Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 97. § (1) bekezdés; 1992. évi XXXIII. törvény 29. § (1) bekezdés a) pont.

Ami a tényállást illeti, a felperes közalkalmazotti jogviszony keretében áthelyezéssel egy gimnáziumban dolgozott, ahol egy évvel később osztályfőnöki megbízást is kapott. A gimnáziumban a helyettesítési rendet kizárólag a reggeli ügyelet és a tanulószoba vonatkozásában szabályozták. A felperes helyettesítést látott el, amelyek elrendelésére a helyettesítést megelőző 96 órán belül került sor.  A gimnázium félévenként egy fogadóórát tart. A felperes azon részt vett.

A gimnázium pedagógiai programja keretében a felperes az intézmény igazgatójának engedélyével magyar sport, illetve olimpiatörténeti kiállításra vitte az osztályát, valamint egy napos osztálykirándulásra. A felperes felszólította az alperest, hogy fizesse meg a 96 órán belül elrendelt rendkívüli munkavégzéseinek ellenértékét és kamatait, valamint a tanulmányi kiránduláson végzett munkája átalánydíját és kamatait. Az alperes szakmai állásfoglalás végett az irányító szervhez fordult. A felperes ismét felszólította az alperest a fizetésre, azzal, hogy a kirándulásokkal összefüggésben az átalánydíj összegét korrigálta.

Később az irányító szerv azt közölte az alperesi intézménnyel, hogy kifizetés a felperes részére nem eszközölhető. A felperes ezért rendkívüli lemondással megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát, ennek jogszerűségét az alperes nem ismerte el.

Módosított keresetében a felperes a 96 órán belül elrendelt helyettesítések folytán, a napi munkaidőt meghaladó rendkívüli munkavégzés ellenértéke jogcímén, a kiállítás látogatási részvétel kapcsán, az osztálykiránduláson történő részvétel kapcsán, valamint a rendkívüli lemondás jogszerűsége folytán felmentési időre járó összegek és végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az első- és a másodfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest rendkívüli munkavégzés ellenértéke és kamatai, átalánydíj és kamatai, felmentési időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az átalánydíj és kamatai, a felmentési időre járó távolléti díj és a végkielégítés, valamint a perköltség és illeték tekintetében helybenhagyta, a rendkívüli munkavégzés ellenértéke tekintetében részben megváltoztatta, és annak összegét leszállította.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet, elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte.

A Kúria megállapításai

A Kúria megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nagyobb részt megalapozott.

A munkaidő beosztására jogszabályban, kollektív szerződésben, avagy egyoldalú munkáltatói aktussal kerülhet sor. Az adott esetben kollektív szerződés, közalkalmazotti szabály alkalmazása nem merült fel.

A munkaidő-beosztásról az alperes vonatkozásában a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) nem rendelkezik. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény szabályai csak azt rögzítették, hogy a pedagógus munkaidejének mekkora hányada fordítható bizonyos munkaköri tevékenységekre (kötött munkaidő, tanórai és egyéb foglalkozások stb.). Ún. kötött munkaidőben ellátandó feladatnak minősül (a tanórai és egyéb foglalkozásokon túl) az eseti helyettesítés is.

Az alperesi munkáltatónál órarend volt hatályban, amelyet a tanulmányi félév kezdetén közöltek a közalkalmazottal. Az irányadó tényállás szerint a felperes részére elrendelt eseti helyettesítések az órarenden belül kerültek elrendelésre. Mindezekből következően nem lehet szó rendkívüli munkaidőben végzett munkáról, mert a pedagógus munkaideje már korábban az órarendben be lett osztva.

Az alperesi igazgató tanúvallomása alátámasztotta, hogy a pedagógus lyukas órákban elhagyhatta a munkahelyét, ugyanakkor ez nem változtatott a munkaidő beosztásán. A lyukas óra ebből következően a Kúria szerint beosztott munkaidőnek minősül, annak teljes tartama alatt (ide nem értve az órarendben előírt tanítási időt) a pedagógus helyettesítésre kötelezhető.

A jogerős ítélet megállapította, hogy a felperest a fogadóórán történt munkavégzés következtében illetménypótlék nem illeti meg, amely ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő.

Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperesi intézmény pedagógiai programjába illeszkedő kiállítás látogatása és az osztályfőnököktől elvárt tanulmányi kirándulás megszervezése olyan, a munkáltató érdekében megvalósított tényleges munkavégzést jelent, amelynek a kötött munkaidőn túl eső időtartama akkor is rendkívüli munkaidőnek minősült, ha arról a felperes csak késedelmesen tájékoztatta az alperest.

A Kjt. 29. § (1) bekezdése szerint rendkívüli lemondással a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyát akkor szüntetheti meg, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi.

A felperes a felülvizsgálati eljárásban is megalapozottnak talált, a kiállítás látogatásával és az osztálykirándulás lebonyolításával felmerült, rendkívüli munkavégzésért járó bérigényét a többletdíjazás alapjául szolgáló eseményeket követően másfél, illetve csaknem egy évvel később jelezte az alperesnek. A munkáltató ugyan tudott vagy tudhatott a pedagógiai tervbe illeszkedő külön programok lebonyolításáról, annak tényleges, a munkaidőn túli pontos időtartamáról azonban a felperes jelzése hiányában nem értesült, így nem is volt abban a helyzetben, hogy a felperessel egyeztessen a többletdíjazás kifizetéséről. A felperes a két programmal kapcsolatban felmerült igényét jelentősen eltérő mértékben, más jogcímen terjesztette elő és annak részleteiről a munkáltatót nem tájékoztatta. Ezen körülmények figyelembevételével az átalánydíj kifizetésnek elmaradása ugyan lényeges kötelezettségszegést valósított meg, de nem minősült olyan jelentős mértékűnek, amely a közalkalmazotti jogviszony rendkívüli lemondással történő megszüntetést indokolná.

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az átalánydíj és kamatai tekintetében hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan (a rendkívüli munkavégzés ellenértéke, a felmentési időre járó távolléti díj, a végkielégítés és a perköltség tekintetében) hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.IV.10.028/2025/16.) a Kúriai Döntések 2025/12. számában 256. szám alatt jelent meg.