Az adólevonásra jogosító számla – mint az adólevonási jog az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 127. §-ban említett tárgyi feltétele – tekintetében kiemelendő, hogy az Áfa tv. előírásai alapján az előzetesen felszámított áfa levonásba helyezésének együttesen megkívánt tartalmi feltételei közé tartozik, hogy a számlát valós adóalany állítsa ki, a számlát az azon feltüntetett adóalany felek között végbement valós gazdasági eseményről állítsák ki, és a számla minden, az Áfa tv. által előírt kötelező adattartalom körébe tartozó adata helytálló legyen. Az alakilag a jogszabályi előírásoknak megfelelő számla csak abban az esetben jogosítja a számlabefogadó adóalanyt adólevonásra, ha az tartalmilag hiteles, annak minden adata valós és helytálló.

A továbbiakban egy EUB jogesetet és tanulságait mutatjuk be.

Számlahiba, gépbeszerzés és az áfa levonási joga – a C-270/24. számú EUB-ügy tanulságai

A Granulines Invest Magyarországon letelepedett társaság, amely a vonatkozó időszakban hulladékkereskedelemmel foglalkozott.   A Granulines Invest megrendelt egy németországi székhelyű gyártó által gyártott darálógépet, e gyártó részére pedig foglalót fizetett. Időközben tudomást szerzett egy olyan hitelprogramról, amely a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások versenyképességének növelésére irányult, és amely lehetővé tette, hogy ilyen gép beszerzéséhez kamatmentes hitelhez jusson. Mivel azonban e program nem tette lehetővé, hogy a gépet közvetlenül külföldről szerezzék be, a Granulines Invest elállt e darálógép közvetlen megvásárlásától, és keresett egy Magyarországon letelepedett viszonteladót, aki megvásárolja e gépet az említett gyártótól, és amelytől ezt követően az említett program igénybevétele révén megvásárolhatja az említett darálógépet.     A Granulines Invest így 2016. október 25‑én szállítási szerződést kötött a Magyarországon letelepedett CastorFit Gym Kft. (a továbbiakban: Castor Fit) társasággal, amelyben megrendelt egy darálógépet és egy mágneses szeparátort.  A Granulines Invest egy 2016. november 9‑én közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján ugyanezen hitelprogram keretében kamatmentes kölcsönt vett fel. E kölcsön biztosítékául ingóságokra, többek között a darálógépre és a mágneses szeparátorra bejegyzett jelzálogjog szolgált. A Granulines Invest 2016. november 16‑án összesen 14 516 100 forintról (HUF) (hozzávetőleg 36 166 euró) szóló számlát fogadott be a Castor Fittől, amelyből a darálógép vételára 12 230 000 HUF‑ot (hozzávetőleg 30 470 euró) tett ki. A Granulines Invest 2016. november 16‑án és december 1‑jén e teljes összeget megfizette, és az említett számlán szerepeltetett áfát levonta az általa 2016 novembere tekintetében fizetendő adóból. A Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Kelet‑budapesti Adó‑ és Vámigazgatósága (Magyarország) (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) ellenőrzéseket folytatott le a Granulines Investnél és a Castor Fitnél. Az ezen ellenőrzések során benyújtott dokumentumok azt mutatták, hogy a darálógépet és a mágneses szeparátort 2016. december 9‑én, illetve 2017. január 4‑én szállították le a Granulines Invest részére. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a Castor Fit képviselője jelen volt a gépek leszállítása során.

Az elsőfokú adóhatóság nemzetközi megkeresésére válaszul a német adóhatóság azt közölte egyrészt, hogy a darálógép megvásárlásának feltételeit úgy módosították, hogy a Castor Fitet jelölték meg e gép vevőjeként, másrészt pedig, hogy az 22 000 eurós teljes vételárból 6600 eurót a Granulines Invest, 15 400 eurót pedig a Castor Fit fizetett meg. Az elsőfokú adóhatóság határozatában, amelyet később a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága is helybenhagyott, megállapítást nyert, hogy a Granulines Invest nem volt jogosult a Castor Fit által kibocsátott számlán szerepeltetett áfa levonására, és az ekképpen jogosulatlanul visszaigényelt adó összege után 200%‑os mértékű adóbírság került kiszabásra a Granulines Investtel szemben.

Határozatának alátámasztása érdekében az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a Castor Fit nem rendelkezik alkalmazottal, az ügyvezető pedig a társaság egyedüli tagjaként látja el annak képviseletét. E hatóság megállapította, hogy a Granulines Investnek kiszámlázott összeg 31,5%‑os árrést tartalmazott, amely nem mutatott összefüggést a Castor Fit által a gépek beszerzésében betöltött tényleges szerepével, amely e tekintetben a számlakiállításra korlátozódott. Az említett hatóság úgy ítélte meg, hogy a Castor Fit által kiállított számlán szereplő teljesítési időpont, vagyis 2016. november 16. valótlan volt, mivel a szóban forgó gépeket 2016. december 9‑én és 2017. január 4‑én szállították le a Granulines Invest részére. Ugyanezen hatóság hozzátette, hogy úgy kell tekinteni, hogy a Granulines Invest e gépeket a Castor Fit közreműködése nélkül, közvetlenül egy német és egy szlovák gyártótól szerezte be. Mivel az e számlán szerepeltetett gazdasági eseményekre nem az e számlán feltüntetett felek között került sor, a Granulines Invest adókijátszást valósított meg. Az említett számlán feltüntetett mesterséges ügyletek az adójogszabályokban foglalt rendelkezések megkerülésével jogosulatlan adóelőny szerzésére irányultak, a Castor Fit pedig szintén ilyen adókijátszást valósított meg, amelyről a Granulines Investnek tudomása volt. Ezen ügyletek kettős célt szolgáltak, nevezetesen egyrészt azt, hogy a Granulines Invest Magyarországon beszerzett gépeket használjon a hitel felvétele érdekében, másrészt pedig azt, hogy az ugyanezen, jelentősen túlárazott számlából adódóan visszaigényelhető adó keletkezzen, miközben a számlakibocsátó csak részben és késedelmesen tesz eleget az adófizetési kötelezettségének.

A Granulines Invest a Fővárosi Törvényszékhez (Magyarország) fordult, amely a kérdést előterjesztő bíróság, vitatva az adókijátszás fennállását. Azzal érvelt, hogy a Castor Fit megvásárolta a darálógépet a német gyártótól, majd azt a belföldi piacon reális áron értékesítette a részére. Semmilyen adóelőnyre nem tett szert, és gazdaságilag észszerű döntést hozott, mivel az ilyen típusú gépnek nem volt magyarországi forgalmazója. A téves teljesítési időpont számlán való feltüntetése nem szolgálhat alapul adókülönbözet megállapításának. A Granulines Invest Kft. (felperes) gépbeszerzést végzett, és az ennek kapcsán kiállított számla alapján előzetesen felszámított hozzáadottérték-adó (héa) levonására élt jogával. A magyar adóhatóság (Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága) ezt megtagadta, hivatkozva arra, hogy a számlán nem megfelelően szerepeltek a teljesítés adatai, dátum, valamint kétség merült fel a gazdasági esemény tényleges megtörténtével kapcsolatban.

A magyar bíróság – a Fővárosi Törvényszék – előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához (EUB), kérve a 2006/112/EK héa-irányelv értelmezését különösen a következő cikkek tekintetében:

  • 167–168. cikk: az adólevonási jog keletkezése és gyakorlása,
  • 178. cikk cikk: a levonási jog feltételei,
  • és 226. cikk: a számlázási követelmények.

Az EUB döntése – Eljárási okból elutasított kérelem

A Bíróság a 2025. február 14-én kelt végzésében (C-270/24) az EUB Eljárási Szabályzata 99. cikkére hivatkozva elfogadhatatlannak nyilvánította a kérelmet.

Indokok:

  • A kérdést előterjesztő bíróság nem mutatta be kellő részletességgel a nemzeti szabályozást és a jogvita hátterét.
  • Nem volt világos, hogy az előzetesen megfizetett áfa mely konkrét rendelkezése értelmezéséhez szükséges az EUB segítsége.
  • A kérdés túl általános és hipotetikus formában lett megfogalmazva – nem volt megállapítható, hogy az uniós szabály értelmezése ténylegesen szükséges az alapeljárás eldöntéséhez.

Az ítélet szakmai üzenetei

Bár az EUB nem hozott érdemi határozatot, az ügy több jelentős tanulsággal szolgál az áfa-levonási jog gyakorlása és az adóhatósági ellenőrzés szempontjából.

1. Az adólevonási jog csak valós gazdasági esemény alapján gyakorolható

A 2006/112/EK irányelv értelmében (167–168. cikk) az áfa-levonás feltétele, hogy:

  • a termék vagy szolgáltatás ténylegesen az adóalany részére kerüljön átadásra,
  • azt adóköteles tevékenységhez használják fel.

Amennyiben a gazdasági esemény megtörténte kétségbe vonható, az adóhatóság jogosan tagadhatja meg a levonást (lásd: C-324/11, Tóth ügy).

2. A számla tartalmi pontossága kulcsfontosságú

A 226. cikk értelmében a számlán szerepelnie kell többek között:

  • a termékértékesítés vagy szolgáltatás teljesítési időpontjának,
  • a beszerző nevének és címének,
  • a fizetendő adó összegének.

A teljesítés időpontjának hiánya, illetve hibás feltüntetése a levonási jog érvényesítésének megtagadásához vezethet – kivéve, ha azt más módon hitelt érdemlően bizonyítani lehet.

3. A csalás elleni fellépés prioritást élvez

Az EUB álláspontja szerint, ha az adólevonást adócsalási szándékkal érvényesítik, vagy az adóalany tudhatta volna, hogy részt vesz csalásban, akkor a levonási jog megtagadható (lásd: C-439/04 és C-440/04, Kittel–Recolta ügyek).

Az Európai Bíróság (EUB) a következőke emelte ki:

Jelen ügyben nem vitatott a levonási jog anyagi jogi feltételeinek teljesülése (a termékek leszállításra kerültek a Társaság részére, a Társaság adóalanyi minőséggel rendelkezik, a termék adóköteles tevékenységhez került beszerzésre), így a levonási jog főszabály szerint nem lenne korlátozható. Az érintett termékek korábbi és későbbi értékesítését terhelő áfájának befizetése vagy annak hiánya az adólevonási jogot nem befolyásolja. Az áfalevonási jog nem függ a tevékenység céljától és eredményétől, továbbá a termékekre vonatkozó korábbi ügyleteket terhelő áfa befizetettségétől. Az – az adóalanyok általában szabadon választhatják meg azt a szervezeti struktúrát, és azokat a szerződéses feltételeket, amelyeket a legmegfelelőbbnek tartanak a gazdasági tevékenységük végzéséhez és az adóterhek csökkentéséhez. Valamely hitelprogram igénybevétele nem minősíthető „nem rendeltetésszerű joggyakorlásnak” minősíti, és ezen okból nem tagadható meg a levonási jog. A termékértékesítés esetleges túlzottan magas ára miatt önmagában nem tagadható meg az áfalevonási jog. A megfelelően bevallott áfa megfizetésének (szándékos vagy nem szándékos) elmulasztása nem minősül áfacsalásnak. Abban az esetben, ha a ténylegesen megvalósult termékértékesítésről szóló számlán valótlan teljesítési időpontot tüntetnek fel, önmagában nem bizonyítja az áfakijátszás fennállását (még ha ez szándékos is volt).

A Bíróság második körben arra keresett választ, hogy a nemzeti adóhatóság kizárólag azon az alapon megtagadhatja-e az áfa-visszatérítési jogot, hogy az adóalany számlája tekintetében nem teljesülnek a Héa-irányelv 226. cikkének 6. és 7. pontjában előírt (bizonyos adattartalmi elemek meglétére vonatkozó) feltételek, ha a hatóság rendelkezésére állnak a levonási jog gyakorlásának anyagi jogi feltételeinek teljesülését igazoló dokumentumok/információk. Ebben a kérdéskörben a

Bíróság a következő megállapításokat tette:

  • az áfalevonási jog gyakorlásának alaki feltétele, hogy az adóalanynak megfelelően kiállított számlával kell rendelkeznie, melynek egyik eleme a szolgáltatásnyújtás teljesítésének vagy befejezésének dátuma,
  • az áfasemlegesség alapelve szerint az áfa levonása még egyes alaki követelmények hiányában is lehetőség van akkor, ha az anyagi jogi követelmények teljesülnek,
  • az adóhatóság az áfalevonási jogot nem tagadhatja meg, ha rendelkezik az anyagi jogi feltételek teljesülésének ellenőrzésére szolgáló információkkal.

A Bíróság fenti ügyben tett megállapításaiból levezethető, hogy a visszaélésszerű magatartás tilalmának elve csak a teljesen mesterséges, valós gazdasági tartalmat nélkülöző, kizárólag adóelőny megszerzését célzó megállapodásokat tiltja, következésképpen az áfalevonási jog nem tagadható meg az adóalanytól akkor, ha (mint a jelen esetben is) nem bizonyított az a tény, hogy az adott esetben az adóalany aktívan részt vett valamely áfacsalásban, vagy hogy ezen adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a beszerzésével érintett ügylettel a számlakibocsátó ilyen csalást követett el. A döntésből kiemelhető továbbá, hogy a levonási jog anyagi jogi feltételeinek teljesülése esetén (ti. sor került a termékek leszállítására az adott adóalanyhoz, a termék adóköteles tevékenységhez került beszerzésre és az értékesítésről számla került kiállításra), a levonási jog nem korlátozható bizonyos, az ügyben bemutatott körülményekre (például túlzottan magas ár meghatározása, téves teljesítési időpont) való hivatkozással.

A C-270/24. számú ügy technikailag formai elutasítással zárult, mégis emlékeztet arra, hogy az áfa-rendszerben az adminisztratív pontosság és a gazdasági realitás igazolása az adólevonás kulcsa. A jövőbeli hasonló ügyekben a nemzeti bíróságoknak és tanácsadóknak egyaránt fontos tanulság, hogy az uniós előzetes döntéshozatal érdemi vizsgálata csak kellő részletesség esetén várható.