Releváns jogszabály:

– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.

Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)

Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)

Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)

A gyakorlatban felmerült kérdések (folyt.)

Hiányzó termék

A vállalkozások eszközeiről vezetett nyilvántartások nem mindig tükrözik a valóságot. Az eltérés lehet pozitív (többlet) vagy negatív (hiány), a hátterében pedig állhat természetes mennyiségi csökkenés, kezeléssel járó veszteség, megsemmisülés, adminisztratív hiba, hanyag kezelés, lopás stb.

Az Áfa tv. 153/D. § (1) bekezdés c)-d) pontjai értelmében nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának:

„c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;

d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható”.

Ha tehát például az adóalany árukészlete vagy annak egy része árvíz miatt semmisül meg, elegendő a természeti katasztrófa megtörténtét bizonyítania, azt nem kell alátámasztania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Amennyiben viszont a termék hiányának oka egyéb vagyoni kár, akkor már jelentősége van annak, hogy az adóalany megtett-e minden elvárható intézkedést a kár minimalizálása érdekében.

Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése tekintetében nem minősül ellenértékes termékértékesítésként kezelő termékkivonásnak az a készlethiány, ami a fentiekben leírt elháríthatatlan külső ok eredménye, vagy nem ilyen okból következett ugyan be, de az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A bírósági gyakorlat ugyanakkor következetes a tekintetben, hogy ha nem elemi kárról van szó, és a vállalkozás a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, akkor megállapítható az áfafizetési kötelezettség, mégpedig nem a levont áfa korrekciójával, hanem az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének alkalmazásával.

Az EUB C-435/03. British American Tobacco ügyben hozott ítélete a lopás következtében hiányzó termékek kapcsán kimondja, hogy az áruk eltulajdonítása nem minősül a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló hatodik, 1977. május 17‑i 77/388/EGK tanácsi irányelv 2. cikke szerinti „ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek”, és így önmagában nem tartozhat a héa hatálya alá.

A héairányelv 184. cikke értelmében az eredeti adólevonást korrigálni kell, ha az több vagy kevesebb, mint amelyre az adóalany jogosult volt. A 185. cikk (2) bekezdése szerint nem kerülhet sor korrekcióra a termék megfelelően bizonyított vagy igazolt megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetében, lopás esetében azonban a tagállamok megkövetelhetik a korrekciót.

Tekintettel arra, hogy a lopás nem számít elháríthatatlan külső oknak, az Áfa tv. 153/D. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az adóalanynak bizonyítania kell, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Ezzel összhangban a magyar ítélkezési gyakorlat szerint vizsgálni szükséges, hogy az adóalany a tőle elvárható körültekintést tanúsította-e a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében. Ebbe beletartozik a lopás megelőzése érdekében tett intézkedéseinek összessége (hogyan őrizte vagy őriztette az adóalany a raktárát, telepített-e biztonsági berendezéseket, hogyan kezelték a jogosultságokat stb.), valamint a már bekövetkezett kár enyhítése érdekében tanúsított magatartása is (például hogy tett-e feljelentést).

Az ítélkezési gyakorlat következetes a tekintetben, hogy a C-435/03. sz. EUB-ítélet levezetésére alapozva csak akkor állapítható meg, hogy nem történt termékértékesítés, ha az adóalany igazolja az idegenkezűséget, vagyis azt, hogy az árukat jogtalanul tulajdonították el. A lopás megelőzésére tett intézkedések tehát nem mentesítik az adóalanyt az áfafizetési kötelezettség alól, ha magának a lopásnak a ténye nem bizonyított.