A végelszámolási eljárásra a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 94-115/A. § vonatkoznak, a végelszámolási időszakban követendő számviteli előírásokat pedig a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV.3.) Korm.rendelet tartalmazza. Végelszámolásnak csak a nem fizetésképtelen társaságok megszüntetése esetében van helye, mely indulhat a társaság legfőbb szervének határozata alapján vagy a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozata alapján (kényszertörlés), a könyvvizsgálatra nem kötelezett társaságok, egyéni cégek esetében pedig lehetőség van egyszerűsített eljárás lefolytatására.

A végelszámolás tárgya a cégnek az a vagyona, amellyel a cég a végelszámolás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet azt követően a végelszámolás folyamata alatt szerez.

Nem kell ideérteni a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény ( Csődtv.) 4. § (3) bekezdésében meghatározott vagyoni elemeket, melyek az alábbiak:

a) a jogszabályban meghatározott természetvédelmi oltalom alatt álló földterület (nemzeti park, fokozottan védett terület, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó terület), külön jogszabályban meghatározott nemzeti vagyonban lévő műemlék, valamint az olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló vagyon, amely tekintetében a gazdálkodó szervezet jogszabály vagy szerződés alapján tulajdonosi jogokat, vagyonkezelői jogot vagy más, használatot biztosító jogot gyakorol, az említett vagyonkezelői jog és más, a használatot biztosító jog,

b) a vízitársulatok tulajdonában, vagyonkezelésében, használatában lévő vizek, vízilétesítmények és a vízitársulatoknak a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyona;

c) a kárpótlás céljára elkülönített föld, a törvényben meghatározott földalap és a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület;

d) a gazdálkodó szervezet vagyonából az az ingatlan, amely – a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 7. § (1) bekezdésében foglaltak alapján – a Kormány által jóváhagyott jegyzékben szerepel;

e) az adós munkavállalójának munkabéréből – külön jogszabály rendelkezései szerint – levont, valamint a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás tartama alatt levonásra kerülő szakszervezeti vagy egyéb érdek-képviseleti tagdíj,

f) a munkavállaló munkabéréből jogszabály rendelkezései szerint a csődeljárás elrendelésének időpontjában vagy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában már levont, de még be nem fizetett közteher,

g) a munkavállaló munkabéréből levont, de még ki nem fizetett tartásdíj és egyéb végrehajtás alá eső tartozás,

h) az adós birtokában lévő olyan vagyontárgy, amelyre az eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartotta, ide nem értve, ha azt már az adós a vételár kiegyenlítése előtt jogszerűen – beépítéssel, feldolgozással vagy átalakítással – új vagyontárgy létrehozására felhasználta, és ezzel a vagyontárgy az új dolog elválaszthatatlan részévé vált.

A végelszámolás kezdő időpontja a jogutód nélküli megszűnésről rendelkező határozatban megállapított időpont, mely nem lehet korábbi, mint a határozat kelte. A végelszámolás időszaka a végelszámolásnak a határozatban szereplő kezdő időpontjától a végelszámolás befejezésének időpontjáig, illetve a gazdálkodó törlését követően- a vagyonnak a tulajdonosok részére történő kiadásáig terjed.

A végelszámolás időszaka alatt a gazdálkodóra a Számv. tv., illetve a Korm. rendelet rendelkezéseit a Cégtv. rendelkezéseinek figyelembevételével kell alkalmazni. A végelszámolást a végelszámolás kezdő időpontjától számított 3 éven belül be kell fejezni. A végelszámolás általában egy éven belül befejeződik, előfordul azonban, hogy a körülmények nem teszik lehetővé, hogy az egy éven belül befejeződjön. Amennyiben a végelszámolás 12 naptári hónap alatt nem fejeződik be, a végelszámolás időszaka alatt az üzleti évek időtartama 12 hónap, míg az utolsó üzleti év 12 naptári hónapnál rövidebb is lehet.

Ha a végelszámolás három éven belül mégsem fejeződik be, akkor a cégbíróság elrendeli a kényszertörlést.

A végelszámolás önkéntes elhatározása esetén a társaság legfőbb döntéshozó szerve határozatot hoz a cég jogutód nélküli megszűnéséről, illetve a végelszámolás elrendeléséről. A határozatban döntenek a végelszámolás kezdő időpontjáról, a végelszámoló személyéről, a cég vagyoni részesedésével működő jogalanyok, valamint a a részvételével működő alapítvány vagy egyesület sorsáról is.

A végelszámolás kezdő időpontjában a társaság vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik. A végelszámolás kezdő időpontjától a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztégviselőjének a végelszámoló minősül.

A végelszámoló a végelszámolás megindítását változásbejegyzési kérelemben köteles bejelenteni a cégbíróságnak, melyben fel kell tüntetni

– a végelszámolás megindítását elrendelő határozat keltét,

– végelszámolás kezdő időpontját,

– a végelszámoló nevét, adóazonosító számát, lakóhelyét, születési helyét, anyja nevét; jogi személy esetén székhelyét, cégjegyzékszámát, nyilvántartási számát.

A cégbíróság a végelszámolás megindításáról végzést hoz.

Folyószámla-túlfizetés

A tagok közötti olyan megállapodás, amelyet a cég megszűnése kapcsán a cégbírósághoz nem nyújtottak be, nem minősül a cégtörvény szerint vagyonfelosztási javaslatnak. Az ilyen megállapodás alapján nem lehet kiutalni az adófolyószámlán a cég megszűnésekor fennálló túlfizetést.

Az I. rendű felperes beltagja, a II. rendű felperes kültagja volt a végelszámolással megszűnt M Bt.-nek (a továbbiakban: Bt.). A végelszámoláshoz tartozóan készült vagyonfelosztási javaslat szerint a Bt.-nek 100 ezer forint pénzeszköze maradt, amit a tagok egymás között egyenlő arányban osztottak fel. A végelszámolás 2014. 02. 17-én fejeződött be, a Bt. törlésére 2015. 01. 10-ei hatállyal került sor. A felperesek 2014. 06. 23-án értesültek arról, hogy a Bt. adófolyószámláin 307 425 forint túlfizetés van, ezért 2014. 06. 25-én készítettek egy „zárójelentés és vagyonfelosztási javaslat kiegészítése” megnevezésű okiratot, és egy „taggyűlési határozatot”. Az új iratokat nem nyújtották be a cégbírósághoz.

Az I. rendű felperes, aki egyben a Bt. végelszámolója is volt, 2015. 01. 30-án kérte a Bt. 307 425 forint túlfizetésének kiutalását.

Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a túlfizetésként jelentkező összeg már a vagyonfelosztási javaslat kelte előtt szerepelt a Bt. adófolyószámláján, de erről nem rendelkeztek, ezért a kérelmet elutasította.

Alperes helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatának rendelkező részében az I. rendű felperest, mint a megszűnt Bt. volt tagját nevezte meg.

Indokolása szerint helyes adózói eljárás esetén az adózó tevékenységének befejezése és a megszűnés elhatározását követően a tényleges törlési időpontig valamennyi függőben lévő jogi helyzetet rendezni kell, hiszen a nyilvántartásból való törlést követően már sem az adóhatóság, sem pedig a megszűnt adózó részéről nem érvényesíthetők egymás irányába semminemű jogok és követelések. Az adóhatóság rendelkezésére álló 2014. február 17-én kelt, a cégbírósághoz benyújtott vagyonfelosztási javaslat nem rendelkezett az adóhatóságnál fennálló túlfizetésről, így a kiutalási kérelem elutasítása jogszerű volt.

Határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 43. § (5) és (6) bekezdésére, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 62. § (4) bekezdésére, 111. § (1) bekezdés b) és c) pontjára, 111. § (3), 112. § (5) bekezdésére, a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 72/2006. Korm. rendelet) 7. § (7) bekezdésére alapította.

Az I. és a II. rendű felperes együttesen benyújtott keresetében azért kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, mert az alperes jogalap megjelölése nélkül, gyakorlatilag el akarja venni felperesektől a túlfizetést.

Alperes az I. rendű felperes tekintetében a kereset elutasítását, a II. rendű esetében a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperesek keresetét.

Részletesen vizsgálta, és indokolta, a II. rendű felperes miért rendelkezik perbeli legitimációval, minek folytán esetében sem látta akadályát a kereseti kérelem érdemi elbírálásának.

A kereset érdemében megállapította, hogy a Ctv. 112. § (5) bekezdése folytán helytálló az a felperesi hivatkozás, hogy a végelszámolást nem lehet addig befejezni, amíg a cégnek olyan ismert követelése vagy tartozása áll fenn, amelyről a vagyonfelosztási határozatban nem rendelkeztek. A vagyonba beletartozik mindaz, amivel a cég a végelszámolás kezdő időpontjában rendelkezik, illetve amit a végelszámolás folyamatában szerez: a Bt. túlfizetése nem vitásan ebbe a körbe tartozik. Helyesen hivatkoztak a felperesek a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) döntéshozatali, nyereség/veszteség-megosztási szabályaira, téves volt azonban az az előadás, hogy a Bt. tagjainak gyűlése jogszerűen hozott két különböző időpontban, más-más összegre vonatkozó vagyonfelosztási javaslatot.

A Ctv. 111. §-a határozza meg a végelszámoló feladatait, közöttük a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére vonatkozóakat is. A végelszámoló kötelezettségeinek eleget tett. A pótlólag elkészített vagyonfelosztási javaslatot a cégbírósághoz nem nyújtották be, holott a Ctv. 10. § (1) bekezdése folytán a cégbírósághoz be nem nyújtott okirat nem minősül cégiratnak, arra a felperesek nem hivatkozhatnak jogszerűen cégiratként.

A 72/2006. Korm. rendelet 7. § (7) bekezdés c) pontja alapján egyértelmű, hogy a vagyonfelosztási tervben kell feltüntetni a tulajdonosok részére kiutalandó eszközöket. A cégbírósághoz benyújtott, 2014. 02. 17-én elfogadott vagyonfelosztási javaslat feloszthatóként csak 100 ezer forintról rendelkezett. Nem volt olyan cégirat, amely a jelen eljárásban kifizetni kért 307 425 forint kiutalására lehetőséget biztosított volna.

Az elsőfokú bíróság tévesnek értékelte azt a felperesi előadást, hogy az alperesi döntés sértené az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jogot. Kitért arra, hogy a hatóságok a túlfizetés visszaigénylésének másik lehetőségeként hivatkoztak a cégtörvény szerinti vagyonrendezési eljárásra, illetőleg az Art. 43. § (5)-(6) bekezdéseiben foglalt további lehetséges eljárásokra.

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kiutalás 50-50 százalékos arányú teljesítését kérték.

Álláspontjuk szerint nincs a jogerős ítéletben olyan jogszabályi rendelkezés, amin alapulna a kiutalási kérelem elutasítása, és így az érintett pénzösszeg elvétele. Az ítélet sérti az indokolásában felhívott jogszabályhelyeket is, mivel azok nem támasztják alá a bíróság döntését. Ennek folytán sérült a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdése.

Téves a jogerős ítélet azon logikája, hogy a cégbírósághoz be nem nyújtott vagyonfelosztási javaslatot nem lehet figyelembe venni, mivel abból az következik, hogy az egy szerzési módot alapoz meg, és a gazdasági társaság tulajdonából az államra száll át az összeg. A határozat sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdését.

Hivatkoztak arra, hogy a kiutalási kérelmet a jogosultak terjesztették elő, az alapul szolgáló vagyonfelosztási javaslathoz tartozó taggyűlésre a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályai szerint került sor. A jogerős ítélet tényállásában nem szerepelnek az elsőfokú bíróság mérlegelését megalapozó indokok, abban nyilvánvalóan helytelen következtetések vannak. Sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése is.

Az alperesi ellenkérelemre a felülvizsgálati eljárás tárgyalásán arra hivatkoztak, esetükben nem irányadó a vagyonrendezési eljárás.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Előadta, a felperesek a Ctv. 119-124. §-ai szerinti vagyonrendezési eljárásban juthatnának hozzá az érintett összeghez.

A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdésének, 275. § (1) és (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló adatok alapján vizsgálta felül. Erre irányuló felülvizsgálati kérelem hiányában érdemben nem vizsgálta, hogy a Bt. kültag II. rendű felperes esetében megfelelően került-e sor a kereset érdemi elbírálására.

A Kúria a továbbiakban irányadónak tekintette, hogy a vagyonfelosztási javaslat a különböző jogágakban különböző joghatások kiváltására lehet alkalmas. Alapja a kívülállók későbbi, tagokkal szembeni, vagy éppen velük szemben a tagok általi igényérvényesítésnek, meghatározza a tagok egymás közötti kötelmi igényeinek terjedelmét, utasítást ad arra, hogy a kötelezett melyik volt tag kezéhez teljesítse a cég vele szemben fennálló követelését. Ezen joghatások kiváltására azonban csak az a végelszámoláshoz kapcsolódó okirat alkalmas, ami megfelel a vagyonfelosztási javaslattal szembeni cégtörvény szerinti követelményeknek.

A Bt. Ctv. 111. § (1) bekezdés c) pontjában nevesített vagyonfelosztási javaslatának konkrétnak, végrehajthatónak kellett lennie. A Bt. törlésére irányuló kérelemhez a Ctv. 112. § (4) bekezdésének megfelelően – egyebek mellett – csatolni kellett a vagyonfelosztási javaslatot. Vagyonfelosztási javaslat hiányában nem került volna sor a végelszámolás folytán történő megszűnés cégnyilvántartásba való bejegyzésére, azaz a vagyonfelosztási javaslatot a cégbíróság érkeztette.

A cégbírósághoz való benyújtás hiányában irreleváns, hogy az adótúlfizetés tagok közötti felosztására vonatkozó megállapodás 2014. 06. 25-ei megkötésekor és az arról való döntéskor egyébként a taggyűlés a Gt. szabályai szerint járt-e el, vagy sem. A Gt. szabályainak való megfelelést, illetve 2014. március 15-ét követően a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény átmeneti szabályait tartalmazó 2013. évi CLXXVII. törvény rendelkezéseinek alkalmazandóságát a cégbíróság értékelhette volna, ha benyújtják ezt a megállapodást.

A Bt. megszűnésével kapcsolatos adózói feladatokat az Art. változásbejelentésre vonatkozó szabályai szerint kellett teljesíteni, amelyeknek az alapja az Art. 23. §-ának megfelelően a cégbírósági nyilvántartás. Az Art. 17. § (1) bekezdés a)-b) pontjában említett adózók, így a Bt. is, a cégtörvény által szabályozott adataik keletkezésének, vagy változásának bejelentését tehát csak az adatoknak a cégbíróságnál igazolt benyújtásával teljesíthetik az adóhatóság felé.

A vagyonfelosztási javaslattal a cégbíróság nem kerülhető meg, illetve a tagoknak a cégbíróságon kívüli megállapodása nem tekinthető a cégtörvény szerinti vagyonfelosztási javaslatnak. Ilyen okirat hiányában az sem igazolt, hogy a volt tagok közül kit és milyen arányban illet meg az adóhatóságnál fennálló túlfizetés, kinek és milyen arányban lehet tulajdoni igénye. A cégbíróságon kívüli okirat alapján a Bt. tagjai felé az adóhatóság az adózás rendje változásbejelentésre vonatkozó szabályainak következtében jogszerűen nem is teljesíthet kifizetést.

A cégtörvény szerinti vagyonfelosztási javaslat hiányában a megszűnt Bt. adófolyószámláin fennálló túlfizetésre a felpereseknek aktuálisan nincs jogcímük. A jogcím hiányában a Kúria mellőzte az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseire való felülvizsgálati kérelemben foglalt hivatkozások értékelését.

A jogerős ítélet indokolásában szerepel, hogy a felperesek a cégtörvény mely eszközeivel teremthetnek jogalapot a kifizetési igényhez. A felperesek ezt, jogi képviselőjük útján, a felülvizsgálati tárgyaláson elvetették. Mivel azonban erre vonatkozó rendelkezést az alperesi határozat nem tartalmaz, és a kapcsolódó indokolást a jogerős ítélet is csak, mint az alperes perbeli előadását ismerteti, a Kúria a közigazgatási per szabályai folytán a kérdésben érdemben nem dönthetett.

A felperesek kérelmének elutasítására vezető tényállást az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges mélységben feltárta, az irányadó jogszabályokat okszerűen alkalmazta, azok alapján a keresetek elutasítása jogszerű volt. Erre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Kúria Kfv.I.35.214/2017/6.)