Releváns jogszabály:

– 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (Mt.)

A munkavégzési hely jelentősége baleset esetén

A pontos, konkrét időpillanatban irányadó munkavégzési hely megállapításának különös jelentősége van többek között az utazás során bekövetkező balesetek kapcsán, hiszen ennek alapján dönthető el, hogy a baleset munkavégzéshez kapcsolódóan történt-e, munkabalesetről, illetve üzemi balesetről beszélhetünk-e. A munkavégzési hely megfelelő dokumentálása hiányában ilyenkor a feleknek egyéb bizonyítási eszközökre kell támaszkodniuk a minősítés kérdésében, ami az eset konkrét körülményeitől függően mindkét félnek hátrányára válhat. Ennek elkerülése érdekében javasolt az esetleges kiküldetéseket, a több munkavégzési hely közötti valamennyi elrendelt mozgást megfelelően rögzíteni.

A munkavégzési hely meghatározása

A munkavállaló munkavégzési helyének meghatározására általában munkaszerződésében kerül sor. Ha munkaszerződésükben a felek nem határoznak meg munkavégzési helyet, ennek a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 45. § (3) bek.]. A munkavégzési hely tehát a munkaszerződésből, illetve ennek kifejezett rendelkezése hiányában a munkáltató által az Mt. 46. §-a alapján kiadott tájékoztatóból akkor is kiderül, ha azt a felek arról a munkaszerződésben hallgattak. A munkavégzési ugyanakkor meghatározható tágabb értelemben vett földrajzi név megadásával is pl. egy-egy település, vármegye, de akár az ország teljes területe kijelölésével is, mely így szükségképpen több potenciális munkavégzési helyet foglal magában. Emellett a felek dönthetnek úgy is, hogy több konkrét munkavégzési helyet határoznak meg, pl. a munkáltató több telephelyének felsorolásával.

Kiküldetés elrendelése

A munkáltató ugyanakkor a munkaszerződésben foglalt munkavégzési helytől is jogosult eltérni, a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás szabályainak szem előtt tartásával [Mt. 53. §] elrendelheti, hogy a munkavállaló szokásos munkavégzési helyétől eltérő helyen végezzen munkát. Az ilyen kiküldetést a munkáltató munkáltatói utasítás útján rendelheti el.

Ugyan a munkáltató utasításait az Mt. alapján csak akkor köteles írásba foglalni, ha erre a munkavállaló kifejezetten kéri [Mt. 22. § (1) bek.], a feljebb említett szempontok okán dönthet úgy, hogy a kiküldetésre vonatkozó utasítások kapcsán kötelező írásba foglalást rendel el. Az utasítások kötelező írásba foglalását a munkáltató belső szabályzatban írhatja elő, ennek kapcsán rendelkezhet a belső viszonyoknak, illetve kiküldetés tipikus körülményeinek megfelelő formanyomtatványok, iratminták használatáról is. Az ilyen belső szabályzatokban javasolt arról is rendelkezni, hogy a kiküldött munkavállaló a kiküldetésre vonatkozó utasításnak a jövőben csak akkor köteles eleget tenni, ha kiküldetését a munkáltató nevében eljáró személy a megfelelő nyomtatvány használatával rendeli el.

Az intézkedés jelentősége, hatásai

Az intézkedés nyomán előfordulhatnak esetek, amikor mindez a munkavállalók, de akár még a munkáltató nevében eljáró vezetők szemében is felesleges és alapvetően terhes adminisztrációnak tűnik. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a munkáltatói kockázatok jelentősen csökkenthetők azáltal, hogy könnyebbé válik annak bizonyítása, a munkavállaló miért nem a számára egyébként kijelölt helyen tartózkodott, illetve dolgozott. Ha pl. a munkavállaló munkaidejében elugrik ügyet intézni, a kiküldetést igazoló dokumentum hiányával igazolhatóvá válhat, hogy szokásos munkavégzési helyét nem a munkáltató utasítása alapján hagyta el.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a munkavégzési helyen bekövetkező balesetekért való munkáltatói kárfelelőség tekintetében egy ilyen belső rendelkezés önmagában nem döntő jelentőségű. A munkaviszonnyal összefüggésben a munkavállalót ért károkért a munkáltató ugyanis felelős akkor is, ha az a munkavégzési helyen érte a munkavállalót. A munkáltató a kárfelelősség alól csak akkor tudja kimenteni magát, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta [Mt. 166. § (1)-(2) bek.]. A mentesüléshez tehát nem elégséges pl. annak bizonyítása, hogy a munkavállalót nem a számára elrendelt munkavégzési helyen érte baleset, ugyanakkor a gyakorlatban az eset konkrét körülményeinek feltárása és a felelősség megítélése kapcsán az ilyen részletkérdések bizonyíthatóságának is jelentősége lehet.