Bár a különböző ESOP-típusok komplexitásukban, rugalmasságukban, szabályozásukban és adózásukban nagy különbségeket mutathatnak, közös céljuk, hogy azok révén a dolgozók tulajdonosi részesedést vagy részesedésre váltható opciót szereznek az őket foglalkoztató társaságban vagy annak anyavállalatában. Ezáltal pedig puszta dolgozókból cégtulajdonossá – vagy a cégtulajdon várományosává – lépnek elő, és a bérükhöz képest sokszoros jövedelemben, de akár „mesés” vagyon megszerzésében is reménykedhetnek, aminek elérése a saját teljesítményüktől is függ.

Tökéletesen rímel ezekre a célokra az Startup Hungary tavaly közzétett felmérése is, amely szerint a válaszadó hazai startupok kétharmada vagy rendelkezik már ESOP-pal valamilyen formában vagy eltökélt annak bevezetése mellett.

ESOP alatt a továbbiakban általánosságban fogunk érteni bármilyen dolgozói részesedésjuttatási programot, konstrukciót.

Általános ESOP-kihívások, tervezési irányelvek

Az ESOP konstrukcióknak három alapvető kihívást kell kezelniük annak érdekében, hogy hatékonyan betölthessék ösztönző szerepüket:

ne merüljön fel adózás a részesedés vagy opció juttatásakor;
a részesedések után kifizetett jövedelmek kedvezőbb adózás alá essenek a munkabérnél;
a dolgozók elsősorban pénzügyi szempontból érezzék magukat tulajdonosoknak, és a tulajdonosi döntésekbe lehetőleg ne szólhassanak bele.

Nézzük, milyen lehetőségeket biztosít a fenti célok elérése érdekében a jelenlegi magyar jogszabályi környezet, és melyek a gyakorlatban elterjedt ESOP-struktúrák.

Az ESOP-ok alapvető adójogi kihívása (jellemzően minden országban), hogy az adószabályok úgy tekintenek a társasági részesedések ingyenes vagy kedvező áron történő juttatására, mint természetben szerzett adóköteles jövedelemre. Ahhoz tehát, hogy a munkavállaló cégtulajdonos lehessen és később 15%-on adózó tőkejövedelmet realizálhasson a cégeladáson (exiten) vagy esetleg osztalékfizetés esetén, először le kellene bérként adóznia magát a tulajdonossá válását. Az ESOP-ok tervezésekor így két vagy három lehetséges adóztatási pontot is vizsgálni kell: egyfelől a részesedés juttatását (közvetlen tulajdonszerzést vagy opciós jog gyakorlását), másfelől a részesedések eladását, ami adott esetben kiegészülhet osztalék fizetésével is.

Egy adóhatékony ESOP alapkövetelménye, hogy valamilyen úton-módon elkerülje a részesedés juttatáskori adózását, és így adókötelezettség csak a részvények, üzletrészek eladásakor merüljön fel, lehetőség szerint a bérnél kedvezőbb adómértékkel. Elméletben és a gyakorlatban is két fő iránya van e cél elérésének:

Az egyik, hogy olyan speciális ESOP-struktúrát alkalmazunk, amely esetén a részesedés juttatására az adótörvények kifejezetten adómentességet biztosítanak. Azaz, a munkavállalóknál megállapítható ilyen esetben jövedelem, de az mentes az adózás alól. A szabályok ekként „megengedik”, hogy a munkavállalók csak a részesedésük eladásán realizált nyereségük („árfolyamnyereség”) vagy esetleges osztalékjövedelmük után adózzanak, mindkét esetben az ezekre érvényes 15%-os szja-mértékkel. Ezeket az adómentes jogcímeket a későbbiekben részletesebben is áttekintjük.

A másik megközelítés pedig az, hogy az ESOP pénzügyi feltételei oly módon kerülnek meghatározásra, hogy a részesedés juttatása formálisan ne legyen „kedvezményes”, és így munkabérként adóztatható; aminek szintén az a következménye, hogy a munkavállaló már csak a cégeladáskor vagy osztalék felvételekor fog adózni, alacsony 15%-os adókulccsal.

Óvatosan az opciós struktúrákkal!

Utóbbi körbe esnek azok a széleskörben alkalmazott ESOP-struktúrák, amelyek keretében a munkavállalók nem tényleges részesedést (üzletrészt, részvényt) kapnak, hanem csak egy opciót a részesedés megszerzésére, ami ráadásul csak exit-helyzetben hívható le. Az opció gyakorlásának feltételeit úgy alakítják ki, hogy a munkavállaló elvben ugyan köteles piaci ellenértéket fizetni a részesedésért az opció lehívásakor, de ténylegesen ezt nem kell finanszíroznia, mert az beszámításra kerül az exit keretében átruházandó üzletrészének az őt megillető eladási árába. Ily módon, a munkavállaló formális értelemben nem szerez piaci érték alatt részesedést, és ezért nem merül fel – magas adóteherrel járó – bérjövedelme a részesedés megszerzésére tekintettel. A vele elszámolandó teljes jövedelem pedig formálisan így 15%-on adózó árfolyamnyereségnek minősül. Mivel a dolgozó ténylegesen csak egy pillanatra szerez üzletrészt (az exit során), nem lesz tényleges lehetősége beleszólni a tulajdonosi döntésekbe, és ezáltal a „jó ESOP” mindhárom kritériuma teljesül.

Elvben… Ezeknek az opciós ESOP-struktúráknak ugyanis az erősségük lesz valójában a gyengeségük is: a munkavállalók úgy jutnak kizárólag alacsonyan adózó tőkejövedelemhez, hogy közben valódi pénzügyi kockázatot nem viselnek, és az őket foglalkoztató cég felett ténylegesen irányítási jogokat sem gyakorolnak (taggyűlésen való részvételt és szavazást). Cégtulajdonosként adóznak, de nem viselkednek cégtulajdonosként. Sőt, az opció juttatásának és gyakorlásának feltételei jellemzően több ponton is kifejezetten a munkaviszonyhoz kapcsolódnak. Ezért, ezek a struktúrák adókockázatot hordoznak, mivel átminősíthetők munkaviszonyra tekintettel szerzett jövedelemmé a rendeltetésszerű joggyakorlás és a valós tartalom szerinti jogviszonyminősítés általános adójogi alapelvei alapján. Ráadásul az exitet követő adóvizsgálatok megszaporodtak az utóbbi években, és alaposabbak is lettek.

Ugyanennek az alapkoncepciónak kevéssé agresszív módozataival és az ESOP-feltételek megfelelő strukturálásával ki lehet alakítani relatíve biztonságos ESOP-okat is. Ennek létezik is Magyarországon gyakorlata. A legtöbb startup azonban nem látja eléggé át az opciós ESOP-struktúrák adókockázatait, és így ritkán jutnak el arra a pontra, hogy „akarjanak” javítani az említett gyengeségeken. Más dolog, hogy a problematikus elemek kezelése ráadásul kétségtelenül kompromisszumokat kívánhat meg sok esetben.

Adómentes juttatások

Amint arra fentebb rámutattunk, biztonságosabb iránya az adóhatékony ESOP-ok kialakításának, ha a részesedés juttatása speciális adómentesség alá esik. A dolgozói részvények és az MRP két ilyen struktúra, amihez tavaly csatlakozott harmadikként az „induló vállalkozásokban” történő részesedésjuttatások adómentessége.

Dolgozói részvények esetén a munkáltatónak részvénytársaságként kell működnie, és bár a részvények kibocsátása adómentes, kedvező adózással csak osztalékot lehet juttatni a munkavállalóknak. Ezeket a részvényeket ugyanis nem lehet eladni exit keretében, mivel – speciális jogi természetükből következően – csak munkavállalók vásárolhatnák meg.

MRP

Az MRP (munkavállalói résztulajdonosi program) lényege, hogy a dolgozók egy holdingfunkciót betöltő speciális jogi személyen – MRP szervezeten – keresztül tartanak részvényeket a munkáltatójukban vagy annak anyavállalatában, ami elvben lehet akár egy külföldi anyavállalat is, bár ez nem elterjedt a gyakorlatban. Mivel MRP-ben részt vehetnek a részvénytársaság leányvállalatainak munkavállalói is, nincsen akadálya annak, hogy egy kft-ként működő startup részvénytársaságként működő anyavállalata indítson MRP-t, ami sok esetben egyszerűbb a kft. zrt-vé alakításánál.

Az MRP egyik fő előnye, hogy kifejezetten alkalmas célzottan exitre tervezett ESOP-ok bevezetésére. A munkavállalók az MRP szervezeten keresztül adómentesen szerezhetnek részvényeket, amelyeket így az MRP szervezet egyfajta vagyonkezelőként tart a javukra. Exit esetén ennek megfelelően nem a munkavállalók, hanem az MRP szervezet fogja a részvényeket eladni, az így realizált nyereséghez pedig a munkavállalók osztalékként juthatnak az MRP szervezetből, a 15% szja megfizetésével. További előnye az MRP-nek, hogy összefogja a dolgozókat, akiket semmilyen szavazati jog nem illet meg, sem az MRP szervezetben, sem az azon keresztül közvetve tartott részvények vonatkozásában. Ezáltal eleve nincsen semmilyen beleszólásuk a tulajdonosi kérdésekbe.

Az MRP kialakítása és fenntartása jellemzően időigényesebb és költségesebb más ESOP-konstrukciókhoz képest, ami a korai fázisban lévő, forrásszegényebb vállalkozások számára elegendő okként szolgálhat ahhoz, hogy más alternatívát válasszanak ESOP-juk megvalósítására. Érettebb vagy tőkeerősebb fázisban azonban a magas szintű adóhatékonyság kompenzálhatja az említett hátrányokat. A bevezetés időzítése kapcsán figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra a követelményre is, hogy az exitet legalább két évvel megelőzően fel kell már állítani az MRP-t a kedvezményes adózás biztosításához.

A cikk szerzője Dr. Csővári István LL.M. ügyvéd, adószakértő, a Csővári Legal vezetője.