A jegybank szakmai összefoglalója szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelési mutatója 0,66 százalékra csökkent 2025-ben, ami két bázispontos esést jelent az egy évvel korábbihoz képest. A korrigált díjterhelési mutató 0,70 százalék lett, három bázisponttal mérséklődött. Mindkét költségmutató megközelítette a szektor működése alatt feljegyzett történelmi minimumot, a 2020. évi értékeket.

A mérséklődés oka, hogy visszaestek a díjterhelési mutatók egyik összetevőjét adó befektetési, vagyonkezelési költségek, a pénztárak 2025-ben ugyanis kevesebb sikerdíjat fizettek ki vagyonkezelőiknek, mint az előző évben.
A szektor 9 százalék feletti, az inflációt is legyőző nettó átlagos hozama ellenére az előző évhez képest több esetben előfordult, hogy egyes pénztári portfóliók hozamai elmaradtak a referencia-indexektől, ezért a pénztárak nem fizettek sikerdíjat a vagyonkezelőknek – ismertette az MNB.

A pénztári díjterhelés másik pillérét adó működési költségek az ingatlancélú kifizetések átmeneti adminisztrációs, fejlesztési és bővítési kiadásai miatt kis mértékben, 1-2 bázisponttal emelkedtek.

Tavaly a 30 éves pénztári teljes költségmutató (TKMNYP) középértéke 0,96 százalék lett, három bázisponttal nőtt egy év alatt. A TKMNYP a díjterhelési mutatókkal ellentétben előretekintve modellezi a pénztártagok hosszú távú, a teljes várható előtakarékoskodás időszakára eső terheit.

A TKM-értékek – 10 vagy 20 éves periódusra is – az MNB honlapján is összehasonlíthatók az élet- és nyugdíjbiztosítási TKM-ekkel, a fogyasztók így a különböző előtakarékossági formák között nemcsak a hozamok, hanem a költségek alapján is választhatnak.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak valamennyi költségmutatójának átlaga hosszú távon is változatlanul 1 százalék alatti, a szektor így változatlanul versenyképes az egyéb nyugdíjcélú öngondoskodási termékek között – hívta fel a figyelmet az MNB.

(MTI)