Hogyan szerződnek a sportolók?

A 2004. évi I. törvény- a sportról („Stv.”) rögzíti, hogy a hivatásos sportoló sporttevékenységét munkaszerződés vagy megbízási szerződés alapján fejti ki. A gyakorlat alapvetően úgy alakult ki, hogy egyéni sportokban, ahol nagyobb a sportolók önállósága, jellemzően megbízási szerződést kötnek a felek, míg csapatsport esetén, ahol struktúráltabb és rendszerszerűbb a felek együttműködése, munkaszerződés létesítése a jellemző. Kiemelendő, hogy mindkét szerződéstípus tekintetében az Stv. meghatároz olyan speciális rendelkezéseket, megkötéseket és eltéréseket, amelyek kógens jelleggel minden hivatásos sportoló szerződésére alkalmazandóak.

Az Stv. mellett milyen jogszabályokat kell alkalmazni?

Megbízási szerződés esetén a 2013. évi V. törvény- a Polgári Törvénykönyvről („Ptk.”) rendelkezései irányadóak a hivatásos sportoló megbízási szerződésére az Stv.-ben leírt speciális rendelkezésekkel. Munkaszerződés esetén a 2012. évi I. törvény- a munka törvénykönyvéről („Mt.”) rendelkezéseit, és „háttérjogszabály” jelleggel a Ptk.-t kell alkalmazni a hivatásos sportolóra is, az Stv.-ben meghatározottak szerint.

Mi a különbség egy „hétköznapi ember” és egy élsportoló munkaszerződése között?

Az Stv. kimondja, hogy a sportoló munkaviszonya az Mt. hatálya alá tartozik, munkaviszonyának létesítésére az ott meghatározott szabályok alkalmazandóak, az Stv.-ben taxatíve felsorolt eltérésekkel. A két legmarkánsabb eltérés az Mt.-től az első kettő pont, miszerint a szerződés csak határozott időre köthető, illetve nem köthető ki próbaidő. A szabályozás tartalma, azaz, hogy a szerződés csak határozott időre köthető, tovább szélesíti az Mt.-től eltérő rendelkezések körét és szükségszerűen felülírja az Mt.-ben foglalt szabályt, miszerint a határozott munkaviszony tartama az öt évet nem haladhatja meg. A törvény eltérően szabályozza a pihenőidőt, a munkaidőkeretet, a sportoló egyéb munkavégzésére vonatkozó előírásokat, valamint a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás arányát. Emellett bevezet egy új fogalmat is: a játékjogot. A játékjog az Stv. meghatározása szerint: „a sportoló sporttevékenységéhez fűződő fizikai és szellemi képességei sporttevékenység keretében történő felhasználásának joga”.

A „klasszikus értelembe vett munkaszerződésnek” az Mt. szerint két kötelező tartalmi eleme van, melyek az alapbérben és a munkakörben való megállapodásban merülnek ki. A sportolók munkaszerződésének tartalmi elemeit az Stv. kibővíti azzal, hogy csak akkor beszélhetünk létrejött szerződésről, ha az tartalmazza a munkavégzés módjára, a munka- és pihenőidőre, a szabadság kiadására, valamint a munka díjazására vonatkozó megállapodást is. Ezek hiányában nem beszélhetünk érvényesen létrejött szerződésről.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.

Forrás: arsboni.hu