Ingyenes ügyletek áfája (XLVII. rész)

A sorozat előző részét itt találja.

Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)

Ellenértékes szolgáltatásnyújtásként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)

Az Áfa tv. 14. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)

Az EUB ítélkezési gyakorlata

Az EUB által tárgyalt ügyekben több ízben is megjelent az ellenértékes szolgáltatásnyújtásként kezelendő térítésmentes használatba adás kérdésköre.

Több ügyben is kérdésként merült fel, hogy az adóalany által mind vállalkozási, mind vállalkozásidegen célra használt tárgyi eszközök esetén hogyan alakul a levonási jog, és hogy helye lehet-e ilyen esetekben az ellenértékes szolgáltatásnyújtásként kezelendő ingyenes ügyletekre vonatkozó szabályok alkalmazásának.

A C-434/03. sz. Charles és Charles‑Tijmens ügyben az alapügy tényállása szerint P. Charles és T. S. Charles-Tijmens közösen nyaralót vásárolt Hollandiában. A nyaralót egyrészt bérbeadás céljára, másrészt saját szükségleteik kielégítésére szánták, és így is használták. A házaspár úgy vélte, hogy az előzetesen felszámított héa 100%‑a levonásba helyezhető, míg az adóhatóság és a bíróság álláspontja az volt, hogy mivel a nyaralót a teljes használati időre vetítve 12,5%‑ban magáncélra használták, az érdekeltek nem voltak jogosultak a nyaralóval kapcsolatban megfizetett héa teljes összegének levonására.

A fellebbezést elbíráló nemzeti bíróság azzal a kérdéssel fordult az EUB-hoz, hogy a hatodik irányelv 17. cikke (1), (2) és (6) bekezdését, valamint 6. cikke (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló, a fenti irányelv hatályba lépése előtt elfogadott nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé azt, hogy az adóalany az egyrészt vállalkozási, másrészt vállalkozásidegen célra használt vagyont teljes egészében a vállalkozás tárgyi eszközeinek körébe vonja, és amely ilyen esetben nem teszi lehetővé a fenti termékbeszerzéshez kapcsolódó héa azonnali és teljes levonását, valamint nem írja elő, hogy az ilyen termékek vállalkozásidegen célú használata ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül.

Az EUB leszögezte, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján amennyiben tárgyi eszközöket mind vállalkozási, mind vállalkozásidegen célra használnak, az adóalany a héa vonatkozásában választhat, hogy ezt az eszközt teljes egészében vállalkozása vagyonának körébe vonja, vagy teljes egészében magántulajdona körében tartja, és ezzel teljesen kizárja a héa rendszeréből, vagy csak a tényleges szakmai használattal érintett hányadot viszi be a vállalkozásába.

Ha az adóalany úgy dönt, hogy a részben adóköteles üzleti tevékenység céljára, részben magáncélra használt eszközt a vállalkozás vagyona körébe vont eszköznek tekinti, jogosult teljes mértékben és azonnal levonni az eszköz beszerzése után előzetesen felszámított adót.

Amennyiben pedig a vállalkozás vagyonának körébe vont tárgyi eszköz után lehetőség van az áthárított héa teljes vagy részleges levonására, a tárgyi eszköznek az adóalany saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra történő felhasználása ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül.

A C‑153/11. sz. Klub ügyben az alapügy tényállása szerint a Klub tevékenysége egy bolgár üdülőhelyen található szálloda működtetésére irányul. A társaság lakás céljára egy kétszintes ingatlant vásárolt. A vásárlás tekintetében gyakorolta héalevonási jogát, azonban az adóhatóságokhoz nem nyújtotta be az e lakás utáni helyi adó megfizetésére vonatkozó adóbevallást. Nem változtatta meg ezen ingatlan rendeltetését, és nem jelentett be víz- és villamosenergia‑fogyasztást sem.

Az adóhatóság azt a következtetést vonta le, hogy az alapügyben szereplő ingatlant lakhatás céljára szánták, nem pedig gazdasági tevékenység körében való használatra. Mivel e hatóság álláspontja szerint e lakást nem használták a vállalkozás tevékenységének körében, és annak megvásárlása során nem keletkezett az előzetesen felszámított héa levonásához való jog, adóellenőrzési határozatot bocsátott ki a Klubbal szemben.

A nemzeti bíróság előtt a Klub azt állította, hogy az alapügyben szereplő ingatlant gazdasági tevékenységre szánta, mivel az utazásszervezőkkel való tárgyalások során kívánta használni. Ezt követően e lakás gazdasági tevékenységre történő felhasználását említő, a helyi adókra vonatkozó adóbevallást mutatott be.

Az adóhatóság álláspontja szerint a Klub nem bizonyította, hogy az említett lakást az adóellenőrzés időpontjában gazdasági tevékenységre használták, sem pedig azt, hogy a jövőben arra fogják használni.

A kérdést az EUB elé terjesztő bíróság az EUB megfogalmazásában lényegében arra várt választ, hogy a hatodik irányelv 168. cikkének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a vállalkozás vagyonának körébe vont tárgyi eszköznek minősülő ingatlan vásárlása után előzetesen felszámított héa levonásához való jog abban az adómegállapítási időszakban keletkezik‑e, amelyben az adó esedékessé vált, attól a körülménytől függetlenül, hogy az említett ingatlant nem használják rögtön gazdasági tevékenységhez. A kérdést előterjesztő bíróság emellett választ várt arra is, hogy az adóalany által megszerzett tárgyi eszköz után előzetesen felszámított héa levonásához való jog megtagadható‑e az utóbbitól azzal az indokkal, hogy ezen eszköz személyes szükségletek kielégítését szolgálja.

Az EUB ezen ítéletben is leszögezte, hogy abban az esetben, ha olyan ügyletről van szó, amely részben vállalkozásidegen, részben pedig vállalkozási használatra szánt tárgyi eszköz megszerzésében áll, az adóalany dönthet amellett, hogy az eszközt teljes egészében vállalkozása vagyonának körébe vonja. Főszabály szerint tehát teljes mértékben levonható az ezen eszköz beszerzése után előzetesen felszámított héa. Ha pedig a vállalkozás vagyonának körébe vont tárgyi eszköz után lehetőség van az előzetesen felszámított héa teljes vagy részleges levonására, a tárgyi eszköznek az adóalany saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy vállalkozásidegen célokra történő felhasználása a héairányelv 26. cikkének (1) bekezdése értelmében ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül.