A Polgári Törvénykönyvről szóló 2003. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) kimondja, a felek szabadon állapíthatják meg a szerződések tartalmát. A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek a kontraktusban az együttműködők, ha a törvény az eltérést nem tiltja (Ptk. 6:59. §). A törvény tehát főszabály szerint eltérést engedő, jogi szakszóval kifejezve diszpozitív. Azt pedig, hogy ennek a tartalmat alakító szabadságnak melyek a határai, a Ptk. egyértelműen meghatározza azáltal, hogy az eltérést nem engedő (kógens) előírásoknál kimondja, hogy az attól való eltérés semmis, vagyis érvénytelen. ilyenkor olyan, mintha abban a felek meg sem állapodtak volna, és az irányadó jogszabályi rendelkezés lép a kieső szerződéses elem helyébe. Semmis például az elévülési idő kizárása, a vállalkozások közötti szerződésben a késedelmi kamat kizárása, a határozatlan időre kötött szerződésben a felmondási jog kizárása, valamint a jóerkölcsbe ütköző szerződéses kikötések megtétele.
A Ptk. szerint a követelések 5 év alatt évülnek el. (Ptk. 6:22. §) A szerződéses szabadság körében a felek írásban megállapodhatnak az általános 5 évesnél hosszabb elévülési időben, meghosszabbítva annak lehetőségét, hogy a szerződésből fakadó követeléseiket bíróság előtt érvényesíthessék.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 29. § (1) bekezdésének az előírása szerint követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is. Csak elismert követelést, illetve jogszabályi előíráson alapuló követelést lehet a mérlegben kimutatni, el nem ismert követelést nem lehet a mérlegbe beállítani.
A követelések csoportosítása többféle szempont szerint lehetséges:
– tulajdonosi kapcsolat szerint: kapcsolt vagy jelentős tulajdoni részesedési vagy egy részesedési viszonyú vállalkozás;
– adós székhelye alapján: belföldi vagy külföldi;
– pénzem alapján: forint vagy deviza;
– időtartama szerint: tartós (éven túli) vagy rövid lejáratú;
– keletkezése szerint: eredeti vagy vásárolt;
– lejárat szerint: lejárt, le nem járt;
– egyéb minősítés szerint: pl. hátrasorolt.
A követelések bekerülési értéke:
– forint követelés esetén a szerződés szerinti, számlázott összeg, forintban;
– deviza alapú forint követelés esetén a szerződés szerinti devizaárfolyamon forintosított, számlázott összeg, forintban;
– devizakövetelés esetén a szerződés szerinti, számlázott devizaösszegben, a számviteli politikában választott árfolyamon;
– a követelés fedezetére kapott váltó esetében a kiváltott követelés értéke;
– pénzügyi lízingből adódó követelés esetében a járó kamat nélküli, számlázott összegben;
– jogszabályi előíráson alapuló követeléseknél a járó, igényelt összegben;
– előlegkövetelések a fizetett összegben;
– nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként kapott követelés az alapító okirat (társasági szerződés) szerinti összegben;
– térítés nélkül kapott, az ajándékként, hagyatékként kapott piaci értéken, illetve jogszabály eltérő rendelkezése esetén a jogszabály szerinti értéken;
– csere útján kapott követelés a csereértékben.
Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők)
Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők) között kell kimutatni minden olyan, a vállalkozó által teljesített – a vevő által elismert – termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó követelést, amely nem tartozik a kapcsolt vállalkozással, a jelentős tulajdonosi részesedési viszonyban álló vállalkozással, valamint az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szembeni követelések és pénzkölcsönök közé. Idetartozik az áruszállítás és szolgáltatásnyújtás ellenértéke és az ezekre felszámított általános forgalmi adó. Kivétel az az eset, ha a számla kibocsátója nem alanya az általános forgalmi adónak vagy alanyi adómentességet élvez, illetve tárgyi adómentes értékesítést valósít meg, illetve, ha az ügyletre a fordított adózás szabályait kell alkalmazni. A vevőkkel szembeni követelések között csak olyan teljesítéssel alátámasztott követelést lehet kimutatni, melyet a vevő nem kifogásolt. Alapbizonylata a vevő által nem befogadott számla.
Teljesítés az a szállítási szerződésben megfogalmazott feltételek bekövetkezését, azaz a termék meghatározott feltételek szerinti átadását vagy egyéb ügyletre (szolgáltatás) kötött szerződésben foglalt feltételek teljesítését jelenti. Nem szükséges a szerződés szerinti teljesítés pillanatában az ellenérték kiegyenlítése, azaz a pénzügyi teljesítés. Szerződés szerinti teljesítés híján a már átutalt ellenérték részeket, pénzösszegeket előlegként kell kezelni. A teljesítés elismerése a vevő részéről fontos feltétel, mert ennek hiányában a követelést az értékesítő nem mutathatja ki a könyveiben. Az a követelés számít elismert követelésnek, melynél a vevő a teljesítéssel összefüggésben semmilyen (sem minőségi, sem mennyiségi) kifogást nem emelt, a tartozás összegét is elfogadta, nem kifogásolta és az elfogadásról a szállítót közvetlenül vagy közvetett módon értesítette. Amennyiben a vevő nyilatkozatot küld a teljesítés elfogadásáról, az közvetlen értékesítésnek minősül, amennyiben a vevő az átvételt bizonyító dokumentumokat aláírja vagy az ellenértéket átutalja, az közvetett értesítésnek minősül.
A vevőkkel szembeni követeléseket a számlázott és elismert összegben kell nyilvántartani mindaddig, amíg azt ki nem egyenlítették, behajthatatlanná nem vált vagy külföldi követeléseknél addig, amíg árfolyamváltozást nem kell elszámolni.
A vevőkkel szembeni behajthatatlan követelések összegét a behajthatatlanság bekövetkezésekor, de legkésőbb az elszámolási év végén az adózás előtti eredménnyel szemben hitelezési veszteségként kell leírni.
A követelések elengedése
A vállalkozás a fennálló követelését, illetve annak egy részét saját döntés vagy kétoldalú megállapodás alapján elengedheti. Általában akkor fordul ez elő, ha ezáltal a nehéz helyzetben lévő vállalkozás (az adós) tartozásának többi részét vissza tudja fizetni, és a követelés elengedése vagy átütemezése nélkül erre nem lenne lehetősége. Különbséget kell tenni a követelés elengedése, és a behajthatatlan követelés leírása között. Egy követelés akkor válik behajthatatlanná, ha a vállalkozás minden jogszerű lépést megtett a követelésének az érvényesítésére, de ennek ellenére a követelés mégsem fog befolyni. Az elengedésre egyéb okból kerül sor, egyéb gazdasági érdekből vagy kényszerűségből: például a kapcsolt vállalkozások egymás közötti viszonyában ez gyakran előforduló, jellemző esemény.
Az elengedett követelés a vállalkozásnál végleges vagyoncsökkenést okoz, mert a követelés, illetve annak egy része nem fog befolyni. A követelés elengedése vagy kétoldalú megállapodás alapján egyéb ráfordítást számol el a vállalkozás.
Az Szt. 81. § (2) bekezdés l) pontja szerint behajthatatlannak nem minősülő, a forgóeszközök között kimutatott – vásárolt követelésnek nem minősülő – elengedett követelés könyv szerinti értékét az egyéb ráfordítások között kell elszámolni.
Követelésvásárlási ügyletek (engedményezés)
A követelést vásárló vállalkozónál, a megvásárolt követelés szerződés szerinti ellenértékét (vételárát) az Szt. 29. § (1) és (8) bekezdése alapján a vásárlás időpontjában az egyéb követelések között kell kimutatnia a kötelezettségekkel szemben. Ezzel egyidejűleg azt az összeget, amelyet a követelést megszerző vállalkozó jogosult az adóstól behajtani, a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban kell nyilvántartásba venni. A követelés adásvételi szerződésében meg kell határozni mind a követelés jog szerint járó összegét, mind annak vételárát. A vásárolt követelés pénzügyi rendezésekor az adós által fizetett összeggel az egyéb követelés könyv szerinti összegét kell csökkenteni, és ezzel egyidejűleg a 0.
Nyilvántartási számlák számlaosztályban nyilvántartott követelés összegét is csökkenteni kell.
A vásárolt követelés könyv szerinti értékét meghaladóan kapott összeget az Szt. 84. § (7) bekezdésének m) pontja szerint a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kell elszámolni. Ha a követelés jogosultja a követelése ellenértékeként részesedést kap, akkor azt a számviteli elszámolás során külön ügyletként kell kezelni, ahol a részesedés vásárlásából származó kötelezettség és a megvásárolt követelés egymással szemben beszámításra kerül.
A részesedés vásárlásakor a részesedés értéke nő a kötelezettségekkel szemben, majd a kötelezettséget és a vásárolt követelést egymással szemben össze kell vezetni. Amennyiben a kötelezettség összege (azaz a vásárolt követelés ellenében kapott részesedés felek által elfogadott értéke) meghaladja a követelés könyv szerinti értékét (de nem éri el a követelés jog szerint járó összegét), a különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként indokolt elszámolni. Mindaddig tehát, amíg a vásárolt követelés könyv szerinti értéke nem térül meg, addig a megtérüléseket teljes egészében a követeléssel szemben kell elszámolni, a könyv szerinti érték megtérüléséig pénzügyi műveletek egyéb bevételeként nem kerülhet összeg elszámolásra.
The post Kisokos a követelésekről appeared first on Adó Online.