése egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkot, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne, szintén nem zárható ki. Ez azonban csak akkor merülhet fel, ha a token és a vagyonelem szorosan egybefonódik, ami fizikai vagyontárgy (termék) esetében nem fordulhat elő, csak a tokenhez hasonló jellegű vagyontárgy esetében. Az Áfabizottság álláspontja szerint az ügylet a fentebb leírtak alapján ekkor is elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak minősül.

Elektronikus úton nyújtott szolgáltatás

Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás fogalmát a Vhr. 7. cikk (1) bekezdése határozza meg. E szerint a héairányelvben meghatározott, elektronikus úton nyújtott szolgáltatások magukban foglalják

az interneten vagy más elektronikus hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatásokat, amelyek
jellegüknél fogva jelentős mértékben automatizáltak,
minimális emberi közreműködést igényelnek, és
amelyek nyújtására információs technológia hiányában nincs lehetőség.

Az NFT-k digitális főkönyvhöz kapcsolódó technológián alapulnak, következésképpen az NFT-k értékesítése kizárólag az interneten keresztül végezhető, és csak minimális emberi beavatkozást igényel. Ezen túlmenően, ha az NFT mögött álló eszköz digitális jellegű, az NFT értékesítése a jogosult számára hozzáférést és meghatározott jogot biztosít az adott digitális eszközre vonatkozóan. Ezen jellemzők megfelelnek az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás kritériumainak.

Az Áfabizottság a munkadokumentumban kihangsúlyozta, hogy habár az NFT-ket jellemzően elektronikus szolgáltatásokként sorolják be, ez a minősítés nem minden esetben állja meg a helyét. Eseti megközelítés alkalmazandó, mivel az ügylet tárgyától függően dönthető el, hogy termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról van szó, és határozható meg, hogy az ügylet hogyan kezelendő az áfa  rendszerében.

Az elhatárolás kapcsán érdemesnek tartom kiemelni, hogy – amint arról a cikksorozat X. részében már volt szó – a termékértékesítés héairányelvbeli fogalmából adódóan kizárólag akkor minősülhet termékértékesítésnek az ügylet, ha az NFT-hez rendelt vagyontárgy (fizikailag) birtokbavehető. Például az NFT-hez kapcsolt vagyontárgy lehet digitális vagy fizikai formában létező műalkotás. Ha fizikai formában létező, birtokbavehető műalkotásról van szó, akkor az eddigiekben leírtak szerint lehetséges, hogy az NFT értékesítését termékértékesítésként kell kezelni (adott esetben, másodlagos piacon történő NFT-értékesítés esetén, a különbözet szerinti adózás szabályainak alkalmazásával). Ha azonban az NFT egy digitális műalkotáshoz (például egy képhez) van hozzárendelve, akkor az ügylet semmiképpen nem minősülhet termékértékesítésnek, hiszen még ha a vagyontárgy értékesítése is a meghatározó az áfakezelés szempontjából, birtokba vehető dolog átengedése hiányában nem beszélhetünk az áfa rendszerében termékértékesítésről, tehát az ügylet szolgáltatásnyújtásként sorolandó be.