Nyugdíj meghatározása során számos rendelkezést kell figyelembe venni, mely sok esetben nem mindig egyszerű. Nem egyszerű a jogszabályi rendelkezések változása miatt is, de talán azért is sem, mert sok esetben egyéb jogszabályt is nézni kell, a hatályra, kivételekre is figyelemmel. Fizetés nélküli szabadság esetén nem jár bér, előfordulási lehetőségeit az aktuálisan hatályban lévő Mt. szabályok határozzák meg. Van, amikor alanyi jogon jár a munkavállalónak, s van, amikor kérelmezni kell azt a munkáltatótól.

A korhatárra tekintet nélkül igénybe vehető öregségi nyugdíjhoz 40 év jogosultsági időt kell igazolni [Tny. 18. § (2a) bekezdés]. A kedvezményre a jogosultságot túlnyomórészt munkajövedelem utáni járulékfizetéssel kell megalapozni, ezért legalább 32 év, keresőtevékenységgel, vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal elért szolgálati időt kell igazolni. A 8 év lehet gyermekneveléssel összefüggő pénzbeli ellátások igénybevételével megalapozott szolgálati idő is. A gyermekek otthongondozási díjában részesülő nő, illetve a súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő anya – ha részére ápolási díjat állapítottak meg, vagy 1998 előtt tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb gyermek gondozása miatt 30 napnál hosszabb fizetés nélküli szabadságon volt, vagy három évesnél idősebb, de tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeke gondozására tekintettel gyermekgondozási segélyben részesült – 30 év keresőtevékenységgel és 10 év gyermeknevelési ellátással, gyermekek otthongondozási díjával, illetve a gyermek ápolására tekintettel megállapított ápolási díjjal, vagy ezekkel egy tekintet alá eső, 1998 előtti jogosultsági idővel szerezheti meg a 40 év jogosultsági időt [Tny. 18. § (2c) bekezdés, TnyR. 12. § (3) bekezdés b) pont].

Az Alkotmánybírósághoz több alkotmányossági panaszt nyújtottak be amiatt, hogy az ápolási díj folyósításának tartama csak a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek ápolása esetén, illetve legfeljebb 10 év tartamban vehető figyelembe jogosultsági időként. Az Alkotmánybíróság döntése szerint a szabályozás nem Alaptörvény-ellenes, mert a korhatár nélkül igénybe vehető kedvezményes nyugdíj bevezetésének célja a nők kettős terhelésének elismerése, ezen belül az anyai szerepvállalás külön elismerése volt. A gyermekvállalás a nyugdíjrendszer tartós működése szempontjából kiemelt fontosságú, és ennek az észszerű jogalkotói szándéknak az érvényesülése nem jelent önkényes megkülönböztetést az ápolási díjban részesülők között [3127/2015. (VII. 9.) AB határozat].

Nyugdíjra jogosító szolgálati időnek kell elismerni a fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát, ha a biztosított a fizetés nélküli szabadságot a háromévesnél fiatalabb gyermeke otthoni gondozása miatt vette igénybe. Hasonló szabályozás alkalmazandó azok esetében, akik a fizetés nélküli szabadságot legfeljebb tizenkét éves, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermekük otthoni gondozása miatt vették igénybe. Szintén szolgálati időként kell elismerni annak a fizetés nélküli szabadságnak az időtartamát, amelynek a jogcíme tízévesnél fiatalabb gyermek otthoni ápolása volt. A gyermekek otthoni gondozása, ápolása jogcímén igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama külön járulékfizetés nélkül szolgálati időt eredményez. Ezen jogcímen azonban szolgálati időt legfeljebb 1997. december 31-éig lehet elismerni [TnyR. 29. § (5) bekezdés a) pont]. Ennek beszámításához a munkáltató igazolása szükséges arra vonatkozóan, hogy a fizetés nélküli szabadságot a gyermek ápolása vagy gondozása címén engedélyezte. Ha a munkáltató igazolása már nem szerezhető be (mert a munkáltató például már nem lelhető fel), akkor az érintett erre vonatkozó nyilatkozatát is elfogadja a nyugdíjbiztosítási szerv, feltéve, ha az a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokkal nem áll ellentétben.

Az alábbiakban e témát érintő jogesetet mutatunk be: felperes az 1983. február 7. napján született tartósan beteg gyermeke után ápolási díjban nem, a gyermekkel 1983. január 10-től 1983. május 28-ig terhességi gyermekágyi segélyben (Tgyás), majd 1983. június 10-től 1991. december 31-ig gyermekgondozási segélyben (Gyes) részesült.

A társadalombiztosítási szervek a felperes kérelmét elutasították, megállapítva, hogy a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjára nem jogosult, mert a jogosultsághoz szükséges 40 év jogosultsági időn belül nem rendelkezik sem 32 év, sem 30 év kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idővel.

A bíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény (Mt.) végrehajtására kiadott 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (Mtr.) 54. § (3) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (2b)-(2c) bekezdései, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 12. § (3) bekezdés b) pontja és 29. § (5) bekezdése rendelkezéseire hivatkozva megállapította, hogy a felperesnek elegendő a 30 év kereső tevékenység a 40 év jogviszony fennállása mellett.

A Kúria ítéleti érvelése szerint: A Tny. 18. § (2a) bekezdése szerint életkortól függetlenül jogosult öregségi teljes nyugdíjra az a nő is, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik (…) A 18. § (2b) bekezdésében főszabályként rögzíti, hogy a (2a) bekezdés tekintetében milyen szolgálati időt lehet jogosultsági időnek tekinteni. A 40 év jogosultsági időbe beleszámít a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a tgyás-ban, (…)gyes-ben, (..)és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel, vagy ezekkel egy tekintet alá eső, 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő.

Tehát meg kell szerezni a 40 év jogosultsági időt, és ezen belül a Tny 18. § (2c) bekezdésében rögzített alapesetben (főszabályként) a 32 évi keresőtevékenységgel (munkával) vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati időt. A 18. § (2c) bekezdésében a jogalkotó kedvezményszabályt fogalmazott meg azon nők esetére, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, vagy aki 1998. január 1-jét megelőzően ezzel egy tekintet alá eső szolgálati időt szerzett, mert ezen esetekben csupán a 30 év szolgálati idő megszerzését írta elő. A Tnyvhr. 12. § (3) bekezdése szerint a Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdésének alkalmazása során a b) pont szerint súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel egy tekintet alá esik a tartósan beteg (…) gyermek gondozásával a 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő.

A Tnyvhr. 29. § (5) bekezdése az 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő vonatkozásában határozta meg, hogy szolgálati időnek kell számítani a fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó időtartamát, ha a biztosítottat háromévesnél – tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkettő évesnél – fiatalabb gyermek gondozása vagy 10 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg. Az Mtr. 54. § (2)-(3) bekezdése értelmében „a dolgozó nő kérelmére a munkáltató a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából harmadik – súlyosan súlyosan fogyatékos gyermek esetében annak hatodik – életéve betöltéséig, a gyermek betegsége tartamára pedig az otthoni ápolás érdekében a gyermek tízéves koráig fizetés nélküli szabadságot köteles biztosítani. A fizetés nélküli szabadság tartama alatt a társadalombiztosítási, illetőleg a gyes-re vonatkozó szabályok szerint jár a dolgozó nő részére az ellátás. A Tnyvhr. 12. § (3) bekezdés b) pontja értelmében a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel egy tekintet alá esik a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb, vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek gondozásával szerzett szolgálati idő, amennyiben a fizetés nélküli szabadság a biztosítottat háromévesnél – tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkettő évesnél – fiatalabb gyermek gondozása vagy 10 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg.

A vitatott kedvezményt a jogalkotó nem kötötte a társadalombiztosítási ellátás hiányához, hiszen abban az ápolási díjat igénybe vevők is részesülhetnek. Az, hogy a nők a tartósan beteg gyermek gondozása miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság alatt részesültek-e gyes ellátásban, a kedvezményre való jogosultság szempontjából közömbös, a Tny. és a Tnyvhr. rendelkezései egybevetéséből az következik, hogy a szabályozás az azonos csoportba tartozó, a fizetés nélküli szabadságot azonos ok miatt igénybe vevő nők számára biztosította a Tny. 18. § (2c) pontja második fordulatában írt kedvezményt. A felperes a Tnyvhr. 29. § (5) bekezdése rendelkezésének hatálya alá tartozik, ezért az öregségi teljes nyugdíjhoz elegendő volt részére a 30 év szolgálati idő. ( Kúria Mfv.III.10.594/2016/4)

The post Nyugdíj és a fizetés nélküli szabadság viszonya – jogeset appeared first on Adó Online.