Gyakori az az egyszerű eset, hogy egy magánszemély egy vállalkozásnál munkaviszonyban dolgozik, és ezen kívül más jövedelme nincs. Azonban számtalan olyan variáció képzelhető el a valós munkaerőpiacon, hogy egy magánszemély több munkáltatónál dolgozik, vagy ideiglenesen végez munkát más vállalkozásnak is. Mindez akár országhatárokat átlépve is lehetséges, hiszen az Európai Unión belül meglehetősen könnyen lehet munkát végezni külföldi vállalkozás számára.

Ilyen ideiglenes külföldi munkavégzés például a külföldi vendégszereplés, amely gyakran előfordul zenészek, énekesek, artisták, egyéb előadóművészek életében. Általános esetnek mondható, hogy egy előadóművész egy bizonyos intézménynél van állandó alkalmazásban, de egyes előadásokra más zenei intézményekhez vagy akár külföldi zenekarokhoz csatlakozik. A munkavégzés valóban ideiglenes és kifejezetten rövid. Profi zenészek esetében akár egy operában való részvétel is mindössze egy próbából áll, és utána már csak célzottan az előadásokra utazik a művész. A zenészek, énekesek tehát közvetlenül a próbákra és az előadásokra érkeznek, néha még vendégéjszakát sem töltenek az adott helyszínen, hanem visszautaznak a lakhelyükre.

Adóztatás helye

Bár jelen cikk fókuszában a járulékkötelezettségek állnak, néhány szót érdemes ejteni a bevételt érintő jövedelemadó-kötelezettségekről is. Nemzetközi munkavállalás esetén több ország igénye merülhet fel egy adott jövedelem adóztatására, amelyet az esetek többségében az ún. kettős adóztatást kizáró egyezmények szabályoznak. Magyarországnak több, mint 80 országgal van hatályos adóegyezménye, köztük az Európai Unió összes tagállamával. Így az EU-n belüli külföldi vendégszereplés minden esetben egyezmény által szabályozott, így kettős adóztatás lehetősége kizárt. Az EU tagállamokkal kötött egyezmények az OECD által kiadott modell egyezmény felépítését és javasolt szabályait követik. A modell egyezmény szövegjavaslata úgy rendelkezik, hogy „a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a másik Államban.”

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy ha valamely EU tagállamban vállal vendégszereplést egy előadó, akkor az azért kapott jövedelem abban az államban adóköteles, és nem az illetősége szerinti államban.

Példa. Egy magyar állampolgár zongoraművész határozatlan idejű, teljes munkaidős munkaviszonyban áll egy magyar színházzal Budapesten. Emellett meghívást kap egy németországi színháztól egyetlen gálaesten való részvételre. Ebben az esetben a német színháztól kapott fellépési díjból német jövedelemadót fog a német bérszámfejtő levonni kifizetés előtt. Az így szerzett jövedelmet, a német színháztól kapott adóigazolás alapján, a magyar zongoraművész (mivel magyar adóilletőségű) a magyar szja bevallásában köteles feltüntetni, de adófizetési kötelezettség Magyarországon már nem merül fel vele kapcsolatban.

Különbség adó és járulék között

Nemzetközi munkavállalás esetén tekintettel kell lenni arra, hogy egyezményes országok esetén jelentős különbség van az adó és járulékfizetési szabályok között. A legnagyobb eltérés az, hogy egy magánszemély különböző jövedelmei különböző országokban lehetnek adókötelesek, sőt, az is elképzelhető, hogy egy jövedelem több országban is adókötelezettség alá esik, ellenben járulékfizetés csak egy országban lehetséges. Azaz előfordulhat, hogy jövedelmei tekintetében egy magánszemélynek több országban is bevallási és befizetési kötelezettsége keletkezik, ez azonban a járulékok esetében kizárt. Amíg az adókötelezettségeket az adóegyezmények szabályozzák (amennyiben van ilyen), addig a járulékokra vonatkozó kötelezettségeket az ún. szociális egyezmények, vagy az EU tagállamai tekintetében a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló EU 883/2004/EK rendelete. Mind a szociális egyezmények, mind az EU Rendelet esetében igaz, hogy a járulékfizetési kötelezettséget egy bizonyos államba helyezi, nem engedi, hogy a járulék-kötelezettség megosztott legyen több állam között.

Járulék-kötelezettség

Ahogyan az előző pontban tárgyaltuk járulékfizetés abban az esetben is csak egy államban merülhet fel, ha egy magánszemélynek több országból származó (és így esetenként több országban adózott) jövedelme van. Ez a magállapítás csak egyezményes országok esetében igaz, mivel azonban az EU Rendelete minden EU tagállamra (sőt teljes EGT és Svájc) kötelező, így EU-n belüli külföldi munkavégzéskor minden esetben igaz.

A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy a magánszemély összes jövedelmét összeszámítja, függetlenül attól, hogy mely országban és milyen jogviszonyban szerezte, és ezen jövedelmeket az egyezmény vagy a Rendelet által meghatározott országban veti járulékfizetés alá, ennek az országnak a belső jogszabályai szerint.

Az EU Rendelete főszabályként abba az országba rendeli a járulékfizetési kötelezettséget, amelyben a munkát végzik. Amennyiben több állam is érintett egy magánszemély munkavégzésében, úgy speciális szabályokat fogalmaz meg a Rendelet annak eldöntésére, hogy a több érintett állam közül végül melyiket kell a járulékfizetés tekintetében figyelembe venni. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a lakóhely kiemelt jelentőséggel bír ilyen esetben, így azt mondhatjuk, hogy ideiglenes külföldi vendégszereplések esetén szinte bizonyosan a lakóhely szerinti államban marad a biztosítási jogviszony.

Példa. A fenti példa esetén megtárgyaltuk, hogy a magyar zongoraművész a magyar jövedelme után Magyarországon fizet jövedelemadót, a német vendégszereplés után pedig német jövedelemadót vonnak le tőle. Ezzel szemben járulékfizetés tekintetében minden jövedelemére tekintettel Magyarországon kell megfizetni a járulékokat. Azaz nem csak a magyar munkaviszony után, hanem a Németországban adózott fellépési díj után is magyar járulékot kell fizetni.

Ki fizeti a járulékot?

A járulékhoz kapcsolódó megállapítási, levonási, bevallási, befizetési kötelezettségeket annak az államnak a belső jogszabályai határozzák meg, amelyben – a fentebb részletezett egyezményi, vagy EU Rendeleti szabályok alapján – a járulékfizetést teljesíteni kell.

Amennyiben Magyarországon kell rendezni a járulékkötelezettségeket, úgy a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Továbbiakban: Tbj.) speciális szabályokat fogalmaz meg. A különös szabályok a 87.§-ban találhatóak jelenleg. A Tbj-t megelőző korábbi törvény, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény ​(továbbiakban: régi Tbj.) szintén tartalmazott ilyen szabályokat, ebben a törvényben azonban az 56/A.§-ban szerepeltek, így a szakemberek egymás között a mai napig gyakran csak „56/A esetnek” nevezik ezeket az eseteket.

A Tbj. 87.§-a értelmében az a külföldi vállalkozás, amelynek biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettsége keletkezik, azt pénzügyi képviselő vagy adózási ügyvivő útján, ennek hiányában közvetlenül saját maga teljesíti.

Ha a külföldi vállalkozás a járulékkötelezettséget közvetlenül teljesíti, a biztosítás kezdetét megelőzően köteles bejelentkezni az állami adóhatóságnál, és kérelmezni, hogy az állami adóhatóság foglalkoztatói minőségében vegye nyilvántartásba. A magyar jogszabályok tehát bejelentkezési és bevallási kötelezettséget írnak elő a külföldi vállalkozás/intézmény számára, amely során magyar adószámot kap, hogy a járulékokkal kapcsolatos bevallási kötelezettségeit ez alatt teljesíteni tudja. Ezt nevezik bérszámfejtési körökben „külföldi bérreg”-nek.

Tartós nemzetközi munkaviszony esetén ez a jogszabályi elvárás – nemzetközi viszonylatban sem – túlzó adminisztráció, bár kétségkívül jelentős többlet adminisztrációt jelent a külföldi vállalkozásnak. Ha egy külföldi vállalkozás pl. munkaviszony keretében foglalkoztat egy magyar IT fejlesztő szakértőt, akkor ezzel kapcsolatban be kell jelentkeznie és adószámot kell kérni a járulékbevallásokhoz.

Más azonban a helyzet a gyakorlatban, ha csak ideiglenes, rövid távú foglalkoztatás történik. Ebben az esetben ugyanis a tapasztalat az, hogy a külföldi vállalkozás nem teljesíti a magyar bejelentkezési kötelezettséget – akár szándékosan, akár a kötelezettségek nem ismeretében – így végső soron rendezetlen marad a magyar járulékkötelezettség.

Ilyen esetre is tartalmaz szabályokat a Tbj. A 87.§ (3) bekezdése értelmében, ha a külföldi vállalkozás a járulékkötelezettségek teljesítésére nem rendelkezik képviselővel, és a bejelentkezést is elmulasztja, az általa foglalkoztatott természetes személy biztosításával összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget a foglalkoztatott teljesíti, és viseli a járulékkötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot). Nagyon kellemetlen helyzet áll tehát elő abban az esetben, ha a külföldi intézmény nem teljesíti a „külföldi bérreg”-et Magyarországon. A törvény ilyenkor ugyanis a magyar magánszemélyre helyezi a kötelezettségek teljesítésének súlyát, és egyedül mulasztási bírság és adóbírság alól ad felmentést, de a késedelmi pótlék alól például nem.

A gyakorlatban számos esetben találkozunk olyan esettel, hogy külföldi vendégszereplés esetén sem a külföldi vállalkozás, sem a magyar művész nem teljesíti a járulékfizetéssel kapcsolatos teendőket, így jelentős késedelmi pótlék kockázat merül fel, nem beszélve arról, hogy a művész tudtán kívül jelentős járulékfizetési kötelezettséggel rendelkezik, amelyet a kapott fellépési díjból kell rendeznie.

Példa. A megkezdett példa esetében tehát a német színháznak Magyarországon regisztrálnia kell, és a kapott adószám birtokában havi járulékbevallást kell beadnia, a járulékokat le kell vonnia a fellépési díjból és be kell fizetnie a magyar költségvetésbe. Sőt, nagy valószínűséggel szochó is terheli, amelyet saját költségére – tehát nem a magánszemélytől levonva – kell befizetnie.

Jól látható tehát, hogy akár egész rövid idejű külföldi – vagy külföldinek végzett – munka is komoly adminisztrációs kötelezettséget róhat a külföldi vállalkozásra, amelyet a tapasztalatok szerint az esetek többségében nem teljesítenek. Ezzel azonban a magánszemélyre helyeződik át a kötelezettségek súlya, valamint a járulékok és a szochó megfizetésének kötelezettsége, amellyel a teljes adóterhelés esetenként meghaladhatja akár a fellépési díj 50%-át is. Érdemes tehát előre tájékozódni és a külföldi foglalkoztató pénzügyi osztályával egyeztetni, hogy a szükséges eljárást és adókötelezettségeket ismerik-e, teljesítik-e, ha nem, akkor milyen eljárást, képviseletet várnak el a vendégszereplőtől.

A cikk szerzője Kertész Gábor, a Tax&Bell Hungary adószakértője. A Tax&Bell Hungary az Adó Online szakmai partnere.