A Budapesti Corvinus Egyetem kutatói Magyarországon először egy keresztmetszeti online adatfelvétel segítségével vizsgálták meg a kiégés szindróma, stresszérzékelés és jóllét dimenzióit a számviteli szakemberek körében. A válaszadók szerint a mindennapi határidőnyomás, a túlóra és a folyamatos megfelelési (ügyféloldali, illetve jogszabályi) elvárások érdemben befolyásolják a mentális és fizikai állapotukat, ezért sokan kénytelenek saját stresszkezelési módszerekre támaszkodni.

A kutatás rávilágít, hogy a szektorban sürgető igény mutatkozik a prevenciót erősítő, szervezeti szintű jólléti megoldások kidolgozására.

Az eredmények azt is megmutatják, hogy a szakemberek jólléte már a munkateljesítményt és a munkahelyi elköteleződést is érezhetően befolyásolja. Emellett a kutatás felhívja a figyelmet arra is, hogy a támogatási formák hiánya hosszú távon növelheti a kiégés és a fluktuáció kockázatát a szektorban.

A kutatás a szabályozott szakmák jóllét vizsgálatainak az első felvonása volt, a továbbiakban a kutatók más szabályozott szakma egészségállapotát is meg kívánják mérni, elemezni.

A számviteli szakma ma már messze túlmutat a klasszikus könyvelési feladatokon, tekintettel arra, hogy a szakembereknek a folyamatos jogszabályváltozások követése, a határidők betartása, a digitalizációs lehetőségek naprakészen tartása és a megnövekedett adminisztratív terhek kezelése olyan nyomást gyakorol a szakemberekre, amely érezhetően rombolja a jóllétüket és erősíti a kiégést, a stresszszindrómát, és ez hosszú távon érzelmi kimerültséggel és csökkenő munkavégzési hatékonysággal jár.

A friss jóllétkutatás Magyarországon először a nemzetközi kutatásokban is alkalmazott magyar nyelven is validált kérdőívek segítségével (EQ-5D-5L, EQ-HWB, Burnout Assessment Tool és a Perceived Stress Scale) vizsgálta meg a számviteli szakemberek állapotát.

A kutatásban 272 fő, többek között könyvelők, könyvvizsgálók, könyvvizsgáló asszisztensek, adó-, és transzferár tanácsadók vettek részt, és a kérdőív kitöltése során fejtették ki véleményüket a jóllétükről, az egészségüket korlátozó tényezőkről és a felmerülő stresszforrások kezelésére alkalmazott módszereikről.

N (%) vagy átlag (szórás

Kor (év)
46,94 (12,93)

Nő
195 (72%)

Felsőfokú végzettség (BA/MA/PhD)
237 (87%)

1.000.000 Ft-ot meghaladó havi jövedelem
87 (32%)

Budapesti lakhely
130 (48%)

Munkakör

Könyvvizsgáló és Könyvvizsgáló asszisztens
51 (19%)

Könyvelő
138 (51%)

Adó-, és transzferár tanácsadó
39 (14%)

Számvitel területen eltöltött idő (év)
22,65 (12,38)

Heti munkaidő (óra)
41,93 (17,80)

Vezetői pozícióban dolgozik
154 (57%)

1. táblázat: A vizsgált válaszadók leíró adatai

A kutatás rávilágít arra, hogy a szakma jelentős része tartós stresszben dolgozik, azonban a vállalati oldalon sokszor hiányoznak azok a rendszerszintű támogatási megoldások, amelyek érdemben segítenék a szakemberek mentális egészségét és teljesítőképességét.

A 2. táblázatban szereplő átlag (szórás) adatok az egyes dimenziókat mutatják munkaköri alcsoport bontásban. Minél nagyobb pontszámot értek el a válaszadók, annál jelentősebb stresszérzékelésről, kiégési szindrómáról, rosszabb egészségi vagy jóllétállapotról számolnak be.

Munkakör
N
Stresszérzékelés α
(0-56)
Kiégés β
(0-5)
Általános egészség γ
(5-25)
Jóllét δ
(0-100)

Könyvvizsgáló
39
24,59 (9,61)
2,17 (0,71)
6,92 (2,52)
15,82 (14,94)

Könyvvizsgálói asszisztens
12
18,17 (8,10)
2,53 (0,74)
7,92 (4,03)
22,75 (14,90)

Könyvelő
138
24,21 (9,51)
2,63 (0,76)
7,41 (2,45)
23,46 (17,67)

Transzferár tanácsadó
9
22,11 (9,80)
2,90 (0,86)
10,22 (5,04)
38,78 (22,86)

Adótanácsadó
30
21,60 (9,14)
2,44 (0,66)
6,57 (1,30)
18,83 (12,69)

α Perceived Stress Scale

β Burnout Assessment Tool

γ EQ-5D-5L

δ EQ-HWB

2. táblázat: A vizsgált kérdőívek átlagos megoszlása a munkakörök között

A munkaköri megosztáson túl a nemek, fizetési megoszlás, lakhely mentén is megvizsgálásra kerültek az egyes kérdőívek, amely kapcsán elmondható, hogy a nők (195 fő), az egy millió forint alatt keresők (163 fő) és a budapesti lakosok (130 fő) jelentősebb stressz és kiégés érzékeléssel, valamint rosszabb jóllét és általános egészségi adatokkal rendelkeztek, mint a férfiak, az egy millió forint feletti fizetésűek vagy a Budapesten kívül élő válaszadók.

A kutatás alapján a szakemberek leggyakoribb stresszforrásai között szerepelnek a szoros határidők, a gyakran előforduló túlórák, a munka és magánélet egyensúlyának megbomlása, valamint a komplex döntési helyzetekkel járó felelősség. Ezek a tényezők együttesen nemcsak a napi működést nehezítik meg, hanem hosszabb távon alvászavarokat, fáradékonyságot, érzelmi kimerültséget és a kiégés fokozott kockázatát is eredményezhetik.

A szakemberek saját bevallásuk szerint sokszor már fizikai tünetek formájában is megélik a munkahelyi terhelést, mégis tovább dolgoznak – részben kötelességtudatból, részben a munka jellegéből fakadó elvárások miatt. Az 1. ábra a legsúlyosabb egészséget és jóllétet befolyásoló tényezőket szemlélteti.

Miközben a stressz szint láthatóan jelentős, a kutatás arra is rámutatott, hogy a válaszadók mintegy ötöde (57 fő) számolt be arról, hogy a munkahelye nyújt valamilyen szervezeti szintű stresszkezelési támogatást (rendszeres pszichológiai támogatás, időszakos tréning vagy vezetői támogatások formájában). A válaszadók többsége saját megoldásokra támaszkodik (3. táblázat) – legyen szó sportolásról, időmenedzsmentről vagy egyéni pszichés megküzdési stratégiákról. Bár ezek rövid távon enyhíthetik a terheket, önmagukban nem jelentenek tartós megoldást egy olyan szakmában, ahol a terhelés strukturális okokra vezethető vissza.

Válaszmegjelölés*

Hobbi, szabadidős tevékenységek
167

Barátokkal, családdal való beszélgetés
160

Testmozgás (pl. futás, jóga, edzőterem)
160

Relaxációs technikák (pl. meditáció, légzőgyakorlatok)
57

Pszichológus/mentálhigiénés szakember segítsége
32

Gyógyszeres kezelés (pl. szorongáscsökkentő, antidepresszáns)
13

Semmilyen külön stresszkezelési technikát nem alkalmazok
21

Egyéb
22

* Egy kérdőív kitöltő több válaszlehetőséget is megjelölhetett, így a 272 válaszhoz képest eltérő eredmény látható a táblázatban.

3. táblázat: A válaszadók saját stresszkezelési megoldásai

A cégoldali támogatás hiánya azonban már túlmutat az egyéni jólléten. A felmérés eredményei szerint a szakemberek jólléti állapota jelentős hatással van a munkateljesítményre, a koncentrációra, a munkahelyi elköteleződésre és a hibázási arányokra is.

Mindez nem csupán HR-kérdés, mivel egy túlterhelt, kimerült munkaerő hosszú távon költségesebb a vállalatok számára, hiszen nő a fluktuáció, romlik a hatékonyság, és a minőségi szakmai munka is veszélybe kerülhet. A kutatás alapján a munkavállalók nyitottak lennének a vállalati szintű jólléti programokra, ám ezek egyelőre csak korlátozottan érhetők el.

A prevenció szerepe ezért egyre hangsúlyosabb a szektorban. A rendszeres stressz-szűrés, a mentálhigiénés támogatások, a coaching, a munkaterhelés átgondolása vagy akár a hibrid munkavégzés bevezetése olyan eszközök, amelyek bizonyítottan csökkentik a túlterheltséget, és javítják a szakemberek hosszú távú mentális egészségét.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy egyre több munkavállaló várna el ilyen irányú fejlesztéseket, ami jól jelzi, hogy a jóllét ma már nem extra szolgáltatás, hanem a fenntartható szakmai teljesítmény alapfeltétele.

A számviteli szakma az elmúlt években hatalmas átalakuláson ment keresztül, hiszen a digitalizáció, az adatszolgáltatások növekedése és a gyorsan változó jogszabályi környezet magasabb elvárásokat támaszt a szakemberekkel szemben. Ehhez képest a munkakörnyezet és a szervezeti támogatás sok esetben még nem tart lépést az új kihívásokkal. A kutatás eredményei ezért fontos jelzést adnak a munkáltatók, a szakmai szervezetek és a döntéshozók számára is, hiszen a jólléti támogatás nemcsak a munkavállalók érdeke, hanem a teljes szektor versenyképességének kulcsa.

A kutatás összegzése szerint a jövő egyik legfontosabb feladata a szakmai kultúra olyan irányú fejlesztése, amelyben a jóllét, a mentális egészség és a fenntartható munkaterhelés nem mellékes szempont, hanem stratégiai prioritás.

A szakemberek jelzése egyértelmű arról, hogy a túlterheltségből fakadó kockázatok valósak és súlyosak, ugyanakkor megelőzhetők lennének átgondolt vállalati és ágazati kezdeményezésekkel. Ennek megvalósítása azonban további kutatásokat, párbeszédet és tudatos szervezeti döntéseket igényel.

Amennyiben a fenti eredmények vagy a szabályozott szakmákhoz kapcsolódó jóllét, kiégés és stresszérzékelési kutatások kapcsán kérdése merülne fel, forduljanak bizalommal a kutatás vezetőjéhez, Dr. Szabó Ákoshoz (akos.szabo@uni-corvinus.hu)