A nyugellátás megállapításához az 1998. december 31-ig terjedő időre vonatkozóan a szolgálati időt a nyilvántartási szakterület igazolja az állami adóhatóságtól átvett járulék-folyószámla nyilvántartás adatai alapján. Az 1999. évre vonatkozóan az adóhatóság, 1999. december 31. napját követő időszakra az egyéni vállalkozó által benyújtott nyilvántartó lapok, 2010. január 1-jétől a NAV adatszolgáltatása alapján kell a szolgálati időt beszámítani. Általában a társadalombiztosítási és nyugdíjbiztosítási szervek az adóhatóságot is megkeresik annak igazolására, hogy a vállalkozónak van-e nyugdíjbiztosítási, nyugdíjjárulék tartozása, van-e esetleg elévült, törölt vagy behajthatatlanság címén törölt tartozás mikor következett be, 2009. december 31. előtt vagy után. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó bevallást nem teljesített vagy a kirovási jog elévült, akkor szolgálati időt elfogadni nem lehet.

Az alábbiakban egy Kúriai ítéletet mutatunk be: az alperes nyugdíjbiztosítási szerv a 2016. április 21-én kelt határozatával – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (1) bekezdése, (2a) bekezdése és 43. § (2) bekezdése alkalmazásával – elutasította a felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti igénybejelentését. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A munkaügyi bíróság a keresetet – a Tny. 18. § (1) bekezdése, (2a) bekezdése, 37. § (1) bekezdése és 43. § (1)-(2) bekezdése, valamint a BH2011. 318. számon közzétett határozatban foglaltak alapján – elutasította.

A bíróság az okiratok (NAV jövedelemigazolás, NYENYI-lap, Szja-bevallás, NAV adatszolgáltatás) alapján megállapította, hogy a felperes könyvelője 2006. évre a 06584 számú járulékbevallásban a 8,5% egyéni nyugdíjjárulék sort nem töltötte ki, ezért a befizetett összegek túlfizetésként jelentkeztek. Mivel a bevallás nem lett teljes körűen kitöltve, függetlenül attól, hogy csak adminisztratív hiba történt, a felperesnek nincs lehetősége arra, hogy a befizetés megtörténtét egyéb okirati bizonyítékokkal igazolja. A befizetéshez szükséges a jogcím „társítása” is, ami maga a bevallás; amennyiben a bevalláson a befizetést nem rögzítik, úgy kell tekinteni, mintha bevallást nem is teljesítettek volna. A szolgálati idő elismerése szempontjából a bevallásnak van jelentősége, ami – a felperes által sem vitatottan – elmaradt, ezért az alperes jogszabálysértés nélkül mellőzte a 2006-os év szolgálati időbe való beszámítását.

A felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, kereső tevékenységgel járó, vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban 40 év jogosultsági időt nem szerzett, ezért öregségi nyugdíjra, illetve a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjára sem jogosult. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria megállapította, hogy a perben csatolt okiratok (a NAV alperesnek küldött adatszolgáltatásai és a felperesnek írt, 2016. március 24-én kelt tájékoztatása) alátámasztották a határozat azon megállapítását, hogy a főfoglalkozású egyéni vállalkozó felperes által 2006. évre befizetett, a NAV nyilvántartásában túlfizetésként jelentkező összegeket – a nyugdíjjárulék bevallása hiányában – a későbbi évekre jóváírták. A felperesnek megküldött tájékoztatás tartalmazta azt is, hogy a folyószámlán – bevallás hiányában – kimutatott túlfizetésről a felperes a 2007. december 20-án benyújtott „Átvezetési- és kiutalási kérelemmel” rendelkezett; a NAV a fenti okiratokban rögzítette azt is, hogy a bevallás elévülési időn túli módosítására nincs lehetőség.

Mivel a 2006. évre befizetett összegek – a könyvelést végző személy tévedése és a felperes rendelkezése folytán – más évekre kerültek átvezetésre, a nyugdíjjárulék 2006. évre nem tekinthető megfizetettnek, emiatt a szolgálati idő elismerésének Tny. 37. § (1) bekezdésében írt feltétele nem teljesült. A felperes azért nem jogosult a 2006-os év szolgálati időbe való beszámítására, mert a nyugdíjjárulék erre az időszakra – a fent kifejtettek szerint – nem minősül megfizetettnek. A jogerős ítélet indokolása az adminisztrációs hiba kijavítására, a járulék utólagos megfizetésére vonatkozó megállapítást, utalást nem tartalmaz, az adóhatóság hatáskörébe tartozó azon kérdésről, hogy a járulékbevallás utólagos, az elévülési időn túl történő korrekciója lehetséges-e, a társadalombiztosítási szerv nem rendelkezhetett és nem is rendelkezett. Ez utóbbi kérdés, ezzel összefüggésben a régi és az új Ptk. rendelkezéseinek megsértése a társadalombiztosítási per tárgyát nem képezte, a felülvizsgálati eljárásban sem volt vizsgálható. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet – az indokolás pontosításával – hatályában fenntartotta. (Kúria, Mfv.III.10315/2017.)

The post Nyugdíj meghatározása és az egyéni vállalkozók appeared first on Adó Online.