Releváns jogszabályok:

2000. évi C. törvény a számvitelről

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

A nonprofit szervezetek közé olyan, különböző jogszabályok szerint létrehozott szervezeti formák tartoznak, amelyek nem nyereségorientáltak. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény az ide sorolandó gazdálkodókat jellemzően egyéb szervezetként jelöli, amelyek beszámolási kötelezettségének sajátosságait külön kormányrendeletek szabályozzák. Az egyesületek, alapítványok (civil szervezetek), köztestületek, közalapítványok [együtt: nonprofit szervezetek] alapítására, működésére vonatkozó legfontosabb szabályokat a Ptk. és a Civil tv. határozza meg.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) szerint nonprofit szervezet: az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), továbbá az egyházi jogi személy, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény, a közhasznú nonprofit gazdasági társaság, a szociális szövetkezet és a vízitársulat. Ide sorolandó továbbá az országos érdekképviseleti szervezet, az európai területi társulás és a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény is.

A nonprofit szervezetek a társaságiadó-alap kiindulópontja alapján két csoportba sorolhatók:

– az egyik csoportba tartozók adóalapja a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredménye (korrigálva bizonyos adóalap-módosító tételekkel), és az adófizetési kötelezettségük megléte, illetve mértéke az alap-/vállalkozási tevékenység nagyságától, illetve egymáshoz viszonyított arányától függ. Ide tartozik az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület, a köztestület, az egyházi jogi személy, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézmény, az országos érdekképviseleti szervezet, az európai területi társulás, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény;

– a másik csoportba tartozók társaságiadó-alapja az adózás előtti eredmény, módosítva bizonyos korrekciókkal, tehát adóalapjukba mind az alap- (közhasznú), mind a vállalkozási tevékenység eredménye beleszámít, ugyanakkor a Tao. tv.-ben nevesített kedvezményezett tevékenységeik arányában adómentességben részesülhetnek (a közhasznú nonprofit gazdasági társaság, a szociális szövetkezet és a vízitársulat).

Jogeset – Adótartozás fogalma

Adózó, mint nonprofit gazdasági társaság, a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületet alapította azzal a céllal, hogy megváltozott munkaképességű embereknek segítséget nyújtson speciális munkakörülmények kialakításával, illetve felkészítse őket a munka világába-, a nyílt munkaerőpiacra történő visszatérésre; ennek során a felperes vállalkozási tevékenységet folytat. Adózó szerződéses partnerei megrendelői oldalon részben a szabadpiacról-, részben önkormányzatok, költségvetési szervek közül kerültek ki. A vállalkozási tevékenységekből származó bevételek mellett a felperes a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásokról szóló 327/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.) alapján a Budapest Főváros Kormányhivataltól, mint az előirányzat kezelő szervétől támogatásban (a továbbiakban: Támogatás) is részesült.

Adózónál áfa adónemben különböző időpontokra folyt bevallások utólagos ellenőrzése. A vizsgált időszakra megállapított 30.476.000 forint adókülönbözet esetében az adóhatóság megbontotta az esedékességek időpontját. Az elsőfokú adóhatóság valamennyi adóra és költségvetési támogatásokra vonatkozó bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél a 2016. évre. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság tao adónemben a 26.938.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, áfa adónemben 594.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, egyéb adónemeket érintően is mindösszesen 40.972.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg.

Adózó fellebbezésében nem vitatta az áfa adónemben tett megállapításokat, azokra nézve csak az adóbírság és késedelmi pótlék törlését kérte, mert nem érte kár a költségvetést. Az adóhatóság kiinduló tétele a Tao tv. 13/A. § (2) bekezdés d) pontja volt, azzal, hogy mivel az adótartozás fogalmát a Tao. tv. nem határozza meg, az adózás rendjéről szóló törvény fogalmát tekintette irányadónak. A nyilvántartott adótartozás különböző tételekből tevődött össze, melyeknél az esedékesség, megbontva a jogosulatlan visszaigénylés és az adóhatározat szerinti adóhiányhoz igazodó időpontok között bekövetkezett.

A másodfokú adóhatóság értékelése szerint a Tao tv. 13/A. § (2) bekezdésének d) pontja sem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy az adózó mentesülhet a társasági adóalap növelése alól, ha az adóév végén fennálló tartozására az adóhatóság részletfizetést engedélyezhet. A 2016. december és 2017. január hónapokban az adózó, az adóhatóság mulasztásából, valóban szerepelt a köztartozásmentes adatbázisban. Ez a körülmény azonban nem igazolja adózó érvelését, mert a tartozásról tudomása volt. Arra tekintettel pedig, hogy a tao bevallását 2017. május 30-án nyújtotta be, nem is hivatkozhat a köztartozásmentes adózói adatbázisra, mivel ekkor már hivatalosan ismert volt folyószámlájának 30 millió forintot is meghaladó mértékű, adóév végéig hátralékos egyenlege, hiszen két fizetési könnyítés iránti kérelmet is előterjesztett, melyekre tekintettel kapott is részletfizetési kedvezményt. Adózónak az adóhatóság nyilvántartási adatai alapján 2016. december 31-én áfa, késedelmi pótlék, bírság körében összesen 34.958.275 forint adótartozása volt, így az elsőfokú adóhatóság jogszerűen emelte meg a 2016. adóévi társasági adóalapot a nem vállalkozási tevékenységhez kapott 269.825.000 forint Támogatás összegével.

A Tao. tv. a vállalkozási tevékenység általános adókötelezettségét állapítja meg, amely független attól, hogy a tevékenység ténylegesen jövedelem-, vagy vagyonszerzéssel jár-e. Bizonyos esetekben a törvény kivételt tesz e szigorú szabály alól, amikor kimondja, hogy meghatározott feltételekkel szerzett bevételek nem minősülnek vállalkozási tevékenységből származó jövedelemnek. A kapcsolódó szerződéseken, számlákon alapuló adóhatósági megállapítás szerint a kedvezményezett tevékenység bevétele az összes bevétel 20,79%-a, az árbevétel 22,63%-a, a vállalkozási tevékenységé 79,21%, illetve 77,37%. A tao adómentesség a bevétel 20,79%-ban érvényesíthető, 79,21%-ban tao fizetésre köteles. A Támogatásként kapott összeget meg kellett bontani a kedvezményezett és a vállalkozási árbevétel között; a megbontásra egzakt mutató hiányában a kedvezményezett és a vállalkozási árbevétel 22,63%-77,37% arányában került sor. A nem a vállalkozási tevékenységéhez kapott támogatási hányad adóalap növelő tényező, mivel az adózónak az adóév utolsó napján az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az adótartozás esedékességének kérdésében irányadónak tekintette az Art. 37. § (1) bekezdését. Egyrészről megállapította, hogy a nyilvántartott adótartozásról a fizetési könnyítés iránti kérelmekből következően adózónak tudomása volt, másrészről pedig az adózói tartozások esedékességét a fizetési könnyítés iránti kérelem előterjesztése nem módosítja.

A Kúria megállapította, hogy a megosztott Támogatásból származó adóalap növelését érintő esedékesség/nyilvántartás tekintetében érdemben elbírálható volt a felülvizsgálati kérelem. A Tao. tv. 13/A. § (2) bekezdés d) pontja szerint a közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak az (1) bekezdésben foglaltak mellett növelnie kell az adózás előtti eredményét a nem a vállalkozási tevékenységéhez kapott támogatás, juttatás teljes összegével, ha az adóév utolsó napján az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van. Az adótartozás fogalma szerint adótartozásnak minősül az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás; az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás, vagy tartozás összegét – nettó módon számítva – csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével, ide nem értve a letétként nyilvántartott összeget az adóigazolás kiállítása iránti eljárásban vagy ha jogszabály valamely, az adózó által érvényesíthető kedvezmény igénybevételét adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás, vagy tartozás hiányához köti.

Az esedékességre irányadó szabályok szerint az adót e törvény mellékletében vagy törvényben előírt időpontban (esedékesség), az adóhatóság által megállapított adót – ha e törvény vagy fizetési kötelezettséget megállapító jogszabály eltérően nem rendelkezik – a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. A megbontás az Art. adómegállapítási rendszeréből következik. Az Art. szerint az adót a) az adózó: önadózással, c) az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg.

Az önadózás esetén a régi Art. 145. § (1) bekezdés szerinti végrehajtható okirat a bevallás, az utólagos adómegállapítás során a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat. Az önadózáshoz tartozó bevallások esetén a bevallás benyújtására irányadó határidőket az Art. 1. számú melléklet I/B. fejezete szabályozza: ezek követendők az Art. 37. § (1) bekezdés első fordulata szerinti esedékesség megállapítása során. Az utólagos adómegállapítás során a fizetési kötelezettséget megállapító hatósági határozaton alapuló adó esedékességére maga az Art. 37. § (1) bekezdése az irányadó: határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap. Az esedékesség számítására vonatkozó szabályok nem adnak lehetőséget a fizetési kedvezményekhez kapcsolódó teljesítési határidők figyelembevételére.

Erre tekintettel az állapítható meg, hogy adózónak év végén nyilvántartott Art. szerinti adótartozása csak a jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő áfa adókülönbözethez kapcsolódóan állt fenn. Az adótartozás összegszerűsége azonban nem szerepel a Tao. tv. 13/A. § (2) bekezdés d) pontja szerinti feltételek között. Adózónak volt az vizsgált adóév utolsó napján az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, így el kellett végezni a vállalkozási/nem vállalkozási tevékenységek bevételeinek arányosítását és a nem a vállalkozási tevékenységéhez kapott Támogatás összegével növelni kellett adózó adózás előtti eredményét.

A Kúria a jogerős ítéletet a vonatkozó indokolás részbeni módosításával hatályában fenntartotta (Kúria, Kfv.35.384/2019/12.)