Releváns jogszabályhely: 2016. évi CXXX. törvény 279. § (1) bekezdés, 346. § (5) bekezdés; 2017. évi I. törvény 2. § (6) bekezdés, 84. § (2) bekezdés.

– – –

Ami a tényállást illeti, a perben nem álló tulajdonos határozott időre haszonbérbe adta a szántó művelési ágú ingatlant az alperesi érdekeltnek. A szerződés szerint a haszonbérleti díj mértéke 6000 forint/AK/év, amelyet a felek öt évente közösen felülvizsgálnak és szükség esetén módosítanak. Az alperes eljárásában a felperes kamara vármegyei elnökségének nyilatkozata szerint a kikötött haszonbérleti díj jelentősen meghaladja a helyben szokásos haszonbér mértékét, a településen a hasonló adottságú szántó művelési ágú ingatlanok vonatkozásában a helyben szokásos haszonbér mértéke 3000–3500 forint/AK/év. Az alperes a határozatával a kikötött haszonbér összegét arányosnak találta és a szerződést jóváhagyta. Rögzítette, hogy az inflációkövetésben történő megállapodás a szerződő felek között nem ritka. Az alperes határozata szerint a bérleti díjat nem abszolút értéken kell vizsgálni, hanem egyedileg az AK érték, illetve a terület nagysága, minőségi osztálya viszonyában. A felperes keresetében a megelőző eljárás során tett nyilatkozatát fenntartva az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság döntése

A felperes keresete alapján eljárt törvényszék megállapította, hogy a felperes az alperes határozatát a szerződésben szereplő haszonbérleti díj eltúlzottsága okán vitatta, amelynek vizsgálata szakkérdés volt, és erre tekintettel a felperes indítványára igazságügyi szakértőt rendelt ki.

Az igazságügyi szakértő szakvéleményét a feleknek megküldte, amelyben foglaltakat a felperes elfogadta, az alperes nagyobbrészt elfogadta, azonban hangsúlyozta, hogy a haszonbérleti díj arányosságának vizsgálata során lényeges szempont a szakértői véleményben foglaltakon túl a szerződés megkötésének ideje, időtartama és a művelhetőség feltételei is.

Az eljárt bíróság a felek nyilatkozatainak beérkezését követően tárgyalást tűzött, ahol tájékoztatta a feleket, hogy a szakértői vélemény aggályos, a helyben szokásos haszonbérleti számítása több számítási hibát tartalmaz, téves a haszonbérleti díjak forint/ha/AK értékeiből képzett átlagösszeg, a szakértő a korrekció mértékét következetlenül tüntette fel.

A jogerős ítélet szerint a szakértő jelezte, hogy a számítások korrekciója révén a helyben kialakult haszonbérleti díjak átlagszámításának eredménye 3505,86 forint/AK értékre módosult, továbbá a perbeli ingatlan esetében azt indokoló tulajdonságok híján jelenleg magasnak tartja a 6000 forint/AK értéket.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt.

A Kúria megállapításai

A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. Az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményt készített, amellyel kapcsolatban a törvényszék arról tájékoztatta a feleket, hogy az aggályos, így figyelembe nem vehető. Ezt követően a feleket arról tájékoztatta, hogy a szakértőtől a szakvélemény aggályosságának kiküszöböléséhez szükséges felvilágosítás megadását kérhetik, majd a felek kérelmére elrendelte a szakvélemény kiegészítését. Az eljárt bíróság szakvélemény kiegészítését a tárgyalásra szóló idézéssel a feleknek anélkül küldte meg, hogy tájékoztatta volna őket arról, hogy az abban foglaltakra észrevételt tehetnek. A felek a szakvéleményre nyilatkozatot így nem tettek.

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (4) bekezdése értelmében a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. A Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 346. § (5) bekezdése szerint az ítélet indokolása tartalmazza a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.

Az eljárt bíróság a kiegészített szakvélemény tekintetében a felek részére az észrevétel megtételének lehetőségét nem biztosította, megállapítható azonban, hogy az alperes perben beszerzett első szakvéleményre részletes észrevételt tett.

Az eljárt bíróság az alperes első szakvéleményre tett észrevételeit a kiegészített szakvéleményben foglaltakkal nem ütköztette, így a jogerős ítéletben különösen nem adta indokát annak, hogy milyen szempontból bír vagy nem bír jelentőséggel a szerződés megkötésének ideje, a szomszédos területekkel egyben művelhetőség és a szerződés időtartama, csupán példálózó jelleggel és indokolás nélkül rögzítette, hogy a szerződés időtartama vagy az infláció a haszonbér összege szempontjából nem értékelhető.

A Kúria gyakorlata egységes abban a kérdésben, hogy a perbeli szakértői véleményből a jogi következtetések levonása, illetve ennek érdekében az egyértelműség hiányának kiküszöbölése, e körben az esetleges ellentmondások feloldása a bíróság feladata. Ennek szükséges előfeltétele, hogy a felek a szakértői véleményre nyilatkozatot tehessenek és a nyilatkozataikat a bíróság értékelje. Ezek hiányában a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas. A tisztességes, kontradiktórius eljárás megköveteli ugyanis, hogy a bíróság a kirendelt szakértő véleményét a felekkel megismertesse, és számukra észrevételezési lehetőséget biztosítson. A szakvéleményre alapított döntés csak akkor jogszerű, ha a bíróság a felek szakvéleménnyel szembeni kifogásait érdemben megvizsgálja és ütközteti a szakértő álláspontjával.

A kifejtettek alapján a Kúria a szakvélemény észrevételezésére irányuló felhívás és a felek észrevételeinek mellőzésével meghozott jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Kfv.IV.37.774/2025/6.) a Kúriai Döntések 2026/7. számában 142. szám alatt jelent meg.