Releváns jogszabályok:

– 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról

– 465/2017. (XII. 28.) Korm. Rendelet az adóigazgatási eljárás részletszabályairól

– 2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról

– 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről

Az Air. 91. § szerinti jogkövetési vizsgálat célja a törvényekben előírt egyes adókötelezettségeknek határidőben, illetve az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon való teljesítésének ellenőrzése; az adóhatóság nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetve ezek hitelességének megállapítása érdekében történő adatgyűjtés; a gazdasági események valódiságának vizsgálata; adatgyűjtés az adóhatóság ellenőrzési tevékenysége támogatása érdekében, különösen becslési adatbázis létrehozásához, karbantartásához. Az Air. a jogkövetési vizsgálat keretében arra is lehetőséget ad, hogy az adóhatóság az állami adó- és vámhatóság nyomozó hatósági feladatait ellátó szerve által feltárt adatok és bizonyítékok alapján bűncselekmény elkövetési értékének megállapítása céljából is vizsgálja a gazdasági események valódiságát [Air. 91. § (2) bekezdés].

Az ellenőrzések közös szabályait, valamint az adóellenőrzésre, illetve a jogkövetési vizsgálatra vonatkozó különös szabályokat az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Adóig. vhr.) tartalmazza. Az alábbiakban összefoglaljuk az egyes ellenőrzési típusok jellemzőit.

a) Jogkövetési vizsgálat:

– nem teremt lezárt időszakot, ugyanazon időszakot többször is ellenőrizhetik;

– az ellenőrzés megkezdését követően önellenőrzés benyújtható;

– párhuzamosan az adózónál folyamatban lévő adóellenőrzés mellett is végezhető;

– a vizsgálat során feltárt egyes adókötelezettsége(ke)t érintő mulasztás esetén adónemet érintő megállapítást nem tehet, adókülönbözetet nem állapíthat meg, a feltárt mulasztással kapcsolatban legfeljebb mulasztási bírság kiszabására kerülhet sor.

b) Adóellenőrzés:

– lezárt időszakot teremt, ugyanazon időszak egyszer ellenőrizhető (kivéve ismételt ellenőrzés, lásd alább);

– az ellenőrzés megkezdését követően önellenőrzés már nem nyújtható be;

– párhuzamosan az adózónál folyamatban lévő jogkövetési vizsgálat mellett is végezhető;

– az egyes adónemeket érintő bevallott/bejelentett és a bevallani/bejelenteni elfelejtett adó, jogosulatlanul igényelt költségvetési támogatás különbözetét adókülönbözetként csak adóellenőrzés során lehet megállapítani.

Jogeset

Az elsőfokú adóhatóság 2020. május 18-án jogkövetési vizsgálatot végzett adózónál. A próbavásárlás során a revizorok weboldalon keresztül ételt rendeltek házhoz kiszállítással adózó által üzemeltetett Pizzából. A kiszolgálást végző alkalmazott online pénztárgépi nyugtát adott át.

A vásárlás után az ellenőrzést végző revizorok az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 89. § (1) bekezdés b) pontja és 91. § szerint meghatározott jogkövetési vizsgálat lefolytatására jogosító azonosító adatlap, általános megbízólevél felmutatásával igazolták ellenőrzési jogosultságukat.

A próbavásárlásról, a nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítésének helyszíni ellenőrzéséről jegyzőkönyv készült, amelynek záradéka tartalmazza, hogy az ellenőrzés további folytatása indokolt. A jegyzőkönyv egy példányát adózó jelen lévő alkalmazottja átvette.

Ezt követően az adóhatóság a rendelkezésre álló nyilvántartás adatai alapján feltárta, hogy adózónak a folyószámláján 300 ezer forintot meghaladó, az ellenőrzés napján 740 ezer forint hátralék mutatkozott. Megállapította továbbá, hogy egyszerűsített foglalkoztatottként adózó 9 munkavállalót úgy alkalmazott, hogy arra a fennálló adótartozása miatt az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) 11. § (5) bekezdésében foglaltak szerint nem volt lehetősége, a munkavállalóit az általános foglalkoztatásra irányuló szabályok szerint kellett volna bejelentenie, amely kötelezettségének nem tett eleget.

Mindezek eredményeként az elsőfokú adóhatóság adózót a be nem jelentett alkalmazottak foglalkoztatása miatt 180 ezer forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, felhívta a be nem jelentett alkalmazottak 15 napon belüli bejelentésére, egyéb adóhatósági intézkedés elrendelését mellőzte.

Az adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Adózó keresetében előadta, hogy az adóhatóság a próbavásárlás lefolytatása után külön megbízólevél nélkül további ellenőrzést is folytatott, amelyre azonban nem volt lehetősége. A vizsgált időszakban esedékes adótartozása sem volt, amit az adóhatóság 2020. május 5-én kelt felszólító levele is igazol, amely szerint az adóhátralékát 2020. május 25-éig kellett megfizetnie. E felszólító levél átvétele után előterjesztett kérelme alapján a tartozás megfizetésére részletfizetést kapott, ezzel az esedékesség a részletfizetés szerinti időpontra változott. A járulékfizetési kötelezettség esedékességéhez kapcsolódóan kifejtette, hogy az adóhatóság által becsatolt adófolyószámlákon feltüntetett esedékességi időpontok nem a fizetési esedékességet rögzítik, hanem a bevallások benyújtásának esedékességét.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével adózó keresetét elutasította.

Indokolása szerint adózó a közigazgatási eljárásban nem vitatta, hogy 2020. május 5-én 369 ezer forint adótartozása állt fenn, csupán arra hivatkozott, hogy tartozása a vizsgálat időpontjában nem volt esedékes. A fizetési határidő szempontjából hangsúlyozta, az Art. 3. számú melléklete szerint, amennyiben a havi bevalló a bevallási kötelezettségének késedelmesen tesz eleget, nem mentesül az elszámolt hónapot követő hónap 12. napjáig fennálló fizetési kötelezettség teljesítése alól, így az adózó esetében az Efo tv. 11. § (5) bekezdésének alkalmazására jogszerűen került sor.

Kifejtette továbbá, hogy az általános megbízólevél, a revizor személyes okmányának bemutatása az azonosító adatlap szerint megtörtént, az ellenőrzés tárgya az Air. 89. § (1) bekezdés b) pontja és 91. §-a szerint jogkövetési vizsgálat volt, mely minden egyes adókötelezettség teljesítésére vonatkozik, így a jogkövetési vizsgálat körében bármelyik ellenőrzés elvégezhető, függetlenül attól, hogy az próbavásárlással kezdődött.

Adózó felülvizsgálati kérelmében változatlanul vitatta az ellenőrzés jogszerűségét, nem ismerte el a 300 ezer forintot meghaladó, az Efo tv. hatálya alá tartozó esedékes adótartozás fennállását. Okfejtése szerint az engedélyezett részletfizetésre tekintettel az adószámláján nem volt nyilvántartva tartozás.

A Kúria szerint az Air. 89. § (1) bekezdés b) pontja az ellenőrzés fajtái között tünteti fel a jogkövetési vizsgálatot, amely általános megbízólevéllel is lefolytatható.

Adózó sem vonta kétségbe, hogy a revizorok által felmutatott azonosító adatlapon és az általános megbízólevélen az ellenőrzés tárgyaként egyaránt jogkövetési vizsgálat szerepelt. A próbavásárlás tényszerűén megvalósult, a 2020. május 18-án felvett jegyzőkönyv részletesen tartalmazza az ellenőrzést, a próbavásárlás időpontját, helyét, a vásárolt termékeket, a próbavásárlás körülményeinek leírását, és a záradéka azt a tájékoztatást, hogy az ellenőrzés tovább folytatása indokolt, amelyről a jegyzőkönyv átvételekor adózó is értesült. Mindezek egyértelműen alátámasztják, hogy az adóhatóság által végzett jogkövetési vizsgálat nemcsak kizárólag próbavásárlásra, ehhez kapcsolódóan a nyugtaadási kötelezettség teljesítésére, hanem egyéb kötelezettségek teljesítésére is irányult, amelynek lefolytatására az általános megbízólevél, a jegyzőkönyvben rögzítettek tanúsága szerint az eljáró hatóságnak lehetősége volt, így az ellenőrzés lefolytatására jogszerűen került sor.

Az Art. 7. §-a, az értelmező rendelkezések 6. pontja szerint az adótartozás az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás.

A személyijövedelemadó-előleg, a természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék, munkaerőpiaci járulék, valamint nyugdíjjárulék esedékessége az Art. 3. számú melléklet 1.1.1. pontja, valamint 4.1.1. pontja szerint az elszámolt hónapot követő hó 12. napja. Ez a határidő az Art. 3. melléklet I.1. pontja szerint is az adó megfizetésének végső határidejét jelenti. Adózó hivatkozásával szemben az esedékesség nem a bevallás időpontját, hanem az adó-, járulékfizetési kötelezettség határidejét jelenti, amelyet az elsőfokú bíróság helytállóan állapított meg ítéletében.

Hangsúlyozta a Kúria, hogy az adótartozás megfizetésére az adóhatóság által megjelölt határidő nem az adófizetés esedékességi ideje, adózó mulasztása az adótartozás eredeti, törvényben meghatározott esedékességét nem érinti. Helytállóan hivatkozott az adóhatóság arra, hogy az esedékesség napján fennálló adótartozás ténye és az önkéntes tartozás rendezésére való felszólítás két külön dolog, a fizetési felszólítás, a részletfizetés nem változtatja meg az adótörvényben meghatározott esedékesség napját.

Adózó hivatkozásával szemben az ellenőrzés időpontjában lejárt esedékességű adótartozása fennállását nem vonja kétségbe egy általa becsatolt, 2020. augusztus 6-án készült 0 forint adótartozást mutató adószámla-kivonat, figyelemmel arra, hogy időközben a hatóság helyt adott a fizetési könnyítési kérelmének. Az ellenőrzést követően bekövetkezett körülmények nem befolyásolják a korábbi időszakra vonatkozó adóhatósági megállapításokat.

Az ellenőrzés időpontjában hatályos Efo tv. 11. § (5) bekezdése szerint adózó a 300 ezer forintot meghaladó összegű adótartozására tekintettel nem volt jogosult egyszerűsített foglalkoztatásra, helytállóan került sor vele szemben mulasztási bírság kiszabására.

Az adótartozás esedékessége nem a bevallás időpontját, hanem az adó- és járulékfizetési kötelezettség határidejét jelenti. Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.

(Kúria Kfv.VI.35.006/2022/5.)