Abban az esetben, ha jogszabály közbenső mérleg készítését írja elő, akkor a közbenső mérleget a vállalkozó által meghatározott fordulónapra vonatkozóan kell a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegfordulónapját követő nap és a közbenső mérleg fordulónapja közötti időszak gazdasági eseményeinek figyelembevételével a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. ( Szt.) beszámolóra vonatkozó szabályai szerint elkészíteni. A közbenső mérleget a fordulónapra vonatkozó analitikus és főkönyvi nyilvántartások adatai alapján, a mérlegtételek üzleti év végi értékelésére vonatkozó előírásainak figyelembevételével, eredménykimutatással alátámasztottan, utólag is ellenőrizhető módon, leltár alapján kell összeállítani. A leltárnak tartalmaznia kell az analitikus, illetve a főkönyvi nyilvántartásokból az eszközöknek és a forrásoknak a közbenső mérleg fordulónapjára vonatkozó adatait, továbbá azoknak az üzleti év végi értékelése során alkalmazandó korrekcióit (terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés elszámolás, céltartalékképzés, időbeli elhatárolások), az azokat alátámasztó számításokat. A közbenső mérleg fordulónapjára vonatkozóan az analitikus és a főkönyvi nyilvántartásokat nem lehet lezárni, azokat folyamatosan vezetni kell. A mérlegtételek értékelésére vonatkozó korrekciókat az analitikus és főkönyvi nyilvántartásokban nem lehet szerepeltetni, azokat csak a közbenső mérleg elkészítésénél lehet figyelembe venni.

A vállalkozás, társaság az általa megtermelt haszonból a tulajdonosok döntése szerint évente osztalékot fizethet. Ez az osztalék jelenti a tulajdonosok számára a befektetések hozamát. Az osztalékot az éves beszámoló elfogadása után a társaság legfőbb szerve határozza meg. Az éves beszámoló egy üzleti évet fog át, így az osztalék meghatározása évente történik. Ennek megfelelően egy adott évben megtermelt hozam arányos részéhez a tulajdonos csak az azt követő évben, a lezárt üzleti évről szóló beszámoló elfogadása után juthat. A jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy a megtermelt hozamból már az adott év során részesüljenek a tulajdonosok. Ezt jelenti valójában az osztalékelőleg kifizetése. Az osztalékelőleg kifizetéséről szóló döntést a társaság legfőbb szerve hozza részvénytársaság estében az igazgatóság. Ehhez szükséges egy közbenső mérleg elkészítése melyből megállapítható, hogy a közbenső mérleg fordulónapjáig mekkora osztalékként kifizethető többletvagyon halmozódott fel a vállalkozásnál. Amennyiben az üzleti év mérlegfordulónapjáig nem készült közbenső mérleg a mérlegfordulónaptól az üzleti év beszámolójának elfogadásáig tartó időszakra vonatkozóan már nem készíthető s ez alapján osztalékelőleg sem fizethető.

Az osztalékelőleg kifizetésének feltételei az Szt. 39. § (4) bekezdésében találhatóak s megegyeznek az év végi osztalékfizetési korlát szabályaival azaz osztalékelőleg is csak akkor fizethető ki a 21. § szerinti közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott adózott eredménnyel kiegészített eredménytartalék, ha a lekötött tartalékkal, továbbá a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett – a közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott – saját tőke összege az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembevételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá.

Az osztalékelőleg átvételekor a tulajdonosok vállalják, hogy amennyiben a vállalkozás az adott nyereséget a rendes év végi beszámolójából megállapíthatóan mégsem termelte meg úgy az osztalékelőleget visszafizetik. Ellenkező esetben azt megtarthatják és a vállalkozás ezt a követelését az osztalékfizetésből származó kötelezettségébe számítja be.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:186. §-ának (1) bekezdése szerint korlátolt felelősségű társaság esetén a taggyűlés két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről – többek között – akkor határozhat, ha a közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel. Ugyanilyen tartalommal rendelkezik a Ptk. 3:263. §-ának (1) bekezdése is a részvénytársaságokra vonatkozóan.

A Szt. osztalékra vonatkozó szabályai 2016. évben módosultak, a lezárt üzleti év beszámolója már nem tartalmazza a tulajdonosok által megállapított osztalékot. Mivel a 2016. üzleti évtől alkalmazandó előírások szerint a fizetendő osztalékot az erre vonatkozó döntés időpontjával kell elszámolni, már nincs elszámolási akadálya annak, hogy a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között is lehessen osztalékelőleget fizetni. Természetesen az osztalékelőleg fizetésének ez esetben is feltétele, hogy arra a megfelelő fedezet rendelkezésre álljon, amelyet közbenső mérleggel kell alátámasztani.

A közbenső mérlegnek ez esetben az üzleti év mérlegfordulónapját megelőző fordulónapra kell készülnie és annak felhasználhatóságára is vonatkozik a hat hónapos szabály [a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 21. § (7) bekezdésének előírása szerint a közbenső mérleget − eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában − a mérleg fordulónapját követő hat hónapig lehet figyelembe venni a saját tőke alátámasztására].

A záró mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja közötti osztalékelőleg kifizetésének akadálya a közbenső mérleg következő üzleti évre vonatkozó mérlegfordulónapja. A téma érdekességeként egy jogesetet mutatunk be a következőkben.

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás: Adózó tagjai és ügyvezetői 30-70%-os arányban vannak jelen. Adózó és a V.Kft. 50%-50%-os részesedéssel alapította az A.Kft.-t (a továbbiakban: A.Kft.). Az A.Kft. a 2017. évre vonatkozó beszámolót 2018. április 10-én fogadta el. Az A.Kft. 2018. január 5-i fordulónappal közbenső mérleget készített, amelyben osztalékelőleg kifizetéséről rendelkezett. Adózó teljes saját üzletrészét eladta 1.500.000 forintnak megfelelő vételár ellenében. A változást a cégbíróság 2018. február 1-jei hatállyal jegyezte be. Az A.Kft. 2018. február 8-án 100.020.000 forintot fizetett ki osztalékelőleg címén adózónak.

Adózó 2018. február 15-én megtartott taggyűlésen 100.000.000 forint osztalék kifizetéséről döntött. A 2018. február 19. és 20-i kifizetésekre a „2017. évi adózott eredmény terhére kifizetett osztalékelőleg” címén került sor. A 2018/02. havi ’08-as jelű, „Havi bevallás a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adatokról, valamint a szakképzési hozzájárulásról” elnevezésű bevallásában a kifizetést osztalék előlegként tüntette fel, adó és járulék bevallást eszerint teljesítette. A 2017. évi beszámoló elfogadására 2018. február 28-án került sor, melyben a mérleg szerinti eredmény 987.000 forint veszteség volt. A 2018. évi beszámolót az 1/2019. (III.31) számú taggyűlési határozattal fogadták el.

Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le adózónál 2018. évre társasági adó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a 2018. évre társasági adó (tao) adónemben nem tett adózó terhére megállapítást, mert az egyéb bevétellé való átminősítés következtében adózó tao fizetési kötelezettsége az adózási folyamat végső eredményében csökkent, és így 1.755.000 forint tao adókülönbözet keletkezett   adózó javára. A 2018. február hónapra egészségügyi hozzájárulás adónemben 19.500.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg adózó terhére az elsőfokú adóhatóság, amely után 50%-os mértékű adóbírságot szabott ki, továbbá késedelemi pótlékot számított fel.

Az osztalékelőleg kérdésében az elsőfokú adóhatóság két irányú megállapítást tett.

Az A.Kft. és adózó közötti gazdasági eseménynél irányadónak azt tekintette, hogy a kifizetés időpontjában adózó már nem volt az A.Kft. tagja, így a kapott pénzösszeg az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. tv. (a továbbiakban: Art.) 2.§ értelmében valódi tartalma szerint nem osztalék, illetve osztalékelőleg.
Az ténylegesen az A.Kft. részéről pénzeszköz végleges átadása, amit adózónál a számvitelről szól 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 77.§ (3) bekezdés m) pontja szerint az egyéb bevételek között kell kimutatni. A változás folytán adózó 2018. évi adózás előtti eredménye 100.020.000 forinttal növekedett.

Adózó által saját tagjai javára történt kifizetések esetén az adóhatóság adózó 2018. február 5. napjával készült, a 2018. január 1.-február 15. közötti időszakra vonatkozó „közbenső mérleg” -ét nem fogadta el az Sztv. 21.§ (1) bekezdés szerinti számviteli okmánynak, mert ezen időpontig adózó még nem zárta le beszámolóval a 2017. üzleti évet, azt csak 2018. február 28-án fogadta el a taggyűlés. A 2018. év terhére osztalékelőleg csak ezen időpontot követően elkészített közbenső mérleg alapján lett volna kifizethető. Az Sztv. szerinti közbenső mérleg hiányában, az erről szóló társasági döntés ellenére, nem kerülhetett sor osztalékelőleg kifizetésére 2018. február 15-én. A kifizetések az Art. 2.§ alkalmazásával valódi tartalmuk szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja tv.) 28.§ (1) bekezdés g) pontja szerinti egyéb jövedelemnek minősülnek, melyek adózónál a Sztv. 79.§ (1) bekezdés szerinti személyi jellegű ráfordításnak tekintendők. A személyi jellegű ráfordítás következtében adózó 2018. évi adózás előtti eredménye 100.000.000 forinttal csökken, továbbá a kifizetés után az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. tv. (a továbbiakban: Eho tv.) 3.§ (1) bekezdés szerinti 19,5%-os mértékben teljesítendő adózási kötelezettség folytán 2018. február hónapra 19.500.000 forint összegben keletkezett az adózás előtti eredményt csökkentő egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége.

Az adóhatóság másodfokú határozatával helyben hagyta az elsőfokú döntést.

Adózó kereseti kérelmében mindkét adóhatósági megállapítás tekintetében bírósági jogorvoslatot kezdeményezett. Tagjai tekintetében előadta, hogy a 2018. évbe az osztalékelőleget jogszerűen fizetette ki, a kifizetés időpontjában volt az Sztv. szerinti közbenső mérleg, adózó szándéka is osztalékelőleg kifizetésére irányult. A kifizetett összeg a 2018. évre vonatkozó 1/2019.(III.31.) számú taggyűlési határozattal osztalékká vált. A Ptk. 3:186. § (1) bekezdés alapján, figyelemmel a 10/2017. Számviteli kérdésre, már nincs elszámolási akadálya annak, hogy a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között is lehessen osztalékelőleget fizetni. Az A.Kft.-től átvett összeg esetében nem az a releváns, hogy miként jutott hozzá, hanem az, hogy az adózó rendelkezésére állt. Eljárásjogi jogszabálysértésekre is hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította adózó keresetét. Az osztalék, osztalékelőleg kérdésében az Sztv. 114. § (1) bekezdését és 66. § b) pontját alkalmazta. Rögzítette, az osztalék kifizetése szigorú törvényi feltételek mellett lehetséges. A Ptk. 3:185. § (2) bekezdés alapján a taggyűlés az osztalékfizetésről a beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat, az osztalék kifizetés időpontjáról hozott döntés időpontjában azonban adózónál még nem került sor a 2018. évi beszámoló elfogadására, így az osztalékfizetés feltétele nem állt fenn. A kifizetés után több, mint egy évvel az 1/2019. (III.31) számú taggyűlési határozattal került sor a 2018. évi beszámoló elfogadására. Adóhatóság is arra alapította döntését, hogy a számviteli szabályoknak megfelelő közbenső mérleg nem készült, ezért nem kerülhetett sor az osztalékelőleg kifizetésére.

A Ptk. 3:186. § (1) bekezdése alapján a taggyűlés két egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről határozhat akkor, ha a közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalékfizetéséhez szükséges fedezettel, a kifizetés nem haladja meg a közbenső mérlegben kimutatott adózott eredménnyel kiegészített szabad eredmény tartalék összegét és a társaságnak a helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökken a törzstőke összege alá. Az elsőfokú bíróság értékelése szerint ezen feltételek együttesen értelmezendők. Azok alapján nem volt olyan közbenső mérleg, amelyre az osztalékelőleg fizetést alapítani lehetett volna.

Adózó hivatkozott arra is, hogy az osztalékelőleget visszaszolgáltatási kötelezettség terheli, ezért azt az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés c) pontja alapján a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni. Ez a hivatkozás nem megalapozott. A perbeli tényállás mellett a speciális szabályok az osztalék és az osztalékelőlegre vonatkozóan nem teljesültek, így ezen Szja. szabály nem alkalmazható oly módon, hogy azok nem minősülnének egyéb jövedelemnek. Az, hogy nem állt adózó szándékában egyéb jövedelem kifizetése az adott időszakban, nem írja felül az Sztv. és a Ptk. rendelkezéseit, a tényleges megvalósulás alapján kell a törvényi feltételek vizsgálatakor a kifizetéseket minősíteni.

A kifizetések kapcsán a Kúria hangsúlyozza, hogy azok adójogi minősítését nem adózó szándéka, a ’08-as bevallásban megadott jogcím, az esetleges visszafizetési kötelezettség, hanem tényleges tartalmuk és az irányadó jogszabályok közötti egyezés, vagy éppen eltérés határozza meg. Az egyezés/eltérés feltárása során az adóhatóság az Art. 2.§ szerinti valódisági klauzulát alkalmazza, azaz az adóigazgatási eljárás keretei között a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt azok valódi tartalma szerint minősíti. Az adóhatóságnak az osztalékelőleg kérdését kellett vizsgálni, a feltárt tényállást kellett minősíteni, és erre utaló adatok hiányában nem térhetett át adózó által hivatkozott kölcsönügyletekre. Az adóhatóság előtti adatok csak az osztalékelőleg-egyéb jövedelem megkülönböztetésére adtak lehetőséget. Az elsőfokú bíróság megfelelően helyezkedett arra az álláspontra, hogy a feltártak nem írják felül az Sztv. és a Ptk. rendelkezéseit, a tényleges megvalósulás alapján kell a törvényi feltételek vizsgálatakor a kifizetéseket minősíteni. Ugyancsak nem alkalmas a 2018. februári osztalékelőleg elfogadására a 2019. évben történt, osztalékra vonatkozó döntés: a kifizetés 2018. februárjában történt, a feltételeknek ekkor kellett fennállni.

Adózó által hivatkozott 10/2017. számú Számviteli kérdés az Sztv. 2016. évi üzleti évtől alkalmazandó szabályairól ad tájékoztatást. Az abban foglaltakból azonban nem következik, hogy helytálló lenne adózó azon előadása, mely szerint nincs elszámolási akadálya annak, hogy a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között osztalékelőleg legyen kifizethető. Az egyik lehetséges akadály a közbenső mérleg mérlegfordulónapi időpontja. Az Sztv.-nek az osztalékelőlegre és közbenső mérlegre vonatkozó utaló szabályai folytán irányadó a Ptk. 3:263. § (1) bekezdés a) pontja. Eszerint a közgyűlés vagy az alapszabály felhatalmazása alapján az igazgatóság két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről határozhat, ha a közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel.

A közbenső mérleg fordulónapjának további időbeli korlátozása következik a Ptk 3:186. § (1) és 263. § (1) bekezdéseiből. A 3:186. § (1) bekezdés szerint a taggyűlés két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről határozhat, ha … A 3:263. § alapján a közgyűlés vagy az alapszabály felhatalmazása alapján az igazgatóság két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg fizetéséről határozhat, ha … A Ptk. ezen szabályozása egyértelművé teszi, hogy osztalékelőlegről csak két, egymást követő beszámoló elfogadása közötti időszakban lehet dönteni.

Adózó esetében az üzleti évek december 31. napjával zárultak. Adózó az A. Kft-től 2018. február 8-án kapott bevételt fizette ki osztalékelőlegként. A kapcsolódó mérleget adózó 2018. február 5. napjával készítette el a 2018. január 1.-február 15. közötti, azaz a 2018. üzleti évet érintő időszakra, a közbenső mérleg időpontját adózó a 2018. év vagyoni helyzete szerint kívánta meghatározni.  A kifizetést adózó hiába nevezte „2017. évi adózott eredmény terhére kifizetett osztalékelőleg” -nek, az már – az általa közbensőnek nevezett mérleg alapján – a 2018. üzleti évet terhelte. A 2017. évre vonatkozó beszámolót 2018. február 28-án fogadta el a taggyűlés. A 2018. év vagyoni adatai szerint fizetendő osztalékelőleg Ptk. szerinti időbelisége így csak 2018. február 28. és a 2018. évre vonatkozó beszámoló 2019. március 31-ei elfogadása közé eshetett volna. Az elsőfokú bíróság megfelelően állapította meg, a 2018. január 1.-február 15. közötti időszakra vonatkozó „közbenső mérleg” egyik időbeli feltételnek sem felel meg, nem minősíthető közbenső mérlegnek. Közbenső mérleg hiányában osztalékelőleg nem fizethető.

Az osztalékelőleg fizetésének a közbenső mérlegre vonatkozó időbeli korlátokon túl vagyoni feltételei is vannak. Az Sztv. 39.§ (4) bekezdés alapján ugyanis osztalékelőlegként – a más jogszabályban előírt egyéb feltételek mellett – csak akkor fizethető ki a 21. § szerinti közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott adózott eredménnyel kiegészített eredménytartalék, ha a lekötött tartalékkal, továbbá a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett – a közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott – saját tőke összege az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembevételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá.

Adózó a 2017. évi vagyoni helyzete ennek a feltételnek nem felelt meg, így ebből a szempontból is helytelenül minősítette a kifizetéseket a „2017. évi adózott eredmény terhére kifizetett osztalékelőleg” -nek. Az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben is helytállóan foglalt állást.

Az Sztv. és a Ptk. szabályainak megfelelő közbenső mérleg hiányában adózó nem fizethetett tagjainak osztalékelőleget 2018. február 19-én és 20-án, a részükre történő kifizetések az Szja.tv. 28.§-a szerinti egyéb jövedelmek. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.I.35.066/2021/6.)

The post Közbenső mérleg szabályai appeared first on Adó Online.