Algoritmikus menedzsment lényege és szerepe a platformmunkában

Az algoritmikus menedzsment lényege, hogy a munkaszervezés vezetői funkcióit – a feladatok kiosztását, az utasításadást, a teljesítményértékelést vagy éppen a munkavégzés ellenőrzését – nem egy emberi felettes, hanem szoftveres rendszerek látják el. Ez a platformmunka egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a „hagyományos” atipikus foglalkoztatási formákhoz képest.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény atipikus foglalkoztatási formákra – pl. bedolgozás, munkaerő-kölcsönzés, alkalmi munka, távmunka stb. – vonatkozó szabályozásából jól látható, hogy ezen munkaviszonyokban mindig van egy egyértelműen beazonosítható „emberi vezető” vagy közvetítő, akivel a munkavállaló kapcsolatba léphet és aki végső soron meghozza a döntéseket, kiadja az utasításokat és azokért – jellemzően – felelősséget is vállal.

A platformmunkában ez a szerep nagyrészt eltűnik, hiszen a platformmunkásnak sok esetben nincs is „emberi” kapcsolattartója, a feladatellátásra vonatkozó releváns döntéseket egy algoritmus hozza vagy legalábbis közvetíti. Ez a helyzet egy nyilvánvaló információs aszimmetriát eredményez, hiszen a dolgozónak jóval kevesebb tudomása és ismerete van arról, hogy a szoftveres rendszer milyen szempontok szerint értékelii vagy osztja be őt, miközben a platform „mindent lát”. Ezáltal a döntéshozatal átláthatatlanná válik, a hagyományos munkakapcsolatok, emberi interakciók lényegében megszűnnek és tényleges hatalom szinte kizárólag a platform kezében marad. Ez a jelenség adja a magyarázatát annak is, hogy az Irányelv miért kapcsolja szorosan össze a jogállás kérdését az algoritmikus kontroll mértékével.

Az Irányelv két pillére

Az Irányelv – az előbb bemutatott jelenségre reagálva – két, egymással szorosan összefüggő területet szabályoz.

Az első a munkaviszony vélelme. Az irányelv szerint, ha egy platformon keresztül dolgozó személy és a platform közötti kapcsolatban legalább két, a szabályozás által meghatározott kontroll-jellegű körülmény fennáll – például a kereset felső korlátozása, a teljesítmény elektronikus eszközökkel történő felügyelete, a munkabeosztás vagy a feladatok kiosztásának platform általi meghatározása, illetve a munkavégzés önálló megszervezésének korlátozottsága –, a jogviszonyt munkaviszonynak kell vélelmezni. Ez megfordítja a bizonyítási terhet: nem a dolgozónak kell igazolnia, hogy munkavállaló, hanem a platformnak kell bizonyítania az ellenkezőjét, ha vitatja a minősítést.

A második pillér magára az algoritmikus menedzsmentre vonatkozó közvetlen kötelezettségeket ír elő: az átláthatóságot és az emberi felügyeletet. A platformok által használt automatizált rendszerek – amelyek beosztást készítenek, teljesítményt értékelnek, vagy akár fiókfelfüggesztésről, kifizetés-megtagadásról döntenek – a jövőben nem működhetnek emberi kontroll nélkül. A dolgozókat tájékoztatni kell arról, hogy mely döntéseket hozza vagy befolyásolja algoritmus, a lényeges, a jogviszonyt vagy a jövedelmet érintő döntéseket pedig embernek kell felülvizsgálnia. Az Irányelv emellett korlátozza az érzékeny adatok kezelését is, az azonosítási célú adatkezelés kivételével.

Kockázatok és lehetséges teendők

A platformalapú vagy ahhoz hasonló, algoritmikusan vezérelt munkaszervezési modellt működtető cégeknek érdemes időben megkezdeniük a felkészülést, hiszen a megbízási jogviszony utólagos munkaviszonnyá minősítése visszamenőleges bér-, végkielégítés- és közteher-fizetési stb. kötelezettséget alapozhat meg, nem is beszélve az esetleges adatkezelési hiányosságokról és azok „pótlásáról”: Bár a magyar szabályozás még nem ismert, az Irányelv tartalma és a nemzetközi tapasztalatok alapján érdemes elkezdeni a gondolkodást; a jelenlegi megbízási vagy vállalkozói szerződések átvilágítása az Irányelv szerinti kontroll-jellegű ismérvek szempontjából, az algoritmikus menedzsmentet auditálása és az emberi felülvizsgálat protokolljának kialakítása jöhet ebben a tekintetben szóba, de érdemes az adatkezelési gyakorlat átgondolása is és szükséges esetén jogi szakértő bevonása.