Releváns jogszabályok:

– 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

– 2000. évi C. törvény a számvitelről

– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

– 2017. évi CL törvény az adózás rendjéről

Az egyik legjellemzőbb kérdés az említett jogesettel kapcsolatban, hogy azon idő alatt, ameddig még nem jön létre munkaviszony az érintett felek között – hiányoznak ugyanis a szükséges engedélyek a magyarországi munkavállaláshoz –, milyen jogcímen számolható el a leendő foglalkoztatónál az ingatlan bérleti díja, illetve az ingatlanbérlést terheli-e adó-és járulékfizetési kötelezettség.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú melléklet 8.6. pont f) alpontja szerint adómentes az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés.

Az Szja tv. a szolgálati lakás fogalmát nem határozza meg, a hivatalos álláspont szerint csak az olyan állami lakás tartozik ide, amely felett valamilyen állami szervezet rendelkezik, és általában szolgálati jogviszonyban álló magánszemélyek elhelyezésére szolgál.

A munkásszállás az Szja tv. meghatározása szerint a kifizető (ideértve a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepét is) tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely egy lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan esetében a lakóhelyiségben egynél több, több lakóhelyiséggel rendelkező önálló ingatlan esetében pedig lakóhelyiségenként legalább egy, a kifizetővel (fióktelep esetén a külföldi vállalkozással) munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, aki nem rendelkezik lakás haszonélvezeti joggal nem terhelt 50 százalékot meghaladó mértékű tulajdonjogával, haszonélvezeti jogával azon a településen, ahol a munkahelye van. Továbbá munkásszálláson történő elhelyezéssel esik egy tekintet alá az olyan más elhelyezés is, amely esetében a munkavállaló legfeljebb egy lakóhelyiséget használhat, ide nem értve a szállodának minősülő kereskedelmi szálláshelyen történő elhelyezést, azzal, hogy nem része az adómentes juttatásnak az étkezési szolgáltatás biztosítása, továbbá azzal, hogy nem adómentes az elhelyezés, ha a kifizető olyan magánszemélyt, illetve annak hozzátartozóját szállásol el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn.

Fentiekből megállapítható, hogy az adómentesség vizsgálata abban az esetben merülhet fel, amikor a magánszemély már alkalmazásban áll az adott gazdasági társasággal és akkor, ha az megfelel a jogszabályban rögzített valamennyi feltételének és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének.

Mindaddig, amíg nem jön létre munkaszerződés a felek között, a magánszemély részére megtérített összeg az Szja tv. 28.§ (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően egyéb jövedelemnek minősül.

Amennyiben a felek a későbbiekben szerződést kötnek, az alábbiakat kell alkalmazni.

A munkavállaló lakcímének igazolására a lakcímkártya szolgál. A lakóhely a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerinti lakóhely [az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 7. § 37. pont]. Előbb említett törvény 5. § (2)-(4) bekezdése szerint a lakóhely annak a lakásnak vagy szállásnak (a továbbiakban együtt: lakás) a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál. A polgár tartózkodási helye annak a lakásnak a címe, ahol a polgár – a lakóhely-változtatás szándéka nélkül – három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik. A polgár lakcím adata bejelentett lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címe.

Ha a lakcímkártyán a munkavállaló lakóhelyeként a munkahelyi településen kívüli cím van feltüntetve, de tartózkodási helyként a munkásszállás címe is szerepel, a munkásszálláson történő ingyenes vagy kedvezményes elhelyezése adómentes lehet, ha fennállnak a törvényi feltételek.

Egyebekben az Szja tv. 4. § (2) bekezdése szerint bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték.

Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen az elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele. Az Szja tv. 5. §-a határozza meg a bevétel értékét. Elengedett kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében a bevétel a magánszemély megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege. A magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében a bevétel a kiadás teljes összege. A nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értéke. Az adókötelezettség alól kivételt képeznek azok a juttatások, amelyek az Szja tv. alkalmazásában adómentes jövedelemnek tekintendők, vagy nem minősülnek bevételnek.

A munkáltató által a munkavállaló, illetőleg a kifizető által a természetes személy részére nyújtott juttatások, amelyek az Szja tv. 1. számú melléklete szerinti korábban adómentes juttatásnak (pl. lakáscélú munkáltatói támogatás, mobilitási célú lakhatási támogatás) minősültek, nem önálló tevékenységből származó jövedelemként váltak adókötelessé. Ha a felek között nincs még jogviszony és a gazdasági társaság átvállalja ezeket a költségeket, kiadásokat, akkor jogviszony hiányában az alapesetben egyéb jövedelemként válik adókötelessé. Továbbá egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 3. § (7) bekezdés 3. pontja szerint személyi jellegű egyéb kifizetések: azok a természetes személyek részére teljesített kifizetések, elszámolt összegek, amelyeket a kifizető a természetes személy részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít, és nem tartoznak a bérköltség, illetve a vállalkozási díj fogalmába. Ilyenek különösen többek között a lakhatási költségtérítés, a természetben adott juttatások stb.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontja szerint az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.

A Tao tv. 3. számú melléklet az A) fejezete a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségeket; a B) fejezete pedig azokat a költségeket, ráfordításokat sorolja fel, melyeket a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülőnek minősít. A Tao tv. 3. számú melléklet B) fejezet 3. pontja szerint elismert költség az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg többek között.

A Tao tv. 3. sz. melléklet A) fejezet 3. számú melléklet 13. pontja alapján nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költség, ráfordítás többek között az adózó által az adóévben nem adomány céljából, visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, az adózó által ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, ha a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik. Ezen rendelkezés abban az esetben irányadó, ha a felek között a munkaviszony még nem jött létre.