A munkamánia veszélyei

A távmunkának a Covid előtt alacsony részesedése volt a magyar munkaerőpiacon. A pandémia ezen változtatott, ám ezt követően ismét visszaesett a távmunkát választók száma itthon – mondta el a Távmunka: a munkavállalói felhatalmazás új formája vagy önkizsákmányolás? Magyar esettanulmány című előadásában Tardos Katalin szociológus, az ELTE HUN-REN vezető kutatója a Pap József, a Nokia Logistic vezérigazgatója által elnökölt, Fogalmak, szabályozás és kihívások című szekcióban. Tardos Katalin esettanulmánya egy magyar vállalatról készült, a kutatás során a vezető és a beosztott munkavállalók mellett a szakszervezetet is megkérdezték.

A cégnél a Covid előtt a távmunka tiltott volt a munkahelyi balesetek szabályozása, az alacsonyabb produktivitás és a közösségi érintkezés hiánya miatt. A pandémia után ismét tilalmassá vált, ám miután ez számos belső konfliktust szült, ismét változtatni kellett. Jelenleg a vállalatnál 2 nap távoli munkavégzés engedélyezett, illetve különleges engedéllyel néhány ember a teljes távmunkát választhatja. A munkavállalók legnagyobb előnynek a visszanyert időt, az utazási költségek megspórolását és a rugalmasságot tartják, ám említették a szakmai autonómia emelkedését is. A hátrányok között a munka és a pihenőidő nehézkes elválasztását, a munkamánia kialakulását, valamint izolációt és a csökkenő kommunikációt említették. Összességében azonban a dolgozók előnyösnek tartják a hibrid munkavégzés lehetőségét, illetve egyetértenek abban, hogy a munkavégzés formája nem determinálja a teljesítményt. A szakszervezetek legfontosabb kifogása a távmunka ellen az, hogy a hibrid munka költségét megosztja a cég a munkavállalókkal.

Miért nem jó a törvényközpontúság?

A portugál munkajog a törvényközpontúság és a munkavállalók gyenge kollektív alkupozíciójának keveréke – emelte ki Nuno Boavida, a CICS.NOVA Interdiszciplináris Társadalomtudományi Központ kutatója a Küzdelmek a hibrid munka szabályozásáért Portugáliában: a távmunka esete című előadásában, melyet António B. Monizzal, a portugál Lisszaboni Új Egyetem kutatójával közösen készített. A kutatók szerint Portugáliában a jog helyettesítette a párbeszédet. A távmunkát az országban már a Covid megjelenése előtt szabályozták, azaz jogilag definiált volt, ugyanakkor jelentősége marginális maradt társadalmilag. Ekkor még kritikaként jelent meg, hogy a digitalizáció túlzott vezetői kontrollt ad a munka felett, a munkás adatként, nem pedig jelenlétében létezik. Úgy vélték, a visszajelzés és támogatás nélküli autonómia mérsékli a motivációt.

A távmunkától tehát a vírusjárványig a kulturális bizalmatlanság, a digitális hiányosságok és a szakszervezetek ellenállása választotta el a munkavállalókat. A vírus Portugáliát jogilag erős, de intézményileg gyenge helyzetben találta. A Covid ideje alatt a munkavállalók 40%-a dolgozott otthonról. A felmérések szerint jellemző volt a folyton online állapot, azaz a határok elmosódása. Az otthonról dolgozók 57%-a volt nő, s mivel a házimunka is náluk maradt, ez egyenlőtlenségeket szült. Az egészségügyi krízis igazolta a törvényközpontúságot, a kormány újabb jogszabályokat adott ki, ám a párbeszéd továbbra is elmaradt. A pandémia után a 2–3 otthoni napot megengedő hibrid munka vált normává. Azokról a feltételekről, amelyekről a legtöbb országban munkaadók és munkavállalók tárgyaltak, Portugália törvényeket írt, ami ismét felülírta a párbeszédkényszert. A jogi modernitás nem hozott valódi megújulást, a távmunka vezérlése továbbra is a munkahelyi vezetők kezében van. A hibrid munkában való részvétel bár lehetőség, de nem a jó teljesítmény egyik lehetséges alternatívája.

A teljes cikk IDE KATTINTVA érhető el.

Forrás: Ludovika