E cikk olyan buktatókra szeretné felhívni a figyelmet, amelyek akár sikertelenné tehetik a pereskedést, vagy milliókat is kihúzhatnak az egyébként alapos igénnyel rendelkező munkavállaló zsebéből.

1. Kötelező olvasmány: a Kúria 3/2014. és a 6/2016. sz. KMK véleményei

Aki ilyen igényérvényesítésbe fog, annak feltétlenül ajánlatos tanulmányoznia a Kúria két, e tárgyban született KMK véleményét. Ezek a bíróságok számára nem kötelezően alkalmazandó, de a bírói gyakorlatot a megszületésük óta jelentős mértékben orientáló, számos precedensképes kúriai döntésbe is átültetett okfejtést, elvi megfontolást tartalmaznak. A KMK véleményekben foglaltak ismerete kulcsfontosságú lehet a sikeres pereskedéshez, a vonatkozó – egyébként az anyagi jogban több helyen, szétszórtan található – joganyag áttekintéséhez. A KMK vélemények tanulmányozásához azonban fontos szem előtt tartani, hogy ezek még a 2018. január 1-én hatályba lépett (új) Pp. előtt keletkeztek, vagyis az eljárásjogi vonatkozások szempontjából ezzel a szövegkritikával kell olvasni azok tartalmát. A KMK véleményekben többek között útmutatószerűen, részletesen szó esik arról, miképpen kell kiszámítani a jogellenes munkaviszony-megszüntetés fő jogkövetkezményeként igényelhető elmaradt jövedelmet, hogyan kell ezeket jogcím szerinti elkülönítésben feltüntetni a keresetlevélben, milyen közterheket kell levonni ezekből, mit jelent a 12 havi távolléti díjnak megfelelő limit, és mi történhet, ha a perben ezt nem sikerült kimeríteni.

2. Mekkora összeget lehet megjelölni a keresetlevélben?

A jogellenes jogviszony-megszüntetés fő jogkövetkezménye az elmaradt jövedelemben álló kár megtérítése lehet, vagy ehelyett a felmondási időre járó távolléti díj (ún. kompenzációs átalány) kérhető. Emellett esetenként egyéb igények is előfordulhatnak (végkielégítés, egyéb károk, sérelemdíj, továbbá a jogellenesség egyes speciális eseteiben a munkaviszony helyreállítására is igényt lehet támasztani (az elmaradt munkabér megfizetése mellett), de ezek részleteire most nem térünk ki. A jogellenes munkaviszony-megszüntetéssel kapcsolatos, elmaradt jövedelemben álló kárigényt a bírói gyakorlat szerint csak lejárt összegekre lehet előterjeszteni. Vagyis ahogy a megszüntetéstől kezdődően az idő előrehalad, és a volt munkavállaló a korábbinál kevesebb jövedelemre tesz szert, esetleg egyáltalán nincs jövedelme, az elmaradt jövedelemben álló kára hónapról-hónapra növekedhet.  Mivel azonban a keresetlevelet a megszüntető jognyilatkozat közlésétől 30 napon belül kell benyújtani, könnyen lehet, hogy a benyújtásig nem is éri kár a munkavállalót. Ha felmondásról van szó, akkor a felmondási ideje ekkor még telik, vagyis jogviszonya meg sem szűnt. Milyen igényt lehet ekkor érvényesíteni?

Ebben az esetben célszerű lehet a keresetlevélben a kompenzációs átalányt kérni, hiszen ez nem függ attól, hogy mennyi idő telt el a munkaviszony-megszüntetés óta, és ténylegesen felmerült-e jövedelemkiesésben álló kár. Ha a bíróság kézbesíti a keresetlevelet az alperesnek, és felhívja arra, hogy terjessze elő a védekezését, az eljárás a perfelvételi szakba lép. Ekkor a Pp. szabályainak megfelelően előterjeszthető keresetváltoztatás: át lehet térni az elmaradt jövedelemben álló igényre. Ha több tárgyalást tart a bíróság, érdemes a tárgyalás előtt megfelelő idővel keresetváltoztatást előterjeszteni, és az időközben felmerült, további jövedelemkiesést is hozzászámítani az igényhez a tárgyalás napjáig. Így a bíróság esetleg még a tárgyalás előtt tudja kézbesíteni a keresetváltoztatást az ellenfélnek, aki előre, vagy helyben tud nyilatkozni az összeg vitatását vagy elfogadását illetően, és csak ezért nem lesz szükség a tárgyalás elhalasztására.

Bár a perfelvételi szakban még viszonylag egyszerűen felemelhető a kereset az időközben keletkező jövedelemkiesés összegével, meg kell fontolni, hogy amennyiben a perfelvétel hosszan tart (fél-egy évig, akár még tovább), akkor nem szabad indokolatlanul késlekedni a kompenzációs átalányról a tételes kártérítésre való áttéréssel vagy az elmaradt jövedelem aktualizálásával: az indokolatlan, perelhúzó késedelemnek ugyanis pénzbírságban álló következménye is lehet.

3. Nem kell kérni a munkaviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítását

A keresetlevelekben gyakran szerepel olyan kereseti kérelem is, hogy a bíróság állapítsa meg a munkaviszony-megszüntetés jogellenességét. Az ilyen kereseti kérelem azonban egyrészt felesleges, hiszen az elbocsátását sérelmező munkavállaló többnyire önmagában többet kíván, mint hogy a bíróság mondja ki a megszüntetés jogellenességét, és valamilyen anyagi jogkövetkezményt (esetleg a munkaviszony helyreállítását) is érvényesíteni szeretne. Másrészt szabálytalan is. A Pp. ugyanis megállapítási kereseti kérelem előterjesztését külön kritériumokhoz köti, többek között ahhoz, hogy az adott jogsérelem alapján, annak természetéből fakadóan ne lehessen marasztalást – azaz tipikusan az alperes valamilyen összeg fizetésére való kötelezését – kérni. Márpedig jogellenes munkaviszony-megszüntetés alapján mindig lehet valamilyen marasztalást kérni. Ha elmaradt jövedelemben álló kár még a fent említett okból nem merült fel, a munkavállaló akkor is kérheti elmaradt jövedelem helyett, annak alternatívájaként a felmondási időre járó távolléti díját, vagyis a kompenzációs átalányt. Marasztalás így minden esetben kérhető, ezért a jogellenesség megállapítását nem is lehet külön kérni. Ha a munkavállaló ezt mégis előterjeszti, és az eljárás végéig fenntartja, a bíróság ezt külön keresetnek tekinti, és érdemben el kell utasítania.

4. A keresetlevél további kötelező tartalma

Ha a munkavállaló a tételes, elmaradt jövedelemben álló kárigényét érvényesíti, a keresetlevélben fel kell tüntetni az elmaradt jövedelem tételeit jogcímenként, összegszerűen, (pl. elmaradt munkabérre tekintettel felmerülő jövedelemkiesés mint kártérítés címén X Ft; elmaradt béren kívüli juttatásra tekintettel felmerülő jövedelemkiesés mint kártérítés címén Y Ft stb.). Meg kell jelölni továbbá a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés esetén a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának megfelelő összeget. Ha a munkavállaló számára nem ismert a távolléti díja – mert például nem állnak rendelkezésére a bérjegyzékei –, akkor legalább arról kell nyilatkozni, hogy a bíróság kötelezze a munkáltatót arra, hogy adja meg a munkavállaló adott időpontban érvényben volt távolléti díját.

5. Ne a tizenkéthavi távolléti díjjal kezdjük

Az Mt.-ben azt olvashatjuk: elmaradt jövedelemként legfeljebb tizenkéthavi távolléti díj kérhető. Ez azonban a kiforrott bírói gyakorlat szerint nem önálló jogcímen érvényesíthető igény, hanem csupán az elmaradt jövedelemben jelentkező, a perben érvényesíthető kárigény összeghatára. Amennyiben a munkavállaló a keresetlevélben már ilyen összegre előterjesztené az igényét, és a bíróság rövid időn belül befejezné a pert anélkül, hogy a ténylegesen elmaradt jövedelem ezt a mértéket elérhette volna, úgy a munkavállaló részben pervesztes lesz. A perköltséget, illetéket pedig – ha az illeték viselése alól munkavállalói költségkedvezmény vagy személyes költségmentesség okán nem mentesül – pervesztesség-pernyertesség arányában kell fizetnie. Így a túlzott összegben előterjesztett igény esetén még kárt is szenvedhet.

Ugyanakkor a Pp. rendszerében az idő előtt érvényesített igény már nem indok a keresetlevél visszautasítására vagy az eljárás megszüntetésére. Az olyan alperesi védekezés nem állja meg a helyét, amely szerint a bíróságnak ez utóbbi megoldásokat kellene választani olyan esetben, amikor a munkavállaló rögtön a tizenkéthavi távolléti díjat kérte, pedig még a megszüntetés óta eltelt idő rövidsége okán kizárható, hogy ekkora jövedelemkiesése legyen. A még le nem járt összegek vonatkozásában a keresetet el kell utasítani.

6. A tizenkéthavi távolléti díj nem időbeli, hanem összeghatár

Már a fent idézett 3/2014. KMK vélemény is leszögezte, de azóta számos precedensképes kúriai döntésben megjelent, és szilárdan tartja magát az álláspont: a tizenkéthavi távolléti díj nem időbeli-, hanem összeghatár. Vagyis nem azt jelenti, hogy a jogellenes elbocsátást követő egy évben elszenvedett jövedelemkiesésre lehet pereskedni, hanem azt, hogy a jövedelemelmaradást mindaddig kárként lehet érvényesíteni, ameddig az el nem éri a tizenkéthavi távolléti díj összegét. Aki ezt esetleg elvéti, azt akár több millió forintban álló veszteség is érheti, mivel lehetséges, hogy az elmaradt jövedelem csak 2-3 év múlva érné el az összeglimitet, de az első év után felmerülő jövedelemkiesés mint kár megtérítésétől így megfosztja magát.

7. Ha a perben nem sikerült kimeríteni a 12 havi távolléti díjat

Az elmaradt jövedelemben álló kár összege akár az idő múlása okán az egész munkaügyi per során, sőt még annak jogerős befejezését követően is növekedhet. A perfelvétel lezárása után az érdemi tárgyalási szakban a Pp. általános szabályai szerint már csak kivételesen, a törvényben meghatározott feltételek és eljárás mellett kérhető a keresetváltoztatás engedélyezése. Ehhez képest a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként kártérítésre vagy a munkaviszony helyreállítására és annak anyagi jogkövetkezményeire irányuló per esetén az érdemi tárgyalási szakban fontos adminisztratív könnyítést jelent, hogy a kereset az időközben esedékessé váló összegekkel a keresetváltoztatás bonyolult szabályok szerinti engedélyezése iránti kérelem nélkül is felemelhető. Ezekben az esetekben a fél a felemelt követelés tekintetében utólagos bizonyítással is élhet, tehát pl. kérheti kötelezni az alperesi munkáltatót az elérhető jövedelmével kapcsolatban újonnan keletkező okiratok csatolására, kárenyhítési kötelezettsége körében végzett jövedelemszerzésével kapcsolatban további okiratokat nyújthat be.  Sőt, a másodfokú eljárásban az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően esedékessé vált követelés a fellebbezésben, míg a fellebbezés előterjesztését követően esedékessé vált követelés a másodfokú eljárásban ugyanígy érvényesíthető.

Azonban a bírói gyakorlat arra is rámutatott, hogy ha a munkavállaló a munkaviszonya jogellenes megszüntetése iránt indított perben teljes egészében pernyertes lett, az elmaradt jövedelemből eredő további kártérítési igényét – amíg el nem éri a 12 havi távolléti díjat mint összeghatárt – a másodfokú eljárásban nem, csak új munkaügyi perben érvényesítheti. A jogerős ítélettel elbírált kárigényt meghaladó, utóbb esedékessé vált kártérítési igény újabb munkaügyi perben elévülési időn belül érvényesíthető („utóper”).

Ugyanígy a fenti, könnyített keresetfelemelési szabályt nem lehet arra alkalmazni, hogy a munkavállaló a perfelvétel során nem érvényesített, egyéb igényekkel is kiegészítse a keresetét (pl. versenytilalmi megállapodás ellenértékével, amely a perfelvétel során nem került az érvényesített igények közé). Szintén nem tartozik az érdemi tárgyalási szakban megengedhető keresetfelemelés körébe, ha a felperes először a fellebbezésében hivatkozik arra, hogy elmaradt illetménye számítási hiba folytán az elsőfokú eljárásban tévesen lett meghatározva, s ezért kéri annak magasabb összegben való megállapítását.

8. Nincs jogfenntartás

Számos esetben lehet találkozni a keresetlevélben „jogfenntartó” nyilatkozattal, amely szerint a felperes fenntartja annak a lehetőségét, hogy később felemelje keresetét az időközben esedékessé váló jövedelemkiesés összegével. A Pp. a jogfenntartás intézményét nem ismeri. Ezzel szemben a keresetváltoztatás szabályai szerint a perfelvételi szakban és az érdemi tárgyalási szakban a törvény is lehetőséget ad arra, hogy az esedékessé váló részleteket a felperes a per tárgyává tegye. Ehhez nincs szükség külön jogfenntartó nyilatkozatra, amellyel így a felperes gyakorlatilag nem tudja bővíteni a saját eljárási jogait.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.